Mindenki nyög a Tesco-prés alatt

Nemcsak az egyszerű alkalmazottak, hanem osztályvezetők, igazgatók is szenvednek a Tesco áruházakban meghonosodott elvárások, illetve munkakörülmények miatt. Elmondásuk szerint őket ugyanúgy érinti a teljesíthetetlen feladatok miatti stressz, az állandó készenlét, a kifizetetlen túlórák, a lelki terror. Mindennek alapja a szerintük szándékosan előidézett létszámhiány, ami miatt a munkatársak egymást kénytelenek űzni, hajtani. A Tesco szerint egyedi és alkalmi helyzetekről lehet szó, amit bármikor készek orvosolni, ha a problémákat jelzik nekik.

Bákonyi Ádám
2009. 08. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bíróságon a Tesco-sztrájk ügye. Nemrég bírósághoz fordult a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezete, hogy helyezzék hatályon kívül azt a figyelmeztetést, amelyben a Tesco részesítette a május 8-i Liga-sztrájkban részt vevő dolgozóit. A szakszervezet szerint a Bajnai-csomag elleni tiltakozó akcióban minden törvényes előírást betartottak, a társaság vezetésével a sztrájk előtt egyeztettek, ennek ellenére az akcióban résztvevőkkel később meghallgatási jegyzőkönyvet készítettek. Ebben tanúk jelenlétében olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint „Mi volt a beosztása 2009. május 8-án?”, „A 14–16 óráig terjedő időszakban is végzett munkát?”, „Hol tartózkodott ebben az időszakban?”, „Miért nem végeztek munkát?” Két napra rá pedig írásbeli figyelmeztetés érkezett a dolgozókhoz, amelyben a Tesco „félrevezetésen alapulónak”, „minden alapot nélkülözőnek” minősítette a sztrájkot. Mindemellett a cég vásárlói magas szintű kiszolgálására, jó hírnevének megőrzésére hivatkozva felszólította az akcióban résztvevőket, hogy „tartózkodjon a fentihez hasonló magatartás tanúsításától, mert ellenkező esetben az következményekkel jár”. A Tesco úgy reagált, hogy nem tartja jogszerűnek a sztrájkot. Szerintük ennek ellenére a társaság nem élt a törvényi lehetőségek adta szankciókkal, hanem tájékoztatásában hívta fel a sztrájkoló munkavállalók figyelmét a lehetséges következményekre.


