Baloldali fordulat kell!

Még hiszek abban, hogy a szocialista párton belül azok, akik az elmúlt húsz évben nem kaptak igazán teret, most helyzetbe kerülhetnek – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szili Katalin, az Országgyűlés hétfőn – hét év után – leköszönő elnöke, az MSZP országos választási bizottságának meghívott tagja. A politikus részben civil, részben a politikai baloldalhoz tartozó tömegmozgalmat kíván szervezni az elkövetkezendő hónapokban.

– Rendkívül szép a házelnöki iroda. Nem hiányzik majd?
– Nem. Itt tölthettem hét évet és nyolcvannyolc napot, és egy politikusnak mindig számolnia kell azzal, hogy bizonyos periódusok vannak az életében. Én pedig most lezárok egy ilyet.
– A vezetőknek kell hogy legyen morális tartásuk – ezt nyilatkozta a minap a házelnökségről történt lemondásáról beszélve, az MSZP-n belüli viszonyokat taglalva. Ezek szerint a többi szocialista vezetőnek, aki az EP-választási kudarc nyomán nem mondott le a tisztségéről, nincs morális tartása?
– Mindenkinek magába kell tekintenie. Nem szeretném magamra húzni azt a kudarcot, amelyet az európai parlamenti választásokon az MSZP elszenvedett, hiszen öt esztendeje nincs pártpolitikai funkcióm. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az Országgyűlés elnöki posztjáról való lemondásommal ebben szerettem volna példát mutatni. Az embert lelkileg sem hagyja érintetlenül, hogy a huszonkét brüsszeli mandátumból a pártjának csak négyet sikerült megszereznie.
– Többre számított?
– Sokkal többre nem, mégis nehéz szembesülni az ilyesmivel. Pedig ennek az előszelét már éreztem a pécsi polgármester-választáson…
– Ahol kétszer olyan jól szerepelt, mint néhány héttel később pártja az EP-választáson.
– Ez való igaz, még ha minden viszonylagos is. Ilyen tekintetben a pécsi eredményem más színben tűnik fel, ha azzal kell számolnom, hogy négy egyéni győzelem után most ekkora a támogatottságom Pécsett. Nyilván ebben az eredményben sok minden közrejátszott, nem utolsósorban a tavaszi miniszterelnök-jelölés körüli halogatás vagy a 13. havi nyugdíj és közszolgálati bér elvonása is, amelyek egyaránt érzékenyen érintették a választóinkat.
– Július eleji lemondása óta többször hangsúlyozta, hogy nem pályázik különböző párttisztségekre. Ám nem gondolja, hogy ilyenre szükség lenne ahhoz, hogy valódi befolyásra tegyen szert az MSZP-ben?
– Valóban nem pályázom semmilyen párttisztségre. Lehet, hogy ez furcsa, hiszen az ambiciózus politikust mindig azzal a kritikával szokták illetni, hogy lám-lám, hová törekszik. Engem például több sajtóorgánum próbált már a miniszterelnök- vagy pártelnökjelöltséggel is hírbe hozni. Nem csoda, hogy most, amikor világos, hogy semmilyen pozíciót nem szeretnék, nem akarják elhinni. Egészen máshogyan látom pályám következő szakaszának a lényegét. Elsősorban arra vagyok figyelemmel, hogy társadalmi bázisunk jócskán megcsappant az elmúlt esztendőkben. Tényleg hiszek abban, hogy a baloldalt újjá kell építenünk.
– Az MSZP választási élcsapatában, a párt országos választási bizottságában meghívott tagként lesz jelen. Ez milyen munkát, illetve befolyást jelent?
– A gyakorlatban majd kiderül. Mindenesetre szeretném megőrizni azt az értéket, amit a civil közösségek megszólítása jelenthet. Mindenkinek tisztán kell látnia, hogy valódi közösségépítés nélkül – még önmagunkhoz képest is – nagyon nehezen fogunk a 2010-es választáson jól szerepelni.
– Lendvai Ildikó a nyár elején már kifejtette, hogy milyen szocialista miniszterelnök-jelöltet szeretne látni (egy tapasztalt fiatalt), amiről nem tudhatjuk, aktuális-e még. Ön milyen karaktert képzel el?
– Továbbra is úgy vélem, hogy most elegendő lenne listavezetőt jelölni a pártnak. A jelenlegi helyzetben bőven elég, ha azt érzékeltetjük, ki az, aki a programunk szimbóluma. Aki húzni tudja ezt a pártot, a lehető legtöbb szavazatot hozva. Sokan vitában állnak velem, mondván: ha hiszünk a váltópártiságunkban, akkor kell miniszterelnök-jelöltet állítanunk.
