Álszent európai uniós politika

Az Európai Unió kialakulásának a történetét Magyarországon elég kevesen ismerik. Sokan emiatt nem is értik, miért annyira felháborító az, hogy az unió mossa kezeit a magyar–szlovák konfliktus ügyében.
A fontos évszám, ami bennünket érint, 1923. Richard Coudenhove-Kalergi ekkor írja meg Páneurópa című munkáját, amely az Európai Unió alapeszméit fogalmazza meg. Ennek az írásnak egyetlen célja volt: megakadályozni egy újabb pusztító háborút az öreg kontinensen. A páneurópai eszme lényege, hogy az európai államok lebontják a határaikat, és az egységben az erő elvével lépnek fel a bevörösödött Oroszországgal és az egyre erősebbé váló Egyesült Államokkal szemben, hogy az érdekeik ne sérüljenek, és annak érdekében, hogy Európa megőrizze vezető gazdasági és geopolitikai szerepét, vagy azt visszaszerezze, ez csak nézőpont kérdése. A legfontosabb célkitűzése Coudenhove-Kalergi grófnak azonban az európai béke megteremtése volt. Véleménye szerint az európai államoknak egy közös szervezetbe kell tömörülniük, és idővel egységes államszervezetté kell válniuk az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan, és ennek az egységes európai államnak a keresztény értékekre támaszkodva kell megteremteni az európai békét.
A páneurópai eszme azonban eltűnt a süllyesztőben Hitler hatalomra jutásával és a II. világháborúval. Ám a háborút követően a Benelux államok újra elővették a tarsolyukból az összefogást, mivel tudták, hogy gazdaságilag csak akkor erősödhetnek meg, ha összefognak. Igen, a mostani uniónk nem másként indult, mint egyszerű regionális érdekszövetségként, Coudenhove-Kalergi ideológiája csak az 1957-es római szerződés aláírása után és az EGK későbbi bővítése folytán kapott nagyobb figyelmet, azonban mire a 70-es évek végéhez értünk, már egységes álláspont volt az EGK-ban, hogy egységes európai államot kell létrehozni, amelynek a tagállamai békében élnek egymás mellett.
E történelmi tényeket összegezve a mi drága Európai Bizottságunk, amely oly szigorú szokott lenni, ha valamely alapító államok között egy kis vita kirobban, most azt mondja a szlovák–magyar konfliktusra, hogy nem illetékes. Nem tekinti magát illetékesnek akkor, amikor a szlovák fél semmibe veszi a nemzetközi és az uniós jogszabályokat, valamint a kétoldalú magyar–szlovák alaptörvényt, sőt mereven a páneurópai eszmével – amely Szlovákia értékrendjével egyezik elméletileg, hiszen uniós tagállamról beszélünk – ellentétesen cselekszik, és európainak, valamint demokratikusnak nem nevezhető politikát folytat a határain belül és Magyarországgal szemben.
Az unió viszont mossa kezeit. Felháborító. Közben pedig arról beszél, hogy az unió egy nagy család, és hogy az unió erejét az egységben található sokszínűség adja. Ilyen álszentség mellett nem szabad azon csodálkozni, hogy az írek elutasítják a lisszaboni szerződést, és hogy nem támogatják, hogy az unió egységes államszervezetté váljon.
Nem vagyok euroszkeptikus, sőt maximálisan a páneurópai eszme támogatója vagyok, de ami tény, az tény: a mi drága jó Európai Uniónk cserbenhagyott minket. „Köszönjük”, Európa!
Ábrahám András
jog- és politológushallgató,
Szeged