Múltidézés és más különös jelenségek

Áthatotta a nosztalgia a Szigetet. Ez nem csak a fesztiválozókra lehet igaz. Volt olyan nap, amikor a Nagyszínpadon a tegnap jegyében követték egymást a koncertek.

Dílerek és tolvajok. A Hajógyári-szigeten dolgozó rendőröknek szemet szúrt pénteken öt román férfi, akik a szórakozók értékeit figyelték. Este átvizsgálták a ruhájukat, sátrukat, és 11 mobiltelefont, 4 digitális fényképezőgépet, több napszemüveget, pénztárcát, különböző címletű forintot és külföldi valutát találtak náluk. Korábban három szenegáli és két nigériai férfit állított elő a rendőrség a Sziget Fesztiválon kábítószerrel való visszaélés gyanújával.

Ismeritek a Stones-projektet? – kérdi Ana Moura szellősen üldögélő közönségétől az Amfiteátrum színpadán. Alkonyodik, ritka élmény, hogy fadót hallgatunk még a sötétség beállta előtt. A fiatal portugál énekesnő a Rolling Stones szaxofonosa, Tim Ries újabb feldolgozásmissziójának résztvevője volt, így elénekli nekünk a No Expectationst is. Rezignáltan, gyönyörűen, alig észrevehető kis füsttel a hangjában. Már ezért megérte. Az Al Di Meola-koncerten a hangosítás kezdetben pocsék. Di Meola ezt jelzi is többször. Szorongunk a tömegben, és pont az arcunkba fújják a marihuána füstjét.
Vannak szép emlékeink Al Di Meola korábbi fellépéseiről, a nosztalgia meg itt a Szigeten amúgy is szervezőerő helyenként. A Toten Hosen koncertjére ez visz a Nagyszínpadhoz, és nem bánjuk meg. A német punkrock zenekart mintha a konnektorba dugták volna, fergeteges. Nem érezzük nosztalgiának, ám az őket követő napon a nagyszínpadi koncertek teljesen a múltidézés jegyében telnek el. A nyolcvanas évek elején-végén útra kelt bandák, már-már a popmuzsika ikonjai lépnek színre, s bár mindannyian rossz bőrben vannak, zenéjükkel még fel tudják borzolni a kedélyeket. Lehet, hogy a brit Primal Scream koncertjén kevesebben vannak, de a glasgow-i illetőségű rock-elektro-acid alkotta vegyületet kidolgozó banda elég remek koncertet dob össze.
A drum’n’bass sötét oldalát képviselő ausztrál Pendulum a maga nemében jó választásnak bizonyul a def-techno legendás nagy öregjei, a Prodigy előtt. Monoton zenei világuk hallatára a nagyszínpad környékén lézengő tömeg másodpercek alatt óriásivá duzzad. A Prodigy-koncert ütősnek ütős, de kaotikus muzsikájuk sava-borsa most elmarad. Az alternatív rockot játszó Placebo triója, kiegészülve muzsikustársakkal, kellemes meglepetés. Továbbra is az eltűnt idő nyomában járunk. Amióta Németh Juci elköszönt az Animától, és a maga útját járja, Prieger Zsolt zenekara erőteljes mélyrepülésbe kezdett. Koncertjük kiábrándító volt.
A világzenei színpad előtt a Csík zenekar muzsikájára végeláthatatlan embertömeg gyűlik össze. Crossover népzenéjükkel sokak szerint mindent visznek. Izgalmas a countryrockot játszó Woven Hand és a Muzsikás együttműködése, az algériai rai királya, Khaled – nem csak a múltidézés jegyében telő estje – pedig megold egy rejtélyt: hová tűntek a franciák?
Vannak egyéb különös jelenségek is. A rocksátorból olykor mintha eltűnt volna a közönség. Csak földön alvó részegek vannak, néha lézeng itt valaki, miközben a műfaj legjobbjai muzsikálnak. A Sziget egyes pontjain pedig megvadul a tömeg. Lökdösődnek, mintha egy bevásárlóközpontban volnának. Az egyik legextrább hely viszont egy kicsi sátor, tele bakelitlemezekkel.
Tegnap az egy turnéra újra öszszeállt Faith No More búcsúztatja a Szigetet. Végül a régi élmény: ropogó műanyag pohár a talp alatt.