Lendvai kirohanása

Szomorkodik egy négyszer megözvegyült ember, hogy három feleségét is gombamérgezésben vesztette el. Tapintatosan megkérdik: a negyedik nej mitől hunyt el? Koponyaalapi törésben – válaszol a férj. – Nem akarta megenni a gombát. Hát velünk is valahogy így szeretne elbánni ez a furcsa, kormánynak nevezett gépfejű társaság. Szélsőséges szerintük a magyar társadalom, mert semmilyen ígérgetésre, fenyegetésre, éheztetésre nem hajlandó megenni a válságkezelésnek nevezett galócát. Pedig annyi szép tervük volt ezzel a rosszabb sorsra hivatott népességgel. Egy olyan, gondolkodástól és más erős frusztrációktól megszabadító életformát ajánlottak fel jelzett populációnak, amely közepesebb ázsiai helyeken luxusnak számítana. Ez a ránk tukmált életmód mindenekelőtt a politika iránti közömbösségben nyilvánulna meg, de legalábbis az ellenzéki, reakciós, ellenforradalmi eszmék teljes elutasításában. A megbízható, szociknak kedves polgár megértően veszi tudomásul a gazdasági depresszió okozta újabb és újabb megszorításokat. Ha elveszti munkahelyét, nem panaszkodik, nem ágál, mert tisztában van vele, az antidemokratikus zúgolódás, a kormány hibáztatása csak esélyeinek további rontásához vezet. Amennyiben a sors úgy hozza, engedelmesen kiköltözik ingatlanából, miután nem tudja fizetni az egyre emelkedő devizahitel-kamatokat, rezsiköltségeket, s ezt követően hajléktalanként igyekszik építeni tovább a demokratikus szocializmust, a népi demokráciát. A kulcs: zokszó nélkül lássa be, hogy sanyarú helyzetéért, életkörülményeinek rosszabbodásáért csakis ő maga a felelős. Természetesen a populista ellenzéken kívül, amely bírálataival aláássa az amúgy is fokozódó nemzetközi helyzetet, s még fokozottabb kockázatot jelent, mivel gyengíti az ország boldogulásáért nap mint nap harcba szálló válságkezelő kabinet pozícióit. Az ideális állampolgár, a szocialista embereszmény elutasítja a szélsőséges, közrendet sértő, veszélyes nézeteket. Így nézne ki a posztbolsevik rablóállami lovagok álomalattvalója. Csakhogy a magyar nép a jelek szerint másfajta, hálátlan és önállóskodó anyagból van gyúrva. Nem eszi meg a mérgesgombapörköltet. Ezért van szükség a kormányzati fenyítés csúcsra járatására, ha már egyszer nem értünk a szóból.
A hatalmi garnitúrának nincsenek gátlásai. A múlt hagyományos eltörlése után oly mértékben a jövő eltörlésére fókuszálnak, hogy immár a valósággal való laza kapcsolódási pontokra sem tartanak igényt. Lendvai Ildikó azt követelte a Fidesz elnökétől, ne tegyen semmilyen gazdasági nyilatkozatot. A kolerikus pártelnöknő haragját közleménye értelmében azért vonta magára az óvatlan Orbán Viktor, mert a maszopos fáma szerint kijelentéseivel egy személyben elintézte, hogy a tekintélyes hitelminősítő intézet, a Standard and Poor’s ne vegye kedvezőbbre Magyarország befektetői kockázati besorolását. A katonás kommüniké vádja szerint a világ egyik legnagyobb hitelminősítő cége elemzésében közölte: a kormány törekvései sikeresek, ám Orbán Viktor nyilatkozatai az állami kiadások növeléséről, a takarékosság feladásáról túl nagy kockázatot jelentenek. Hát tényleg hallatlan és felháborító, hogy ilyesmik megtörténhetnek – vonhatná erre össze a szemöldökét a Lendvai Ildikó szeme előtt lebegő potenciális szoci szavazó. Bizony az is lenne – ha egyetlen eleme is igaz lenne. És hát aki a hír felszínét megkapargatta, megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Poor’s nem adott ki az utóbbi hónapokban semmilyen elemzést hazánkról. Következésképpen nem is hordhatta le a sárga földig Orbánt az állítólagos legfrissebb ármánykodásáért. Sokan amúgy is gyanút fogtak – ismerve az S&P korábbi elemzéseit –, hogy az ilyesfajta szokatlan aktuálpolitikai üzengetés nem sajátja a szigorúan üzleti alapon mérlegelő intézetnek. Aki azonban keres, az talál: a Standard nem publikált elemzést, ám egyik vezető munkatársa adott egy rövidke telefonos interjút, igaz, még július elején a Bloomberg hírügynökségnek. Nahát, mégiscsak van alapja Lendvai kirohanásának – nyugodhattak meg a fanatikus MSZP-hívők. A beszélgetés szövege azonban hamar lehűthette a kedélyeket. Kai Stukenbrock mindössze arról beszélt, hogy a választások utáni új kormánynak is vigyáznia kell a deficit lefaragására. Mi lenne ebben különleges? Egy hitelminősítő intézetnek elsősorban a befektetők szempontjait kell figyelembe vennie, mert ez a dolga. Egy felelős kormánynak viszont nemcsak a befektetői érdekeket kell a szívén viselnie, hanem az egész népességét – vállalkozóstul, egyszerű állampolgárostul. Az viszont több mint figyelemre méltó, hogy a rangos elemző ennyire evidensnek veszi, hogy „new government”, új kormány jön a választások után. Nem szúrt szemet az MSZP észkombájnjainak, hogy Stukenbrock úgy beszél az új kabinetről, mint ami már a kapuk előtt van? Szavaiból nagyon úgy tűnik az elfogulatlan szemlélő számára is, hogy a „next elections”-ről nem úgy szól, mint holmi távoli jövőbe vesző, majdani voksolásról. Ez pedig kilóg a szoci paradigmarendszerből.