– 1994-ben csak listavezetőjük volt, mégis győztek.
– Valóban. Tehát ezen a kérdésen lehet vitatkozni. Így ma még nem látom értelmét, hogy olyan külső és belső tulajdonságot mondjak, amellyel szerintem rendelkeznie kellene az MSZP kormányfőjelöltjének. Úgy vélem, túl korán kezdtük el megvitatni ezt a kérdést a nyilvánosság előtt. Az európai parlamenti választásokat követően nem erről kellett volna szólnia a kommunikációnknak, különösen, hogy erről a kérdésről ráérünk decemberig dönteni. Egyébként szerintem olyan listavezetőre van szükség, aki azt a fajta morális tartást, illetve üzenetet személyében is magában hordozza, ami hitelesíti a választási programunkat.
– Vállalná a listavezetőséget?
– Nem hiszem, hogy a többség azt óhajtaná ebben a pártban, hogy az országos listát én vezessem.
– Pedig több sajtóorgánum szerint a párt berkeiben négy-öt név került eddig szóba potenciális listavezetőként, illetve miniszterelnök-jelöltként, mégpedig az öné, Bajnai Gordoné, Botka Lászlóé, Mesterházy Attiláé és Molnár Csabáé…
– Erre a kérdésre azért nem válaszolok szívesen, mert, ahogy én érzékeltem, a vezetésben fel sem merült, hogy én legyek a húzónév. Idetartozik, hogy az általam tervezett civil közösségépítést egyes médiumok is értetlenül vagy némi fanyalgással fogadják.
– Baloldaliak?
– Is. Pedig én tényleg a társadalmi baloldalt megjelenítő civil közösségeket, illetve a már létező közösségekre szeretnék építeni. Csak azt nem tudom, hogy akik a kezdeményezésemet így fogadják, mit gondolnak: hogyan fogjuk enélkül a szavazatokat maximalizálni, másrészt hitelesíteni a politikánkat?
– Politikai mozgalma a baloldal újjáépítésére, de az MSZP támogatására is vállalkozna? Mégis milyen szerveződést képzeljünk el?
– Azt szeretném, ha elsődlegesen az a közösségi lét jelenne meg, amelyben egy hiteles baloldal építésére nyílik lehetőség, illetve erre vonatkozóan fogalmazódik meg politikai akarat. Jól látható, hogy sokan elfordultak tőlünk. A politikai, szellemi és társadalmi baloldal közül az utóbbi építése ma a legfontosabb. El kell jutnunk azokhoz az emberekhez, akiknek a baloldalon dobog a szívük; újra meg kell ismernünk, hogy milyen körülmények között, milyen nehézségekkel küzdve élnek. Mindemellett egy ilyen mozgalom akkor válna igazi közösséggé, ha közösen meg tudnánk találni azt a két-három közös pontot, értéket amely ezt a részben civil, részben a politikai baloldalhoz tartozó szerveződést összetarthatja.
– Értelmiségi vagy tömegmozgalmat képzel el?
– Inkább az utóbbit. Amikor a társadalmi baloldal szervezésének szükségessége mellett kiállok, pontosan az alulról építkezés esélyében és erejében bízom. Nem célszerű azzal kezdeni, hogy kijelentjük, kik azok, akik fémjelezhetik az új mozgalmat, hiszen így sok mindent, illetve mindenkit elzárnánk magunktól. Azt szeretném, ha egymásra találnának azok a baloldali emberek is, akik ma csak a kétségeiket fogalmazzák meg. Mindazonáltal nem a kritikából szeretnék táplálkozni.
– Hanem?
– A fő kérdés szerintem az, hogy XXI. század elejének válságos körülményei között, egy ilyen globális világban miképpen lehet egy reális jövőben gondolkodó, új baloldali politikát megalapozni. A szolidaritás mellett a ma a legszélesebben értelmezett biztonság igényét messzemenően figyelembe kell venni. Szeretném azt a gondolkodásmódot is képviselni, amely – a neoliberális gazdaságpolitika irányában megfogalmazott kritika mellett – rendszerszerűen kínál megoldást égető gazdasági, társadalmi, szociális, ökológiai problémáinkra. A hazai baloldaliaknak mindezt közösen kell kiérlelniük.
– Ezek lennének azok a bizonyos kohéziós pontok?
– Igen, bár mindezt nem nekem egyedül kell –és főleg nem előre – meghatároznom.
