Mese

Tulajdonképpen nincs veszélyben a rendőrök túlóradíjának kifizetése, habár a pénzeket nem fizetik ki. Nagyjából ezt mondta a köztelevízió ismert vitaműsorában Draskovics Tibor. Az igazságügyi tárca szavahihető vezetője az újságírók kérdéseire adott válaszát végül úgy összegezte: „Nem lehet korlátlanul kifelé önteni a pénzt.” Az adófizetők nem vennék jó néven, ha a kapitányságok vezetői bármikor, bármilyen mértékben elrendelhetnék és kifizetnék a túlórát. A miniszter úgy vélekedett: összpontosítani kell a legfontosabb, a legsürgősebb tennivalókra, és aszerint kell felhasználni a forrásokat. Most is átutalták az aktuális részletet. A tárcavezető hozzátette, hogy a közbiztonság fenntartásában fontos feladat hárul az önkormányzatokra, ennek teljesítéséhez hamarosan jogi és más segítséggel is szolgál majd a kormányzat. Draskovics valami olyasmit közölt, bár nagyon ködös formában, hogy a közterület-felügyelőknek kellene többet tenniük a településeken.
A budapesti főkapitány a lapunkban közölt dokumentum szerint július 30-án sürgősséggel arról tájékoztatta alárendeltjeit, hogy a költségvetési lehetőségek kimerülése következtében augusztus 1-jétől szükségessé vált az elrendelhető túlszolgálati órák korlátozása. Minden rendőr csak havi két túlórát teljesíthet. Na persze, hiszen – nem lehet korlátlanul kifelé önteni a pénzt. Ez alól csak a központi biztosítások teljesítése a kivétel.
A szocialista politikusok az MSZP július 4-i kongresszusa után hozták nyilvánosságra, hogy ők a városőrség felállításában látnák a megoldást. Ekkortájt már szorult a hurok, hiába közölték volna, amiről az elmúlt években és hónapokban folyamatosan meséltek: megerősítik a rendőrséget. A rendőrséget ugyanis nem tudták, de félő, hogy nem is akarták megerősíteni. Sőt! Egész nyolcéves kormányzásuknak az állam leépítése, az alkotmányos intézmények meggyengítése volt az egyik vezérlőeszméje. Az SZDSZ – miként Kuncze Gábor belügyminiszteri működése idején, 1994 és 1998 között tette – a legutóbbi időkig tagadta az államhatalom létjogosultságát. Ez kiegészült azzal az ugyancsak álliberális nézettel, hogy meg kell bontani a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek összetartozását, együttműködését. Az egymással ellenséges viszonyban álló emberek nézetkülönbségei nemcsak az országot gyengítik meg, hanem lehetővé teszik a személyes szuverenitás felszámolását is.
A kormányzat az elmúlt év vége felé, az úgynevezett kis lopások, fosztogatások elterjedése kapcsán a közfelháborodásra reagálva még azzal érvelt, hogy megerősíti a rendőri állományt. Növeli a létszámot. Legvégső esetben pedig a hiányzó munkatársakat úgy pótolja majd, hogy túlórát engedélyez és finanszíroz.
Ebből, mármint a közbiztonság megerősítéséből, a rendőri létszám feltöltéséből, a feladatok minél teljesebb körű ellátásából nem lett semmi. Az MSZP kongresszusa ennek a konzekvenciáját vonta le. Ezután lett bevallottan is egyértelmű, hogy a kormányzó erők nem vállalják az állam egyik fő funkciójának teljesítését: a belső biztonság fenntartását.
A miniszterelnök néhány napja, a kislétai gyilkosság után ismét feltálalta a régi verziót: a rendőrség mindent megkap. Lesz pénz, paripa, fegyver. Ehelyett néhol cigánygárda alakul, járőrözik, terepjárókat tartóztat fel. Polgármesterek a vadnyugat seriffjeihez hasonló emberekre bíznák a rendfenntartást. A kormány az önkormányzatokra tolja a felelősséget. Kiteljesedik az anarchia. Az állami rendfenntartók erőit a központi ünnepségek, rendezvények biztosítására s a tömegoszlatásra, a csapaterő bevetésére tartalékolják. Draskovics eközben videobemutatót tart, adatokat közöl, ígérget és fenyegetőzik. S egyfolytában a közbiztonságról mesél.