A Szlovákiai Roma Kezdeményezés pártja milyen kapcsolatban áll a szlovák kormánnyal, illetve a koalíciós pártokkal?
– Igazából nincs élő kapcsolatunk a kormánnyal, csak szimpatizálunk vele, támogatjuk, mert tetszik szociális programja. Korábban a Meciar úr vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal volt szoros az együttműködésünk, egy ideig a székházukban volt az irodánk, de ez a kapcsolat megszakadt, komolyabb együttműködés pártszinten sincs a kormányzó erőkkel. Dusan Caplovic úrral, aki a kormány roma ügyekért is felelős alelnöke, persze tárgyaltunk a kormányalakításkor és azóta is, neki elmondtuk elvárásainkat.
– Az önök pártja a legrégibb szlovákiai roma párt, gondolom, kiforrott programjuk van, konkrét dolgokat tudtak javasolni a miniszterelnök-helyettes úrnak. Mit tartottak a legfontosabbnak, és mit sikerült a Fico-kormány megalakulása óta megvalósítani javaslataikból?
– Természetesen átfogó programunk van a romák felzárkóztatására, amit el is mondtunk Caplovic úrnak, hangsúlyozva a munkahelyteremtés és az oktatás fontosságát, de szerettük volna azt is elérni, hogy azokat a területeket, amelyeken a romák élnek, kapják meg a helyi önkormányzatok vagy az ott élő romák, mert akkor egyszerűbb lett volna e telepek infrastrukturális fejlesztése, és méltóbb körülmények között élhetnének a romák. Ez lenne talán a feltétele annak is, hogy hatékonyabban tudjuk felhasználni az Európai Unió romáknak fenntartott alapjait. Sajnos az oktatásügyben nagy gondok vannak, számtalan hír érkezik arról, hogy szegregálják a romákat, hogy önálló osztályba kényszerítik őket, de sok esetben még az ebédlőkben is megkülönböztetik őket, nem kapnak porcelántányérokat és alumíniumkanalakat, csak műanyagból készülteket – és hasonlók. Az is gond, hogy sok roma gyereket küldenek úgynevezett speciális vagy kisegítő iskolába, szóval az iskolarendszerünk csak úgy ontja a félművelt vagy csaknem analfabéta roma fiatalokat. Ezeket a gondokat mielőbb meg kellene oldani.
– És sikerült előbbre lépni? Az oktatásügy gondjai is nagyok, elismerem, viszont talán a roma telepek felszámolása lenne a legfontosabb, hiszen a pozsonyi Komensky Egyetem felmérései szerint azokon szinte tarthatatlan a helyzet, a romák a legelemibb higiéniai szokásokat sem ismerik.
– Sajnos az oktatásügyi minisztérium nem lépett szándékaink szerint, azt mondják, ők nem tapasztalják a szegregációt, pedig biztos vagyok abban, hogy ők is tudnak konkrét esetekről, hiszen mi magunk figyelmeztettük őket a megkülönböztetésről, ám semmi sem változott. Való igaz, hogy a roma telepeken katasztrofális állapotok uralkodnak, nem a XXI., hanem a XI. századra emlékeztetőek az ottani viszonyok, de nem sikerült elérnünk, amit javasoltunk, terveztünk, nem ment át a romák tulajdonába a belakott földterület, s úgy tudom, ilyen döntésre nem is készül a kormány. Pedig a helyzet egyre rosszabb. A rendszerváltás tájékán mintegy kétszáz ilyen roma telep volt. A rendszerváltást követően nem javult, romlott a helyzet. A szocializmusban mindenkinek dolgoznia kellett, a vadkapitalizmus, amely aztán ránk köszöntött, leginkább a romákat sújtotta. Elvesztették állásukat, egyre szegényebbek lettek, elvesztették lakásaikat, oda költöztek, ahová tudtak. Tudja, mi, romák szeretünk nagy kollektívában élni, bizonyos értelemben ez a jellegzetességünk okozta, hogy ezeken a lerobbant telepeken koncentrálódtak sokan, szóval a lényeg, hogy mára nem felszámolódtak a roma telepek, hanem számuk megsokszorozódott, immár hétszáz ilyen szörnyűséges telepet tartunk nyilván országszerte.
