Történelmi amfiteátrum olajfák között

Hvar a legek szigete. A leghosszabb sziget az Adrián, 68 kilométer. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, a legnaposabb sziget is, évente 2815 órán keresztül süt itt a nap. Azonos nevű fővárosának még egy jellemzője van: alighanem itt a legnagyobb az egy négyzetméterre eső turisták, nyaralók száma. Mégsem zavaró a sokadalom – talán azért, mert ez a szám arányban van a tenger, a természeti és épített környezet kínálta izgalmas látnivalókkal.

Ha sziget a nyári utazás célja, az izgalmak természetesen már az utazás előtt, az útvonal megtervezése, a szálláslehetőségek latolgatása során megkezdődnek. Aki pedig nem túlzottan szereti ezeket az izgalmakat, egyszerűen nekivág az útnak, hiszen a szóbeszéd szerint szállás még főszezonban is könynyen található előzetes foglalás nélkül is, az autósztráda pedig immár a magyar határtól majdnem Dubrovnikig elkészült.
Az út sokáig valóban remek, s amint a megérkezés után kiderül, a szállással is minden rendben van. Az izgalmak azonban nem maradnak el – azok számára, akik nem a majd két óráig tartó, s nem éppen olcsó Split–Stari Grad közötti, hanem a Drvenik–Sucuraj közötti alig félórás, olcsó kompjárattal közelítik meg a szigetet. Valahol a sziget közepén ugyanis az egyébként addig sem túl széles út egy harminc kilométeres szakaszon hirtelen úgy összeszűkül, hogy két autó néha el sem fér egymás mellett, a hajtűkanyarok bőségesek, s az út lejtő felőli oldalán nincs padka, nincs védőkorlát, csak függőleges támfal s alatta lent, valahol a mélyben a valószerűtlenül kék víztükör. Idegállapotunk megőrzése érdekében többször is megállunk, s e pihenők során érzékeljük először, milyen fantasztikusan szépen megművelik a sziget földjét. A kőből, amit a földből kiszedtek, falakat, halmokat raktak, de évszázadokon át kővel fedték az épületeket is, a házak, kerítések között pedig mindenütt olajfaligetek, szőlőskertek, fügefák, levendula- és rozmaringmezők. Később kiderül, az egyik itteni faluban született házigazdánk is, aki gyerekként maga is dolgozott a családi gazdaságban, évente három-négyszáz kiló szárított fügét vittek piacra akkoriban.
A magyarországi viszonyokhoz képest sem túl magas nyugdíj és a kiadott szobák mellett ma is fontos számára a föld, a megtermelt zöldség, gyümölcs. Meg persze a szőlőskert is. A bor, a rakija azonban nem üzlet a számára, legfeljebb a vendéget megtartó, visszacsalogató ajándék. Két hét alatt nem volt egy nap sem, hogy ne koccant volna össze a vendégek és a vendéglátó pohara a kölcsönösen megtanult „zsivili” és „egészségedre” felkiáltások kíséretében. És két hét alatt nem volt nap, hogy asztalunkra ne került volna ajándék paradicsom, s a fehér borból a hűtőszekrénybe új palack.
Valahol az egyetlen óriási amfiteátrumnak nevezhető Hvar magasabb részén, a Krizna Luka városrészben került sor ezekre a koccintásokra, a hosszú, forró napokat követő órákban, az augusztus elején este negyed kilenc körül bekövetkező naplementék után. A nap a Punta Kovac nevezetű sziklaképződmény és a hvari öblöt kettéosztó kis sziget, a Galisnik között bújt el éjszakára a tenger vizében, amivel mintegy párhuzamosan megkezdődött a strandok elnéptelenedése, illetve a városban és környékén tartózkodó soknemzetiségű tömeg áramlásának felerősödése az egyébként addig is meglehetősen élénk életet élő kikötő felé. Sokan például, akik addig a tengerparton foglaltak hadállást, sziklákon elterülve, a valóban kimeríthetetlennek tűnő napfény, illetve a magas sótartalmú víz hatása ellen legfeljebb napernyővel vagy alkalmanként elfogyasztott védőitallal védekezve ezekben az órákban hirtelen felélénkültek, ráébredtek mozgásszerveik használhatóságára. Tűt nem lehetett ilyenkor leejteni Dalmácia egyik legnagyobb, legszebb terén, a Gradskin. A védett kikötő egyik sarkánál áll az Arzenál, amelyet az ulcinji törökök 1571-es pusztítása után úgy építettek újjá, hogy emeletén Európa egyik legelső színházát alakították ki (jövőre, a rekonstrukció befejezése után állítólag újra látható lesz), a másikon a városi loggia és az óratorony áll – ahogyan annak állnia is kell minden városban, amely évszázadokon át Velence uralma alatt állt.
