Rendíthetetlenül
Nyolc vagy kilenc éve lehetett. Állunk a tiszaladányi temetőben. Koszorúzás, megemlékezés Győri Elek parasztfestőről. Tikkasztó nyári meleg. Hosszúnak érzi az ember a beszédeket, türelmetlenül toporgunk. Sándor bácsi áll, mint a cövek, moccanatlan. Beválnék a nyugalom és hosszú tűrés emlékművének, gondolom. Őrző, őrző a strázsán.
2009. 08. 17. 22:00
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!