Nyugatra „exportált” bűnözés

(Kolozsvár)

Romániában állandó akut kérdésnek számít a cigányság helyzetének javítása, a közösség tagjai okozta problémák kezelése, országos szintű megoldást azonban sem a mindenkori kormányoknak, sem a civil szervezeteknek nem sikerült felmutatniuk. A romakérdés megnyugtató rendezése elsősorban amiatt nehézkes Romániában, mivel itt él Európa egyik legnépesebb cigány közössége. A legutóbbi, 2002-ben végzett népszámláláskor a 22 milliós országban mintegy félmillióan vallották magukat romának, lélekszámuk azonban a hivatalos nyilvántartásban szereplőnél magasabb, mert a népszámlálások során többféle okból sokan úgy döntenek, hogy románnak vagy magyarnak nyilvánítják magukat. Ez utóbbi tendencia Erdélyben, elsősorban a Székelyföldön érhető tetten, a magyarlakta régiókban becslések szerint mintegy 120 ezer olyan roma élhet, aki magyarul is beszél. Ezek 60 százaléka a népszámlálás alkalmával magyarnak is vallotta magát. A roma közösség számára főleg a foglalkoztatottság hiánya jelenti a legfőbb gondot: a romániai munkáltatók túlnyomó többsége nem szívesen alkalmaz cigány nemzetiségű munkaerőt, ugyanakkor a munkaerő-elhelyezési ügynökségek arra panaszkodnak, hogy a kimondottan romák számára rendezett állásbörzéken nagyon kevés a jelentkező. Sanyarú szociális helyzetük miatt a romák körében hatványozottan jelentkezik a megélhetési bűnözés, és emiatt időnként Románia számos régiójában fellázad a többségi lakosság. Ilyen összetűzésekre volt példa nemrég a Székelyföld több településén, ahol a magyarok megelégelték, hogy a cigányok folyamatosan fosztogatják a mezőgazdasági termékeiket, javaikat. Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban – ahol a székelyek fel is gyújtották a bűnözésből élő romák házát – a két közösség által a békés együttélés feltételeit sorjázó megállapodás szentesítése óta viszonylag nyugalom van, viszont önkormányzati vezetők szerint a konfliktust csak ideiglenesen sikerült elcsitítani, hiszen a szociális segélyből tengődő, a legtöbb esetben illegálisan építkező cigányok előbb-utóbb ismét bűncselekményeket fognak elkövetni. A bukaresti hatóságokat és a folyamatosan diszkriminációt kiáltó, hatékony és előremutató stratégiát azonban felmutatni képtelen jogvédő szervezeteket különben az sem sarkallta megoldáskeresésre, hogy a romániai romák ügye gyakorlatilag a rendszerváltás óta nemzetközi problémává lépett elő. Nincs olyan nyugat-európai ország, ahol ne szembesülnének a hatóságok romániai cigány bűnbandákkal, amelyek prostitúciós és koldushálózat fenntartásából, fosztogatásból élnek. Igaz ugyan, hogy Romániában több területen pozitív diszkriminációt alkalmaznak a romákkal szemben – egyetemeken, rendőrképző főiskolákon helyeket különítenek el számukra –, szakértők szerint ez még nem elég a közösség felzárkóztatására. Akadnak viszont pozitív megoldások is. A marosvásárhelyi önkormányzat például nemrég közfürdőt nyitott a város peremén élő több ezer roma számára. A hidegvölgyi cigányok többsége előszeretettel használja is a konténerekben felszerelt angolvécéket, zuhanyzókat és automata mosógépeket, amelyek bérléséért az önkormányzat 220 ezer forintnak megfelelő összeget fizet havonta. Sok esetben azonban az effajta lehetőséget sem használják ki a romák: a székelyudvarhelyi önkormányzat korábban azt fontolgatta, megvonja a szociális segélyt a Budvár negyedben élő romáktól, mivel azok a köztisztasági vállalat által kihelyezett konténerek helyett a környékre öntik a szemetet. Csíkszereda önkormányzatának vezetőit ugyanakkor évekkel ezelőtt félig-meddig raszszistának kiáltották ki amiatt, hogy az életveszélyes ingatlanokban lakó roma családokat kiköltöztették a város szélén létesített barakknegyedbe. Ennél jobb megoldást azonban az emberi jogi szervezetek sem javasoltak.