Lendvai egyébként természetfeletti képességekkel ruházza fel a vezető elemzőt. Az egész közleményt Orbán Viktor tusnádfürdői szereplése kapcsán adta ki ugyanis a méltatlankodó elnöknő. Akkor viszont szerinte a szakértő látnok, és előre tudott a Fidesz elnökének két héttel későbbi beszédéről. Csak hát ennek a Lendvai-féle összevisszaságnak még hazugságmagva sincsen. Stukenbrock nem azt mondta, amit Lendvai szeretett volna belehallani. A Standard and Poor’s pedig közzétett egy elemzést, de még márciusban, amikor is leminősítette és BBB-, vagyis kockázatos polcra tette hazánkat. A polgári kormány miniszterelnöke tehát semmilyen mostani nyilatkozatával nem tudta időutazóként „elrontani” a mi kedvezőbb besorolásunkat, miután azt már hónapokkal ezelőtt kiküzdötte magának az MSZP-kormány. A Bloomberg-cikkben le is szögezik rögtön: az ország kedvezőbb besorolásának a fő gátja a GDP 84 százalékára rúgó államadósság.
A kortalan nacsalnyik asszony átkokat szóró, alaptalanul öndicsérő közleményét arra futtatta ki: a Fidesz elnöke „legalább néhány hétig ne tegyen gazdasági nyilatkozatokat, ne rontsa el a mostani eredményt”. De hát mit lehetne ott elrontani, ahol az az „eredmény”, hogy a térség többi valutájával együtt nem folytatta mélyrepülését a forint sem, s állítólag megsimogatták a kabinet fejét a nemzetközi szervezetek, elismerve „a magyar válságkezelés első sikeres jeleit”? Freudi elírás: nem a kríziskezelés sikeres, pusztán a válság jeleit tudták sikeresen kitermelni. Ezt nyugaton is láthatják, mivel a friss hír szerint a magyar bankokat szintén leminősítette az S&P. Emlékezhetünk, amikor Gyurcsány testvér mordult fel imígyen: Orbán Viktor fogja be a száját. Lendvai csak az üszkösödő mozgalmi fáklyát viszi tovább. Azért túl messzire már nem lesz lehetősége cipelni. El is szólta magát, hiszen mindössze „néhány hétig” követeli a némaságot. Az MSZP vezetője tud valamit? Érzi már, hogy rövidesen leesnek az ugorkafáról?
Az üzleti élet egyet mindenesetre tud: ha egy ország lényegében uzsorakamatra vesz fel hitelt, hiszen több mint tízszázalékos hozamot ígér – az nem túl nagy siker. Márpedig az euróalapú államkötvényeket éppen ekkora kamattal tudták csak jegyeztetni. Szomorú lenne, ha ezt a méregdrága, a következő kabinet rovására kibulizott kölcsönt eredményként kellene ünnepelni. Az álbaloldalnak azonban ez a valódi programja: valójában nem akar gazdasági növekedést, kizárólag hitelből szeretne finanszírozni mindent, egészen a teljes eladósodottságig – évtizedekre előre. Nehogy vissza lehessen „csinálni” bármit. Kérdés persze, nem unják-e el ezt a nemzetközi szervezetek, amelyekre ebben a pumpoló programban a fejőstehén szerepét osztották.