(miként offshore-izáljunk )

Én nem tudom, lesznek-e előre hozott választások. Az a tippem, hogy nem lesznek. De nem fogadnék rá, mivel végső soron ebben a kérdésben a szocialisták döntenek, s jelenleg ők maguk sem tudják, mi lenne jobb… nekik. Ugyanis döntéseik lényege mindig ez.
Az alapkérdés tehát: van-e még mit ellopni, privatizálni, offshore-izálni. Ha nincs, akkor rögvest érdemes átengedni a hatalmat a vele járó lehetőségekkel, pozíciókkal és a felelősséggel együtt a Fidesznek, s aztán kárörvendve figyelni, hogy az „új többség” miként kezd olvadozni, akár tavasz közeledtével a hóember az adóssághalmaz és a kormányzati pénzhiány miatt. Viszont, ha van még némi maradék az állami vagyonból, akkor azt kell eldönteni, hogy az a háromnegyed év, ami hátravan az országgyűlési választásokig, elegendő-e a „reszli” megszerzésére, aztán jöhet akár az özönvíz. Persze nem csupán az állami tulajdon maradványairól van itt szó, hanem arról a pénzről is, amit az IMF és az EU ad kölcsön vagy netán örökbe hajdanvolt éllovasból lesántult sereghajtóvá változott hazánknak. Korántsem mindegy, hogy az a pénz hová megy, kik és mit „fejlesztenek” belőle.
Ezek miatt gondolom én, hogy nem kerül sor előre hozott választásokra, bár, mint kívülálló, úgy vélhetném: a párt saját fennmaradását tartja elsősorban szem előtt, s döntését a legmegfelelőbb távozási időpontról az életösztön befolyásolja. Persze itt az a kérdés, hogy ez a minden elevenre jellemző ösztön egy politikai csoportosulásra, pártra vagy más effélére is vonatkoztatható-e. Egyesekben mint pártszerű élőlényekben természetesen jelen van, ők korántsem szeretnék, ha „ez a harc” lenne a végső, bár valamikor remélték, hogy ez lesz. Sajnos a proletárok időközben elfogytak, de az éhesek hada tovább nőtt. A szocialisták pártarisztokráciája viszont, a választási vereség biztos tudatában, nemrégiben még kevélyen zengte, hogy „a győzelem napjai jönnek”. Vajon mire gondoltak? Az eloffshore-ozott milliárdok talán a győzelmet jelentik? A vízfüggönnyel hűtött szupervillák arra utalnak-e, hogy „trónt ülni fog most ezer évig férge a rögnek”?
Amikor mindezt számba veszem, némi zavar fog el. És aggodalom, hogy a „rög férgeinek” megmentése az új, még csak a képzeletünkben létező kormányzatra vár.
Visszatérve az alapkérdéshez: nem sok jel mutat arra, hogy a szocialisták változtatni akarnak stratégiájukon. Idegesek ugyan, de személy-személy szerint nincsenek kétségbeesve. Az egyetlen, akár lényegesnek tekinthető esemény az, hogy Szili Katalin bejelentette: szeptemberben megválik az országgyűlésben betöltött elnöki tisztjétől. Annyi biztos, hogy nem siette el. Hozakodjak elő néhány közmondással? Késő bánat, eb gondolat. Keveredj korpa közé, megesznek a disznók. Madarat tolláról, embert barátjáról. Kétségtelen, hogy Szili Katalint a közvélekedés a derék (nemzeti) kommunista prototípusának tekinti. A többitől némileg különbözőnek erkölcsi értelemben. Az erkölcs tőke. Legalábbis gyakran szól a közbeszéd az úgynevezett erkölcsi tőkéről, leginkább akkor, amikor valaki kezdi fölélni. Lehetséges, hogy Gyurcsány élte fel Szili Katalin efféle tőkéjét? Valószínűbb, hogy a Gyurcsány iránt tanúsított felemás szolidaritása. Az, hogy így vagy úgy, de kivárta a végét. Szerintem sokáig tartó habozása emberi gyengeségre vall, de megnyilatkozásainak jó része azért enyhén utalgat arra, hogy erkölcsisége nem azonos az átlag szocialista morállal.
Hogy ő milyen jövőt remél magának, én nem tudom…