– De ha semmi nem valósult meg céljaikból, akkor miért támogatják a kormányt?
– Mert szociálisan érzékeny, és a gazdasági válság idején sem akarja az emberekre hárítani a krízis terheit, s ez a romáknak is jó.
– Csakhogy Robert Fico kormánya virágzó gazdaságot vett át a korábbi Dzurinda-kormánytól, az ország gazdasági növekedése meghaladta a tíz százalékot, és még tavaly is 6,5 százalékos volt a növekedés, mégsem fordítottak pénzt a romák felzárkóztatására az önök elképzelése szerint.
– Ez igaz, de így volt korábban is. 1998-ban Meciar úréknak én dolgoztam ki a roma programot, pénz is volt hozzá, de elvesztette a választásokat, Dzurindáék pedig leállítottak mindent, mert új célokat fogalmaztak meg. Most is az a baj, hogy ami 2006-ig elindult, azt a Fico-kormány nem folytatta, most két évig megint új programokon dolgoztak, nem tudom, milyenek azok, mert még nem indultak be. Ráadásul most már másodszor váltották le a roma kormánybiztost, két hónapja üres a poszt, ami nagyon nem jó, hiszen az Európai Unióból 170 millió eurót lehetne lehívni a romák felzárkóztatására.
– Robert Fico és kormánya meglehetősen sokat ad saját népszerűségére, olykor talán túlzásba is viszi ezt. Ugyanakkor nyilván ön is tudja, elnök úr, hogy a szlovákiai közvélemény-kutatások azt mutatják, a többségi lakosság nagy arányban táplál előítéleteket a romákkal kapcsolatban, a megkérdezettek 70–75 százaléka úgy nyilatkozik, nem szeretné, ha roma lenne a szomszédja, 90 százaléknyian utasítják el azt, hogy roma kerüljön a családjukba. Nem ezzel függ véletlenül össze a kormány semmittevése?
– Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, tény azonban, hogy régóta nagy a romaellenes hangulat, de azt kell mondanom, ez egész Európára érvényes, s ennek vélhetően történelmi okai vannak, mélyen gyökereznek. Éppen nemrég beszélgettem erről szakemberekkel, s a problémák gyökereivel visszamentünk egészen a X–XI. századig, amikor is alakultak az államok, terjeszkedett a kereszténység, új rend volt kialakulóban különböző megkötésekkel. Ebbe a folyamatba érkeztek idegenként a romák, akiknek más volt a nyelvük, más a bőrszínük, de ami talán a legfontosabb: vándoréletet éltek, nem lehetett őket földhöz kötni, nem tudták velük szemben érvényesíteni a különböző törvényeket, szabadon éltek, gyakorlatilag öntörvényűen – s ez irritálta a lakosságot. Igazából évszázadokon keresztül húzódott ez az állapot, s talán erről sokkal többet kellene beszélni, hogy megértsék az emberek, akkor talán oldódnának az előítéletek.
– A romákkal nem kellene erről elbeszélgetni? A telepeken mintha ugyanez az öntörvényűség irányítaná életüket, függetlenül attól, hová fejlődött a társadalom, beleértve az integrálódott romákat is.
– Biztosan sok lenne a teendő ezen a téren is, csak az a baj, hogy vannak a kormánynak különböző szociális programjai, s amikor erről el kell számolnia a társadalommal, akkor kiderül, hogy a támogatások tetemes részét a romákra fordítják, s olyankor megrökönyödnek az emberek, mondván: hát én dolgozom, adózom, ők meg csak élvezői a vívmányoknak, s ez vált ki romaellenes hangulatot.
– A sok szlovákiai probléma ellenére önök mégis Bajnai Gordon magyar miniszterelnöknek és a Magyar Országgyűlésnek írtak aggódó levelet a magyarországi romák miatt. Mi volt ezzel a céljuk?
