A termelők képtelenek jó áron eladni a szőlőt, a feldolgozók pedig ugyanígy járnak a borral. Hogy a helyzet néhol mennyire kilátástalan, azt jól jelzi, hogy csak tavaly 1500 hektárnyi szőlő kivágására kaptak támogatást az összeurópai szintű túltermelés visszaszorításáért küzdő Brüsszeltől a magyar szőlőtermesztők, de pontosan kétszer ennyire lett volna igény. Főleg azok az idősebb gazdák szabadulnának meg ily módon az ültetvényüktől, akik azt megművelni már nem tudják, vevőt pedig hiába keresnek. Külön fájdalmas, hogy a pusztulásra ítélt szőlők nem feltétlenül a kedvezőtlenebb területeken fekvő, gyengébb ültetvények közül kerülnek ki, mert ha kivágásról van szó, az uniós támogatási rendszer furcsaságai miatt előnyben részesülnek a nagyobb hozamú területeken termelő gazdák.
Az előző években főként a kunsági és mátrai borrégiókból érkeztek szőlőkivágási pályázatok, miközben a legkisebb érdeklődés a jobb kilátásokkal bíró tokaji és villányi borvidékekről volt tapasztalható. A szakemberek arra számítanak, hogy az idén is ezerötszáz hektárnyi szőlőkivágást támogatnak.
Bővebben a 13. oldalon
