Kerékvilág

Varga Attila
2009. 08. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Olyan a budapesti vidám parki óriáskerék, mint a magyar narancs: kicsi is, nem is szép róla a kilátás, de a miénk.
Eközben világszerte panorámakerék-építési láz van. A sort a földkerekség egyik legkedveltebb turistalátványossága nyitotta, a London Eye, és azóta a világ nagyvárosai versengenek, ki építi a legnagyobbat abból a csodából, amely utoljára a XIX. század végén örvendett ilyen népszerűségnek. Talán azért, mert illik a korszellemhez. Berlinben a világ egyik legnagyobb óriáskerekét építik meg, s a helyi TAZ újság szerint „a kerék a XXI. század tökéletes szimbóluma lesz. Teljesen felszínes… luxus, semmit sem jelképez, de ezzel együtt megtestesíti annak mámorát, hogy e semmi fölé emelkedhetünk.”
Kérdés, mennyire. A budapesti Vidám Park harmincegy méter magas szovjet szerkezete olyan kicsi, hogy a külföldi turisták gyakran csak legyintenek, és fel sem ülnek rá.
Évente több látogatót vonz a Temze-parti óriáskerék, mint a híres londoni Szent Pál-székesegyház, az indiai Tádzs Mahal mauzóleum vagy az egyiptomi gízai piramisok – jelentette a közelmúltban a brit PA hírügynökség. A London Eye-t 2000-ben avatták fel, 135 méteres magasságával ez ma Európa legnagyobb óriáskereke. Évente 3,75 millió látogató száll fel rá, miközben a Szent Pál-székesegyházat két-, a Tádzs Mahalt 2,4, a gízai piramisokat pedig hárommillió turista keresi fel.
A legnagyobb óriáskerék 165 méter magas, és Szingapúrban található, 2008 elején adták át. Dubajban, Bagdadban, Berlinben és Pekingben is óriáskerék-építésbe kezdtek, ám „a legnagyobbra” ezúttal is a kínaiak törekednek: 208 méter magasra tervezték a csodás alkalmatosságot.
Budapestnek is van óriáskereke, s nálunk nem tervezik, hogy újat építenek.
Körhinta, céllövölde, csúszda jellemezte 1820-ban a városligeti mutatványos negyedet. Kardnyelők, kötéltáncosok, erőművészek kínálata mellett nagy szenzáció volt az a rázó medence, amelyben a fémpénzekért nyúló nézelődőket gyenge árammal rázta meg a víz. 1862-ben állították fel az első óriáskereket, s azt követően sokszor átalakultak a szórakoztató eszközök; 1906-ban például ki akarták tiltani a „forgó bolondságokat”. A harmincas években a világválság elsorvasztotta a mutatványosipart, már nem volt közönsége a hullámvasútnak, sem a kecskelökésnek, 1937-ben mégis Budapesten rendezték meg a törpék világkongresszusát.
A második világháborúban katonákat szállásoltak el a területén, 1950 tavaszán Vidám Park néven állami vállalatot hoztak létre, és átszervezték a szórakoztató kultúrát: gunyoros formában mutatták be a régi világ urainak haszontalan életét. A hatvanas években már 65 játék, köztük új óriáskerék várta a látogatókat, amelynek 1962-ben kitört az egyik tengelye, s ketten kiestek a kabinból és megsérültek. A hetvenes években új lendületet kapott a szórakoztatóipar s ezzel a park: külföldről kapott játékokat, dodzsemeket, s a régi óriáskereket is felváltotta a mai 31 méter magas szerkezet.
Diák munkások engedik az érdeklődőket az óriáskerékhez, lassan fordul a szerkezet. Bár nyolcvan személy egyidejű szállítására lenne képes, csak néhányan várunk rá, hogy a kosarakba léphessünk. A csúcson sem mutat sokat a város: robogó vonat, zsúfolt felüljáró, fák s a Vidám Park területe látható. Igaz, ha nagyon kinyitja a szemét az ember, a távolban látszik a Parlament is. Bármilyen furcsa, nem tűnik alacsonynak a nyitott kabinos szerkezet, egészen más érzés, talán kellemetlenebb is itt, mint egy sokkal nagyobb óriáskeréken, ahol zárt kapszulákban utazik az ember – állapítom meg már a második kört róva. Látom, ahogyan a nyugati turisták sokszor csak legyintenek, amikor az óriáskerékhez érnek, s fel sem ülnek rá. A magyarok viszont – talán érzelmi okokból, nosztalgiából – mégis tesznek egy kört.
– Külön dossziéja van a Szovjetunióban, a jelszki foglalkoztató létesítmények gyárában készült panorámakeréknek, amelyet 1974 őszén állítottak fel a Vidám Park legmagasabb pontján – mondja Bátky Endre műszaki osztályvezető, miközben a cirill betűs tervrajzokat lapozgatja. A műszaki csoport munkatársai minden nap reggelén megjáratják az óriáskereket, s hetente beindítják az áramszünet esetén alkalmazható aggregátort is. Havonta meghúzzák a szerkezet minden csavarját, két éve a központi tengely ultrahangos vizsgálatát is elrendelték – summázza a technikai biztonságért tett erőfeszítéseket a szakember.
A forgórészek technikai leírásánál, a gépkönyv 28. oldalán kézzel utólag odaírt mondat: „A táblázatban szereplő YC2 zsír magyar megfelelője a KZS2 vagy LZS2.”
A betontámasztékokat két és fél méter mélyre alapozták, nyolcas szélerősségnél, azaz hatvan kilométeres óránkénti sebességű szélnél leállítják a forgást. Az óriáskerék most sárga színű, egy háromévente elengedhetetlen festés költsége hat-nyolc millió forintba kerül.
Bár világviszonylatban nem lehetünk büszkék az óriáskerékre, néhány éve új Guinness-rekordot állított fel az a hat fiatal, akik egy teljes hetet töltöttek a mozgó szerkezeten. Akkoriban egyikük elmesélte, hogy számára akkor következett be a holtpont, amikor az utolsó napokban leesett a telefonja a magasból. „Ez nagyon megnehezítette a versenyt, hiszen hirtelen megszakadt a kapcsolatom a külvilággal” – érzékeltette a megpróbáltatást.
A rekordállítás hivatalos dokumentumait, a versenyzőkről készült fényképeket, illetve nyilatkozataikat a Vidám Park eljuttatta a rekordok könyvének londoni központjába.
Lehet, hogy a bírák nevettek egy nagyot?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.