Nem volt bűnbánata a sírból üzenő kémnek

Anthony Blunt neve harminc éve vált hírhedtté a brit közvélemény előtt. Addig Sir Anthony Blunt néven (az uralkodónak tett szolgálataiért emelték lovagi rangra) csak a képzőművészet szakköreiben ismerték, mint a királynő képgyűjteményének művészeti felügyelőjét. Emlékiratait most tették közzé.

(London)

Brit egyetemeken az 1930-as években általánossá vált az erkölcsi, ideológiai szembefordulás a fasizmussal. Cambridge Trinity kollégiumában alakult ki egy csoport, amely a harmincas-negyvenes-ötvenes évek jellegzetes nyugati értelmiségi vakságával a kommunizmusban vélte felfedezni a fasizmus ellenpólusát. E körhöz tartozott a híres kémtrió, a hatvanas években leleplezett és a Szovjetunióba menekült Donald Maclean, Kim Philby és Guy Burgess. Utóbbi volt az, aki beszervezte a szovjet NKVD szolgálatába Bluntot. Ügynökök toborzása lett a feladata. Az egyik beszervezett, az amerikai Michael Straight a hatvanas években leleplezte a csoportot. A kémbanda tagjai a háború alatt beépültek a brit kémelhárító szolgálatba és onnan táplálták értesülésekkel az NKVD-t, s utódját, a KGB-t.
Maclean, Burgess és Philby menekülésekor, még a hatvanas években az Angliában maradt Blunt is kézre került, de a brit kémelhárítók kiegyeztek vele, hogy ha együttműködik és mindent kitálal amit tud, nem indítanak eljárást ellene. Blunt kötélnek állt. Amikor 1979-ben Margaret Thatcher lett a miniszterelnök, és Bluntnak tudomásul kellett vennie, hogy ha bíróság elé nem is kerül, de lelepleződik, az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni. Thatcher az alsóházban le is leleplezte, akkor fosztották meg lovagi rangjától.
Blunt harmincezer szavas kéziratot hagyott hátra, amely halála után egy évvel, 1984-ben került a brit országos könyvtár birtokába. A szerző kikötése volt, hogy csak huszonöt évvel a halála után jelenhet meg. A könyvtár most tette közzé. Az első kommentárok rámutatnak, hogy bár Blunt élete legnagyobb baklövésének könyvelte el, hogy a szovjet kémhálózat szolgálatába lépett, elhatározását politikai naivitással magyarázza, de bűnbánatot nem mutat. Azért nem lett öngyilkos, írta, mert még nem fejezte be tudományos munkásságát. Elsősorban tudósnak tartotta magát, aki mellesleg évtizedeken át adta ki hazája legérzékenyebb titkait egy idegen hatalomnak.