Rembrandt rózsaszínű képmása

Brit zenekarok lepik el a Nagyszínpadot, magyarjaink csupán a kisszínpadokon tűnhetnek fel. A néphagyományokat is bemutató Hungaricum falut kormánypropaganda szeplősíti. Az összművészeti jelenlét a legerősebb a Szigeten.

BRIT-SZIGETEK. Idén az angolszász nyelvterület csapatai kebelezték be a Nagyszínpadot, magyarjaink csupán a kisszínpadokon tűnhetnek fel. Ma a The Subways, Editors, Klaxons, Manic Street Perachers biztos befutónak számít. Rossz hír, hogy a késő esti borongós glamőrület talán el is maradhat: Brian Molko, a Placebo frontembere Japánban váratlanul rosszul lett egy fellépésen. Vasárnap a punk és az új rock legendás rosszfiúinak kemény basszusfutamaira lehet kivetkőzni önmagunkból a Nagyszínpad előtt: két nagy visszatérő amerikai banda, a The Offspring és a Faith No More zenél.

Mintha az Elfújta a szél jött volna a budapesti mozikba: jegyüzérek mindenütt. Mikor leszállunk a HÉV-ről, sorozatban nyaggatják az embert: napijegyet veszek, hetijegyet. A bejárat felé közeledve változik a díszes társaság mondókája: napijegy, hetijegy eladó. Rég érzett öröm lesz rajtunk úrrá, amikor átmegyünk a hídon.
Odabent mindenféle ízlésnek és érdeklődésnek megfelelő programok között szemezgethetünk. A hét éve működő Octopus összművészeti helyszínen az eddigi legütősebb programkínálatot állították össze. Mi a Műcsarnok kínálta optikai trükkök útvesztőjétől megzavarodva lépünk be a Ludwig szigeti blokkjába, ahol egy pólóra nyomott Robert Capa-fotóba ütközünk. Rögtön le akarunk csapni rá, de mint kiderül, itt mi magunk bújhatunk a nagy Capa hőseinek bőrébe. Nem szeretnénk magunkat haldokló milicistaként viszontlátni egy pólón, továbbindulunk.
A Petőfi Irodalmi Múzeum poétikus birodalmában legnagyobb költőink körül forog minden. Gyönyörű, hogy a sziget kaotikusságán túllépve, itt a fiatal Radnóti vagy az önmagát felélő Ady archív képei köszönnek ránk különböző memóriakártyákon. Mámorittasan időzünk el a verseiket felidéző kártyák közt. Mindeközben szemben, az Iparművészeti helyén többen a Rubik-kockák megfejtésén ügyeskednek, benn a sátorban épp két műsorvezető ruhatárából kapott hacukát alakítanak át. A projekt felelőse, Szabó Eszter Ágnes elmondja, itt mindenki úgy rakhatja össze ruhatárát, ahogy kedve tartja: zsabós mellényből és egy otthonkaszerű nejlonruciból például igazi szigetfílinggel megspékelt partiruhát lehet készíteni. A Szépművészeti megszokott inkamintás sátrában újfent jó kis rajzokat lehet szitázni pólókra. Nem kérdés, hogy Rembrandt rózsaszínű képmása belopja magát a lányszívekbe.
Hagyományosan a Sziget egyik legjobb helyszíne a domb környéke: most az Amfiteátrum Színpad kapott itt helyet. Ahhoz képest, hogy a muzsika minőségi, Elsa Valle hangulatos koncertjére meglehetősen kevesen kíváncsiak. Nem baj, kellenek tömegmentes helyek. A művésznő meg ismételhet: az egyre mostohább körülmények közé, most a Világzenei színpad mögé szorult Jazzszínpadon. Közelében több forrásból egyszerre érkezik a zene. Hasonló abszurd: az ARC hírhedt csapatának kezdeményezésére a berlini fal leomlásának huszadik évfordulójára emlékezve a Nagyszínpad tövében egy ötvenméteres Arcadom falat emeltek. Mondvacsinált, hogy a demokratikus átmenet egyik fontos pillanatát idézve nyomnak festékszórót enyhén ittas ifjak kezébe.
Ám a Nagyszínpad árnyékában van kellemes meglepetés is: a népszokásokat felelevenítő, tájegységeket bemutató Hungaricum falu. A magyar néphagyomány még sosem volt ilyen erősen jelen a Szigeten. A lakodalmas házban népviseletbe öltözött táncosok tanítják a lépéseket rasztahajú fesztiválozóknak. Tökéletes helyszín volna, ha nem traktálnák az embert az Új Magyarország programmal. Elgondolkodtató, amit a vidékfejlesztési sátorban látunk: egy szekér, rajta szék, szekrény, láda: csak nem megint kitelepítések lesznek? Persze, reform.
A katalán utcaszínház show-elemekkel tűzdelt megamutatványa az akrobatikus részek miatt nyűgöz le. A tejet köpködő asszonyok, a nyolcméteres torony tetején éneklő fekete boszorkány jelenése művészieskedőnek hat. Ám a fizikai tűrőképesség határát feszegető embereket mindenki lélegzet-visszafojtva bámulja: hatvan ember testéből szőtt, ritmusra pulzáló függönyzuhatag himbálódzik felettünk. Egyszer csak a háttérben óriási robajjal tör fel egy giccses tűzijáték-háború.
E pufogó közhelyeket magunk mögött hagyva lépünk ki a Szigetről. A jegyüzérek továbbra is itt dekkolnak, de már van új mantra is: kell még a karszalagod? Hogyne.