A Belügyminisztérium III/1-3-B alosztályához kapcsolódva végzett ügynöki munkát Bajkai fedőnéven Manherz Károly, az oktatási tárca szakállamtitkára – derítette ki lapunk. A Bajkai fedőnévnek 1977. szeptember 22-én nyitottak B (beszervezési) dossziét, amely az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában ÁBTL 3.2.1. Bt–2125 jelzettel található. Ebben így írnak Manherzről: „az eddigi rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy Manherz Károly perspektivikusan jól kifejleszthető lehetőségekkel rendelkezik, főleg a meglévő tudományos és személyes kapcsolatán keresztül. Személye alkalmas lehet hosszabb ösztöndíjas kiküldetésre. Ez idő alatt (…) kutató és információszerző munkára van lehetősége. Hazatérése után a tudományos és társadalmi munkáján keresztül jó lehetősége van a további hálózati munkához.”
Munkadossziéjából kiderült, hogy Manherz 1977. november 3. és 1978. november 20. között adott jelentéseket a Nyugat-Németországban szerzett tapasztalatairól. Különösen figyelemreméltó az az 1978. október 30-án kelt jelentése, amelyben a németországi magyar emigráció szereplőiről írt. Az ügynök külön kiemelte a Münchenben tevékenykedő Molnár Józsefet, aki abban az időben nyomdát üzemeltetett, és emigrációs kiadványok előállításával foglalkozott.
*
A munkadosszié szerint Molnár egyik közvetlen munkatársánál Petőfi S. János nyelvészprofeszszor iránt is érdeklődött – akivel a Magyar Nyelvtudományi Társaságban Manherz együtt tevékenykedett –, hogy kapcsolatban áll-e az emigrációs szervezetekkel. Manherz dossziéját 1998-ban 65 évre titkosították, ám öt évvel később e minősítés (a 2003. évi III. törvény 2. paragrafus 1. bekezdése alapján) megszűnt, így jelenlegi, szakállamtitkári posztjának betöltése előtt az oktatási minisztérium is tudhatott ügynökmúltjáról.
A kormánytisztviselő egyébként 1957-től a KISZ tagja volt, 1966-ban szerzett magyar–német szakos tanári diplomát, 1968-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, három évvel később megszerezte a nyelvtudomány kandidátusa fokozatot, 1977–78 között pedig a Német Szövetségi Köztársaságbeli Marburgban volt Humboldt-ösztöndíjas. Vezette az Állami Balettintézetet, valamint ezzel párhuzamosan – 1977-ben – az ELTE bölcsészkarának német tanszékén volt adjunktus. A nyelvész 1987-ben lett az ELTE rektorhelyettese, 1989-ben pedig művelődési miniszterhelyettes.
Manherz Károly lapunk érdeklődésére kijelentette, nem működött együtt az állambiztonsági szolgálatokkal, „nem tud arról”, hogy jelentéseket írt volna, mint ahogy arról sem, hogy dossziét vezettek volna róla.