Hvar pedig meglehetősen sokáig, 1420–1797 között állt velencei fennhatóság alatt. Nemcsak a loggia homlokzatán látható oroszlán, de a városkép egésze erre utal, de sok-sok helyi íz, részlet gazdagítja az összképet. A horvát kultúra, művészet gazdagságára emlékeztet például a főtér mellett az egyik utcácskában, a főkapu fölötti befejezetlen gótikus palota, a Hektorovic-ház. Annak a családnak az emlékét őrzi, amelynek egyik tagja, Petar Hektorovic (1487–1556) költői művet írt utazásairól Hvar, Brac és Solta szigetek között. Az általa emelt várkastély a Hvartól húsz kilométerre lévő Stari Grad egyik fő nevezetessége.
Ahogyan a neve is utal rá, Stari Grad volt a sziget régi fővárosa, egészen 1278-ig. Akkoriban persze nem is így hívták, hanem a területet Kr. e. 385/4-ben kolonizáló görögök adta nevén: Pharos (világítótorony). A szigetet azonban több mint egy évezreden át nem Hvarnak, hanem Lesnának nevezték, a kikötést, betérést jelentő horvát szó pedig arra utal, hogy a görögök, rómaiak, majd a bizánciak után a Kr. u. VII. században a nerentaiak települtek le itt. Különböző kultúrák sok évszázados együttélése jellemezte a szigetet már a több évszázados velencei uralom előtt is. Azután pedig? A főváros fölötti száz méter magas hegyen álló erődítményt, a Spanjolát V. Károly spanyol király emeltette, a még magasabb hegyen álló erősség, a Fortress Napoleon a francia hódítók emlékét őrzi. Az 1813– 1918 közötti osztrák uralom nyomát azonban szinte semmi nem mutatja, ahogyan a XX. századi változásokra is alig utal valami.
Ha mégis, az a meredek hegyoldalakra felkapaszkodó új utcák, szállodák, apartmanházak szaporodása. Hvar védett kikötője a gőzhajók időszakában elveszítette ugyanis jelentőségét a hadi, illetve kereskedelmi hajózás számára, így nem modernizálták azt. Ez volt a város egyik nagy szerencséje. A másik pedig az, hogy élt itt valamikor a XIX. század közepén egy mókás kedvű ember, a távíróhivatal vezetője, aki éveken át naponta háromszor átküldte Bécsbe az aktuális időjárási adatokat. Így derült ki, hogy itt szinte soha sincs fagy vagy köd – s így vált a város százötven év alatt előbb a gyógyulni, majd a nyaralni, pihenni vágyók paradicsomává. De a legjobban azoknak ajánlom, akik a szép tájakat, szép városokat keresik. Ők mindent megtalálnak Hvar városában s Hvaron, amelyet ma a világ tíz legszebb szigete egyikének tartanak.
Ui.: Szép a sziget, de visszafelé mindenképpen a spliti komppal utazzanak! S ha meg akarják őrizni a hvari napok derűjét és nyugalmát, a zágrábi autópálya-kijáratnál kerüljék el a készpénzes kapukat! Újabb izgalmakhoz bizonyára elég a tudat, hogy a magyar határ vészesen közeleg.