Újrakezdések

Püski Sándor életművére visszatekintve szerkesztőségünk körkérdést intézett értelmiségiekhez, akik osztoztak abban a „könyves sorsban”, amely oly meghatározónak bizonyult Magyarország szellemi életének elmúlt hetven esztendejében. A kérdés így szólt: Összehasonlítva a harmincas évek és a jelen Magyarországát, van-e ma is létjogosultsága annak a népi-nemzeti szellemiségnek és irodalomnak, amelyért Püski Sándor egész életében konokul dolgozott?

Félrevert harang

Püski Sándor egész élete válasz a kérdésre. A hetvenéves Püski Kiadó nekem főleg az eltávozott Püski Sándort és élete párját jelenti. Jeleket látok, melyek e férfi életútját mutatják. Ez a békés természetű és foglalkozású ember szelet vetett, és vihart arat ma is. Tisztító vihart. Vihar tépázta egész életét. Hát persze, Békésen született, de Békés a Viharsarokban található.
Olvasom, hogy Sándor bácsi apja harangozó volt. Mennyire illik ez ahhoz a férfihoz, aki hosszú és nehéz élete során képletesen szólva értünk harangozott! (A harang is viharhárító!) Börtönbe kellett csukniuk a gazembereknek, hogy elengedje a harangkötelet, de mihelyt kiszabadul, újra belekapaszkodik.
Ez a végtelenül szelíd küllemű ember belül olyan kemény volt, mint a gyémánt. Igaz magyar, nyakas kálvinista. A jó magyar emberben van valami kálvinista, ha katolikus is. És viszont. Ha már itt tartok, eszembe jut a Püski Kiadó védjegye. Nagy András szkíta szarvasa, ez a magyar szentségtartó. Csodaszarvasfő, szarva közt holdsarlóba foglalt nappal, egyszerre magyar és keresztény jelkép ez. A kereszténységen belül inkább katolikus, hisz szentségtartót formáz: ágak öblében a lunulaba, holdacskába helyezett szentostyával. Szkíta–hun Alföld, katolikus Dunántúl forr egységbe e jelben. De hát legalább e téren szűnjék meg átkos megosztottságunk! A kálvinisták – ez az esztendő Kálvinról is megemlékezik – a Megváltót Megtartónak nevezik. Megtartó szándék vezette Püski Sándort is: segíteni tartásban, megmaradásban a magyart. Népfiként szolgálta a népét, a népi irodalmat. Tehetett-e mást?
Élettörténete igaz magyar sors, ami nem is lehet más, mint könyves sors. Egy nép és nemzet, amely lassan már csak hanyatló nyelvében él, író, könyves emberekre támaszkodik. Élete nyitott könyv, bizonyára sokan sorolják majd emlékezve élete állomásait. A nincstelen parasztgyerek, a kisebbik fiú, aki elhunyt bátyja helyett tanulhat, alig fejezi be a jogi egyetemet, máris könyvet ad ki. Már ez is meseszerű. És milyen nevet ad kiadójának? Magyar Élet Kiadó. Életet hirdet a Halál trónra léptének esztendejében. Életet, amely a magyar parasztfiú nyelvén kenyeret, Jézust, megmaradást jelent.
Eszembe jut Szárszó, ahová a háború közepén az ő hívására sereglenek a nemzeti függetlenség író képviselői. Az ostrom elmúltával újraindítja a kiadót, de hamarosan államosítják, ami a kommunista Magyarországon a teljes tönkretételt, kifosztást jelenti. És könyvek bezúzását. Olyan bűn ez, mint kenyérre taposni. Egy nagyobb bűn van csak ennél: életet kioltani.
Ötvenhat hamvába holt remény marad, külföldre távoznak az ő reménységei, fiai is. Aztán jön a börtön és szabadulás után néhány évre az emigráció, de vele megtörténik a hihetetlen, a népmesei hőshöz illő feltámadás. Feleségével végrehajtja az egyedüli tettet, amellyel eredeti céljukat megvalósíthatják: New Yorkban könyvesboltot nyitnak. De nemcsak az otthon tiltott könyveket árulják és adják ki, hanem előadókörutakat szerveznek, amelyek a magyar megmaradás itthon hallgatásra ítélt szószólóinak adnak fórumot, ám ezzel nemcsak őket, hanem a kinti magyarokat is segítik magyarnak megmaradni. A balsikerű (egy ideig bal sikerű) rendszerváltást követően hazatérnek, és a kiadó, mint a hamvaiból feltámadó főnix (kálvinista szimbólum ez is!), ismét a honi könyvkiadás, a könyvhetek résztvevője lehet. Külön öröm a számomra, hogy a Püski-könyvesbolt a Krisztinában nyílt meg, ott, ahol családom három nemzedéke élt, ahová annyi szál fűz, hisz majd harminc évet éltem ott magam is.
Püski Sándor halála előtt néhány évvel már átadta helyét utódainak. Fia és fiúunokái folytatják a munkát, amelyre talán ma még nagyobb szükség van, mint a Szükség idején. Három nemzedék a magyar megmaradásért. Megadatott a számomra, aki a fiúk nemzedékéhez tartozom, hogy a kiadó írásomat is megjelentette. Büszke vagyok erre, mert Püski István a Magyar nemzetstratégia kiadására vállalkozott. Büszke vagyok arra, hogy e stratégia társszerzője lehettem. Ez az első ilyen természetű, mindenki számára elérhető olvasmány, mely talán nem szerénytelen reményeink szerint megmaradásunk szellemi alapvetése lehet. A jövő megmutatja. A könyveknek megvan a sorsuk – tartja a római mondás; a rómaiak úgy értették, hogy a könyveknek sorsuk, mert az íróknak dolguk van. Hát legyen is!
Püski férfiak, ne engedjétek el a harangkötelet, harangozzatok!