– Elsősorban szolidaritásunkat akartuk kifejezni a magyarországi romákkal, mert az őket ért támadások aggodalomra adnak okot. És úgy érezzük, hogy teret nyertek Magyarországon olyan erők, olyan emberek, amelyek, akik visszaélnek a túlságosan liberális szólásszabadság-felfogással, és romaellenes hangulatot keltenek. Szerintünk ennek tudható be, hogy úgy támadják a romákat, mint a XIX. században a Ku-Klux-Klan Amerikában a feketéket, és ez megengedhetetlen. Tudja, nemrég voltam Auschwitzban, a roma holokausztra emlékeztünk, csak ott tudatosítja az ember, micsoda szörnyűségeket szül a téves ideológia, ha időben nem lépnek fel ellene. Hitlert lebecsülték, hagyták, hogy tegyen, amit akar, aztán a zsidók és a romák, később a fél világ kárát látta ennek. Egyszerűen félünk, hogy a magyarországi hangulat átterjed Szlovákiába is, hogy itt is fokozódik a romaellenes hangulat. Hiszen a múlt héten már Szentmihályfalván is romaellenes tüntetés volt.
– Elnök úr, a félelmeket megértem, csak azt nem, miért a magyar konzulátus előtt tüntettek, miért kizárólag a magyarországi események okoznak önöknek gondot. A szentmihályfalvai rendezvényt a Slovenská Pospolitost szervezte, amely honlapján egyértelművé tette, hogy a csehországi Munkáspárt példáját követik, amelynek tagjai Litvínovban nemcsak rátámadtak a romákra, de a rendőrséggel is összetűzésbe keveredtek – a magyarokat meg sem említették. Mégsem a cseh nagykövetség elé vonultak…
– De korábban írtunk a cseh nagykövetnek is, ne higgye, hogy magyarellenesek vagyunk. Csak, tudja, sok magyarországi ismerősünk, rokonunk van, zenészek is, akik öregbítették Magyarország hírét külföldön is, gazdagították a magyar kultúrát, hiszen az úgynevezett magyar nóta a roma népzene hagyományára épül. És ha azt halljuk, hogy az ilyen emberek félnek már kimenni az utcára, meg kell szólalnunk.
– A szlovák újságíróknak is feltűnt azonban, hogy Magyarországgal kapcsolatban szinte szó szerint azt mondta, amit Robert Fico Gyurcsány Ferencnek néhányszor a szemére hányt, nevezetesen a „magyarországi extrémizmus exportjáról” beszélt. Ez csak véletlen, vagy közeledési szándék a szlovák kormánykoalícióhoz?
– Vannak dolgok, amelyeket szinte mindenki azonosan vagy hasonlóan fogalmaz meg. Ez csak véletlen, mi, romák azt tapasztaljuk, hogy mindenütt erősödnek a szélsőséges erők, erősödik a romaellenes hangulat, s ez aggodalommal tölt el bennünket. A roma holokauszt 65. évfordulójának megemlékezései vannak mögöttünk, most érzékenyebben éljük meg embertelen üldöztetésünket, ezért figyelmeztetünk arra, hogy Európa-szerte erősödik a szélsőségesség. Tényleg nem vagyunk magyarellenesek.
– A sajtó képviselői a már idézett kijelentések miatt mégis arról beszéltek, így akarják elnyerni Robert Fico és Dusan Caplovic szimpátiáját, akik köztudottan jó kapcsolatot ápolnak a csehországi politikusokkal – a magyarokkal már kevésbé –, s a szlovák kormányhatalomnak jó, ha elterelhetik a figyelmet a hazai gondokról, különösen akkor, ha ezt az érintettek, ez esetben önök teszik. S teszik mindezt azért, mert szeretnének részt venni az ön által is említett uniós eurómilliók elosztásában.
– Ez teljességgel alaptalan vád, mi párt vagyunk, annak pedig nincs joga pályázatokat készíteni, támogatásokat elnyerni. Mi csak félelmeinknek adtunk hangot.
Magyar Péter
Ismert pornószínésznő Magyar Péter új üdvöskéje