A Tesco számos középvezetője kereste meg lapunkat, miután a közelmúltban megjelent híradások szerint az áruházlánc úgynevezett piros pólósai megelégelték, hogy feletteseik patkányoknak nevezik őket, és úgy is bánnak velük, ezért tavaly nyáron megalakították a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetét. Az egyszerű dolgozók, eladók, pultosok, pénztárosok, árufeltöltők arról panaszkodtak, hogy a vezetők egy része durván, megalázóan, embertelenül bánik velük, túlmunkára kényszerítik őket, amit legtöbbször nem fizetnek ki.
A lapunknak megszólaló középvezetők elismerték a piros pólósok panaszainak jogosságát, ám azt mondták: ők is ugyanezektől szenvednek, és ez az oka, hogy közülük egyesek sajnos valóban minősíthetetlenül bánnak beosztottjaikkal.
– A Tescónál már a kiválasztás során arra törekednek, hogy a különböző beosztásokra olyan embereket tegyenek, akik befolyásolni tudják az alattuk levőket. Aki nem hajlandó 8 és fél óra helyett 10-12 órát dolgozni, azt három másodpercen belül kinyírják. Mindegy, hogy pénztárosról, osztályvezetőről, igazgatóról van szó – mondták a nevük elhallgatását kérő vezetők. Állításuk szerint a Tesco nem családbarát munkahely, mint ahogy azt a cég mutatja magáról, hanem arra törekednek, hogy mindenkiből a legtöbbet préseljék ki. A 8 és fél órás munkaidő sem másról szól, minthogy a félórás pihenőidőt is ledolgoztassák.
– Amikor egy igazgatónak véget ér a hivatalos munkaideje, utána jönnek csak az úgynevezett next stepek, ami a napi szintű feladatlistát jelenti. Ilyenkor ahelyett, hogy a családunkhoz sietnénk haza, megyünk még egy kört az áruházban, megnézzük, mit kellene tenni, mi a helyzet a planogrammal, azaz hogy egy adott polcrendszer úgy van-e, ahogy előírták. Ha ezt szóvá teszed, jön a lelki terror, hogy rosszul végzed a dolgodat, nem lehet rád számítani, inkább menj el. Nem adnak pozitív visszajelzést, állandóan csak a negatívumokat hangsúlyozzák, amivel kicsinálják az embert. Többen megbetegedtek fizikailag vagy mentálisan – mondták a vezetők. Kiemelték, hogy nem teljesítményösztönző, sőt mindenképpen kudarcot kódol a Tesco minősítő rendszere is. Eszerint minden munkatársat a legrosszabb piros, a kevésbé rossz sárga, a jó zöld, illetve a legjobb kék színnel értékelnek. Ezeket azonban statisztika alapján határozzák meg, azaz egyeseknek mindenképpen ki kell osztani a piros minősítést, akárhogy dolgozott is.
A Tesco középvezetőinek tapasztalata szerint a lefelé taposás, a préshangulat oka a szándékosan előidézett létszámhiány. – Ez egy módszer. A négyzetmétertől függően például kinyit egy áruház háromszáz fővel: ennyien tudják elvégezni az elvárt munkát. A háromszáz főt azonban másfél-két év alatt lecsökkentik legalább a felére, miközben ugyanannyi feladat marad. A Tesco mindeközben óriási állami támogatást kap arra, hogy munkahelyeket hozzon létre. Ezzel szemben végül elbocsátásokat hajt végre, mondván, hogy egyszerűsíti a folyamatokat, ami nem igaz. Emiatt alakul ki végül az a helyzet, hogy sem a dolgozónak, sem az osztályvezetőnek, sem az igazgatónak nem fér bele az idejébe a rá szabott feladat elvégzése – mondta az egyik vezető.
A másik szerint a vásárlók ezért panaszkodnak arra, hogy az áruházakban nem tudnak senkit megszólítani, mivel van olyan nap, napszak, amikor az adott területen nincsen bent a szükséges dolgozó, osztályvezető. Ilyenkor más területekről mennek át alkalmazottak, hogy a feladatokat elvégezzék, erősítsék az adott osztályt. A kevés munkatárs miatt például a kasszáknál teljesíthetetlen elvárás, hogy ne legyenek hosszú sorok. A Tescónál ezért mindenkinek tudnia kell a kasszát kezelni, a hentesnek, a zöldségesnek, a ruházatisnak egyaránt. Persze ilyenkor az ő területe, az ő next stepje máris csúszik, amiért az osztályvezetőtől vagy az igazgatótól kap elmarasztalást. Ők viszont ugyanettől félnek. A létszámhiány miatt igazgatói területeket is összevonnak, például egy szárazáruért felelőt egy non-fooddal. Ahhoz, hogy az emberek elvégezzék a kiszabott munkát, nincs más választás, mint a túlóra. Ilyenkor sok vezető valóban megpróbálja lejjebb tolni a feladatokat, jobb esetben pedig maga is beáll, hogy segítsen.
– Pár év után már senki nem gondol arra, hogy a munkaidő után hazamenjen, megszokod, hogy akár tizenhat órát is dolgozol. A túlórákat a középvezetői szinten a legtöbb esetben nem fizetik ki, erre inkább számíthat egy piros pólós. A vezetőség arra hivatkozik, hogy a túlórákat csak a bérköltség szintjéig tudják állni. De az összes folyamat a bérköltségek csökkentéséről szól, noha a hivatalos adatok szerint a Tescónak hatszázmilliárdos éves forgalma van. A jelenléti íveken persze minden stimmel, amit a piramisrendszer meghatároz a munkaidővel kapcsolatban. A valóságban viszont lehet, hogy tényleg elküldted a dolgozót a félórás pihenőidőre, de előbb vissza kellett hívnod, mert a létszámhiány miatt szétcsúszott valamelyik osztály – mondták a Tesco középvezetői.
– Az áruházakban jellemzően a kezdő létszámmal folyik a munka. Előfordulhat, hogy a fluktuáció miatt időszakosan lecsökken a létszám, de ez sosem több tíz százaléknál – közölte megkeresésünkre Hackl Mónika. A Tesco szóvivője szerint nem jellemző a túlórák esete, ami szerinte kiemelt időszakokban, szabadságolásokkor, vagy nagyobb ünnepek, például karácsony idején fordul elő. – A Tesco összesen huszonkétezer embert foglalkoztat, nyilván vannak olyan emberek, vezetők, akik habitusa valóban kívánnivalót hagy maga után. A problémákkal azonban bizalommal lehet a humán- vagy az operatív vezetőséghez fordulni, akik utánajárnak és orvosolják ezeket az egyedi, kivételes helyzeteket – mondta Hackl Mónika.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.