Új szabályok, régi csillogás

Régen várt és tapasztalt magyar tarolást hozott a londoni öttusa- világbajnokság férfi hagyományos versenye, hiszen a csapat rajt-cél győzelmet aratott, s Marosi Ádám magában is a dobogó tetejére állhatott. „Élvezem az egészet, nagyon jó öttusázni” – mondta boldogan tizedik egyéni vb-aranyérmesünk, aki három évvel ezelőtti súlyos sérülése után abba akarta hagyni a sportolást. Aztán mégis folytatta, szerencsére.

Az öttusa gazdag magyar hagyományokkal bír, ám egy sportági cezúra, jelen esetben a lövészet és a futás összevonása után mindig kérdés, hogyan változnak az erőviszonyok. Ráadásul a pekingi olimpiai fiaskó (még a régi szabályokkal) sem az optimizmust erősítette. Az évközi Világkupa-sorozatban honfitársaink szereztek ugyan érmeket, de aranyat nem, s ugyanez történt a június végi lipcsei Eb-n, úgyhogy a londoni világbajnokságot beharangozva nem véletlenül ütöttünk meg óvatosabb hangot. Utólag mondhatjuk, szerencsére nem kellett volna, mert a férfiak múlt szombati hagyományos versenye a mieink diadalmenetét hozta. A Marosi Ádám, Németh Róbert, Tibolya Péter összeállítású csapat a jól sikerült vívás után azonnal az élre állt, s ott is maradt a küzdelmek végéig. Egyénileg az egész idényben nagyszerűen szereplő, minden komoly viadalán dobogóra állt Marosi feltette a koronát eddigi teljesítményére és a saját fejére, hiszen nagy fölénnyel lett világbajnok. A Lipcsében betlizett Németh ezúttal a dicséretes 4. helyen végzett, s Tibolya 15. pozíciója is csak azért csalódás, mert a kombinált számnak ötödikként vágott neki. Legutóbb a 2006-os budakalászi Eb-n fordult elő, hogy a férfiak hagyományos versenyének mindkét aranya a magyaroknak jutott, vb-n pedig nyolc éve szintén Angliában, Millfieldben történt hasonló.
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány érdeklődésünkre így értékelte a nagyszerű teljesítményt: „Igaz, hogy Lipcsében a férfiváltó Eb-ezüstje után azt mondtam, rátaláltunk a helyes útra, de igazából azon múlt a mostani siker, hogy rengeteg energiát fektettünk a kombájn felkészülésbe. Végre letörtek a pszichológiai korlátok, most már mernek a fiúk versenyezni, Marosi például még nem csinált ilyen jó kombinált számot, mint most. Ez egy újabb nagyszerű generáció, kiegészülve a most sérült Kasza Robival és a fiatal Demeter Bencével sok örömet szerezhet még nekünk.”
Marosi Ádám először nagy sóhajjal vette tudomásul, hogy a szakvezető – Tibolyával együtt – jelölte a mai kétfős váltóra („Remélem, fel tudom turbózni magam, sokat kivett belőlem a hagyományos verseny”), majd elmagyarázta, miért olyan nagy élvezet az öttusa, legalábbis a számára: „Azért olyan jó, mert pillanatról pillanatra változik, előbb 22. vagyok, aztán már 7., s nem árt, ha a végén 1. Ráadásul a munkám a hobbim, immár tizenegy éve csinálom, előtte úsztam, a lételemem a sport. Itt a vb-n a lovagláson sok múlt, hiszen a vezető Woodbridge és az orosz Frolov ott vérzett el, én viszont, a sok gyakorlásnak hála, nem. Amikor három éve súlyosan megsérültem, nem sok sanszot adtam magamnak a visszatérésre, de az élet mindig adott egy jelet, hogy folytassam, s megérte. A vb-siker igazi katarzis volt.” Marosi Ádám a magyar öttusa tizedik egyéni világbajnokként Benedek Gábor, Balczó András (5 arany), Kelemen Péter, Mizsér Attila, Fábián László, Balogh Gábor (2), Vörös Zsuzsanna (3), Simóka Bea és Horváth Viktor örökébe lépett.
A hölgyek tegnapi versenyében Cseh Krisztina rajtolt a legjobban a vívás során, az úszás után három magyar (mellette Vörös és Kovács Sarolta) volt az első hatban. Aztán végül kikerültek onnan, Kovács 10., Cseh 12., Gyenesei Leila 18., Vörös 22., a csapat bronzérmes lett.