A bankközi adatok átadását – amelyeket a belgiumi székhelyű SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) vállalat kezeli – nemcsak az uniós adatvédelmi szakértők ellenzik, hanem Franciaország és Németország is. Az EP-képviselőket pedig leginkább az zavarja, hogy csak a liszszaboni szerződés érvénybe lépése után kapcsolódnának be a tárgyalásokba. Egyelőre azonban semmi konkrétum nem ismert a minden bizonnyal nyár végén aláírásra kerülő megállapodásról. Annyi mégis kiszivárgott, hogy a tervek szerint – a terrorizmus elleni harc jegyében – az adatokat az Egyesült Államok öt évig használhatja, az Európai Bizottság azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az EU adatvédelmi előírásai érvényesüljenek az új rendelkezésekben.
Az adatokat csak azután adnánk ki az amerikai hatóságoknak, hogy az adott személyről bebizonyosodik bűnössége – próbálta meg eloszlatni a kétkedők félelmét Jacques Barrot, az Európai Bizottság alelnöke. Mindezek ellenére az Egyesült Államok nem először próbál meg egyoldalúan adatokat kérni az Európai Uniótól.
Emlékezetes, a gazdasági válság tavaly őszi begyűrűzését követően Washington több nemzetközi fórumon is – az adóparadicsomok kérdése kapcsán – megpróbált a bankközi tranzakciók és egyéb személyes adatbázisokhoz hozzáférést elérni magának. Hasonlóan Svájchoz, ahol a The New York Times szerint állítólag olyan amerikai állampolgárok banki adatainak kiadásáról egyezett meg, akik az adózás elől az alpesi országba menekítették jövedelmeiket. Igaz ott saját állampolgárainak pénzmozgásairól kért információt, és nem – egyoldalúan – az Európai Unió teljes pénzügyi adatforgalmát ellenőrző SWIFT-től.
Két magyarra vadásznak a szerbek, kiderült a haditervük a mai vb-elődöntőre + videó
