Oda jutottunk, hogy közlekedni is veszélyes

Az elmúlt 3-4 évben egyre több – korábban nem jellemző – bűncselekményt követtek, s követnek el közfeladatot ellátó személyek sérelmére. Brutálisan ütlegelik munkahelyén a tanárt, az orvost, napjainkban pedig a tömegközlekedési járművek vezetőit érik súlyos atrocitások.
A jelenség társadalomra veszélyességének nagysága nem igényel külön magyarázatot, s az is egyértelmű, hogy sürgősen megálljt kell parancsolni a vandáloknak. Nem léphet műszakba az autóbusz, troli, villamos stb. vezetője azzal a pszichés teherrel, hogy bármikor áldozattá válhat, hiszen ez elvonja figyelmét a munkájától, a következmény pedig tömegszerencsétlenségek sorozata lehet. De nem csak a járművezetők szoronganak, az utasok is félnek. Ma Budapesten az esti-éjszakai órákban veszélyessé vált tömegközlekedési járműre szállni. Tessék megfigyelni, hogy 20.00 óra után pl. a HÉV, villamos- és metrószerelvények első kocsijaiba zsúfolódnak az utasok azért, hogy támadás esetén jelezni tudjanak a vezetőnek, aki rádión kérhet segítséget és az ajtók zárva tartásával meg tudja akadályozni a garázda személyek menekülését. Ezért üres a szerelvények utolsó kocsija!
Mi a megoldás? Az ismertté vált, évente több mint négyszázezer bűncselekmények harmadát közterületen követik el. A közterületek – idesorolom a közforgalomban mozgó tömegközlekedési járműveket is – rendje fenntartásának első számú letéteményese a rendőrség, de ez a testület jelenleg közel sincs olyan állapotban, hogy a lakosság ez irányú elvárásainak meg tudna felelni.
Hazánkban 3700, cégbíróságon bejegyzett privát biztonsági cég működik. Közülük a legerősebb, legjobban prosperáló, megfelelő infrastruktúrával és szakembergárdával, kiképzett állománnyal rendelkezőket tartom szükségesnek bevonni, hogy a rendőrséggel szoros együttműködésben biztonságot nyújtsanak az utasoknak Budapesten és a vidéki helyközi járatokon egyaránt. A rongálással okozott kár többe kerül az üzemeltetőnek, mintha privát biztonsági szolgálatot foglalkoztatna. Ezek a magáncégek a hatályos jogszabályok által biztosított keretek között kockázatelemzést végezve pontosan megjelölnék a veszélyes körzeteket és járatokat. A járművekbe elektronikai védelmi eszközöket (kamerákat) szerelnének fel, amelyek dokumentálnák a jogsértő magatartást. A személyes adatvédelemről szóló jogszabályok a kamerák által rögzített események felhasználására, tárolásának időtartamára vonatkozóan szigorú normatívákat fogalmaznak meg, ezért indokolatlanok a kérdés kapcsán nyilvánosságra hozott ombudsmani aggályok, hiszen a rendszer nemcsak a garázdák, de a biztonsági szolgálatok tagjainak esetleges túlkapásait, jogtalan intézkedéseit is dokumentálnák.
A mechanikai védelemről sem megfeledkezve, a járművezető fülkéjét úgy kell átalakítani, hogy azt ne lehessen betörni. A vezető részére pánikriasztó készüléket kell biztosítani, amely támadás esetén a diszpécserközpontba továbbítja a vészhelyzeti adatokat. Mobil, gyorsreagálású járőrök indulnának a bajba került járműveken tartózkodók segítségére, akik a bűncselekményt elkövetőket egyébként jogosultak elfogni, a hatóság kiérkezéséig viszszatartani, majd a rendőröknek átadni.
A legveszélyesebbnek minősített járatokon formaruhás, erős fizikumú biztonsági őrök állandó jelenléte szükséges.
Meggyőződésem, hogy a fentiekben vázolt rendszer kiépítése hatékony prevenciót jelentene, növelné az utasok biztonságérzetét, és csökkentené a rongálással okozott károkat. Mindez nem kevés pénzbe kerül, de a napi eseményeket követve úgy tűnik, volna honnan átcsoportosítani a szükséges összeget.

A szerző vagyonvédelmi szakértő