Mindenkiből nagymester?

Lékó Örményországban. Holnaptól az örményországi Dzsermukban folytatódik a sakk Grand Prix, a sorozat ötödik tornáján asztalhoz ül Lékó Péter is. A magyar nagymester eddigi két fellépésén Elisztában holtversenyben az 5., majd Nalcsikban a 2. lett. A 21 induló játékosnak a hat torna közül négyen kell szerepelnie, s a legjobb három eredmény számít. A GP-sorozat első két helyezettje játszhat a nemzetközi szövetség (FIDE) világbajnoki párosmérkőzéses tornáján, 2010-ben, itt dől el, ki lesz 2011-ben a világbajnok kihívója. Örményországban Lékó (2756) az Élő-pontszámok alapján a harmadik kiemelt, a hazaiak kétszeres olimpiai bajnoka, Levon Aronjan (2768) és az orosz Dmitrij Jakovenko (2760) mögött. (MN)

Alighanem nehéz lesz ellenállni az újabb és újabb rohamoknak, a számítógépek generációjának, a tizenévesek lassanként Fischerként gázolnak be az első vonalakba, ha nem is nagyképűsködnek úgy, mint elődjük annak idején, aki azzal kérkedett, hogy figura fórt adott volna Botvinniknak. Persze könnyen beszélt, kíváncsian vártuk volna, mi történik, ha összekerül az ősz világbajnokkal… Mindenesetre a sakkvilág szívesen látná az újoncok felsorakozását az első sorokban, s örömmel fogadnák, ha a rövidnadrágosok megszorítanák a legjobbakat is, és a legrangosabb díjak elosztásánál, a banketteken is jelen lehetnének. A kedves olvasónak hozzá kell majd szoknia, hogy az unokák megtépázzák a nagypapákat, mert a koravén zsenik kegyetlenül jól képzettek lesznek, és idegek dolgában is felveszik a versenyt a legerősebb csodagépekkel – ami egyelőre még érthetetlen valóság a számunkra.
Egyik jól nevelt tanítványom megmagyarázta, miért nem félnek a jövőtől: „Pista bácsi, mi megeszszük ezeket a pléprojekteket, ha komoly csatára kerül a sor, mert erősebbek vagyunk, nyugodjon meg.” Hümmögtem egy kicsit, de már másnap jelzést kaptam a világhálóról, hogy íme, itt egy ifjú, tizennégy esztendős titán (?), bizonyos Ray Robinson, akiről még nem is hallottunk, de máris Fischerhez hasonlítják.
Hogy miért? Például az alábbi partiért.

Robinson, Ray (2491)– Malakhatko, Vadim (2570)
Arctic Chess Challenge, Tromsö, 2009. 08. 01.
Caro Kann védelem
1. e4 c6 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Ff5 5. Hg3 Fg6 6. h4 h6 7. Hf3 Hd7 8. h5 Fh7 9. Fd3 Fxd3 10. Vxd3 e6 11. Fd2 Hgf6 12. 0-0-0 Fe7 13. Ve2 0-0 14. Hf1 c5 15. g4 cxd4 16. g5 hxg5 17. Fxg5 Hd5 18. Fxe7 Vxe7 19. Bxd4 Vf6 20. Kb1 Vh6 21. c4 Bac8 22. Vd1 H5f6 23. He3 Hc5 24. He5 Hce4 25. Vf3 Vh7 26. Ka1 Bcd8 27. Bxd8 Bxd8 28. h6 Bd2 29. H3g4 Vf5! 30. Hxf6+ Hxf6
Úgy tűnik, sötét kilábal a nehézségekből, de az ifjú ellenfél nem jön zavarba, és tisztázza a helyzetet.
31. Vxb7!
Fekete nem ütheti a huszárt, mert 31. – Vxe5 32. Vc8+ Kh7 33. hxg7+ Kxg7 34. Vh8+ Kg6 35. Vh6+ után a d2-bástyát nyeri világos.
31. – Vh5! 32. a3!
Egyszerű és erős: világos könynyen nyer.
32. – Bd1+ 33. Bxd1 Vxd1+ 34. Ka2 Vh5 35. Va8+ Kh7 36. hxg7 Kxg7 37. f4 Vf5 38. Vxa7 Hh5 39. Vd4 Vxf4 40. Vxf4 Hxf4 41. a4!
A világos gyalogos megállíthatatlan, ezért sötét feladta: 1-0.
Nos, az „öreg projekt” valóban kapitulált. A mi néhai Barcza Gedeonunk megfogalmazása talán éppen idevág: „Kérem, a fiatalságnak szerencséje van, elsősorban azért, mert fiatalok” – mondta komolyan.