– Hogyan érintette az ön által is tisztelt Gazsó Ferenc ama nyilatkozata, amellyel ugyan nem Szili Katalintól, de az alakuló és az MSZP támogatására is szerveződő mozgalmától előre elhatárolódott?
– Gazsó professzor úr értékvállalását, véleményét nagyon jól ismerem, és tisztelem is. Sajnálom, hogy ez a provokatív feltételezés kikerült a médiatérbe, erre a találgatásra egyáltalán nem volt szükség. Én semmilyen módon nem szerettem volna kompromittálni őt, annál jobban tisztelem és szeretem.
– Ha egy ilyen nagy formátumú baloldali gondolkodó kimarad, akkor hogy lehet a hozzá hasonlóan tisztességes és felkészült személyiségeket megnyernie a mozgalma számára?
– Ebben a szellemi térben sokak vélekedése szerint nem lehet új baloldalt építeni a mai MSZP bázisán. Nyilvánvaló, hogy számos kérdésben, így ebben is vitában állok több neves baloldali értelmiségivel.
– Ön szerint lehet az MSZP bázisára építeni egy új baloldalt?
– Egy demokratikus pártot addig nem lehet teljesen leírni, amíg parlamenti, illetve politikai erőként a közéletben megjelenik. Még hiszek abban, hogy ezen a baloldali erőn belül azok, akik az elmúlt húsz évben nem kaptak igazán teret, most helyzetbe kerülhetnek.
– Kik ők?
– Az úgynevezett népnemzeti vonulatról beszélek.
– Ön ide sorolja magát?
– Igen. Az MSZP-n belül a Szocialista Platform tagja vagyok, amely valójában ezt az irányzatot megjeleníti.
– Ez az irányzat az eddigi politikai pályája során milyen komolyabb akcióban nyilvánult meg?
– Mélységes kritika éri például azt a nemzetpolitikát, amelyet folytatok, holott ezen a területen a platform támogatásával konszenzust tudtam teremteni. Hadd utaljak konkrétan a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma megalakítására és működésére.
– A minap úgy nyilatkozott, hogy a választásokig már nem igazán érdemes ezen lamentálni, de 2010-től az MSZP nem spórolhatja meg azt a vitát, hogy a népnemzetitől a neoliberálisig minden irányzatot egyesítsen-e magában. Most is így véli?
– Az egyik fő kérdés az, hogy miképpen tudunk újra néppárttá válni. A szocialista párt alapszabálya is úgy szól, hogy ez a platformok szövetsége. Ami azt jelenti, hogy a kellő egyensúlyra az irányzatok között lehetőség nyílik. Ebből a szempontból is figyelmeztető volt, és igen érzékenyen érintett Krausz Tamás történész-professzornak, a Baloldali Tömörülés egyik prominensének a kilépése a pártból. Fontosnak tartottam volna azt is, hogy komolyabban elemezzük a Földes György által a júliusi pártkongresszus előtt az asztalunkra tett stratégiai tanulmányt. A Politikatörténeti Intézet vezetője ugyanis egy baloldali fordulat szükségességét vázolta az anyagban, amit szerintem a politikai programunkban meg kell jeleníteni. Csak akkor tudunk valódi néppárttá válni, ha képesek vagyunk integrálni a baloldali nézeteket.
– Országjárásra készül, amely a kampányidőszak kezdeti szakaszával vélhetőleg már egybeesik. Az MSZP-t különösen belengő korrupciós ügyeket pedig várhatóan nem tudja majd megkerülni. Hogyan tud úgy hitelesen kommunikálni, hogy a pártja népszerűségét ne roncsolja tovább?
– A hitelességhez az is hozzátartozik, hogy az ember őszinte, és változtatni tud.
– Konkrét esetekre ki akar majd térni?
– Nem gondolom, hogy ezt meg kell tennem, hiszen mindenki nagyon jól ismeri a konkrét eseteket, miután mindezek naponta megjelennek a sajtóban. Az ilyen ügyekkel őszintén szembe kell néznünk, és meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek révén változást tudunk elérni, rendet tudunk teremteni.
– Hogyan ítéli meg azt a jelenséget, hogy úgynevezett adóoptimalizálási szándéktól vezéreltetvén több kormánytag korábban így-úgy érintett volt offshore ügyletekben?
– Sürgősen a hitelesség irányába kell elmozdulnunk, minden lépés ebből következhet.
– Házelnökként mely eredményeire a legbüszkébb?
– Az Országgyűlés elnökeként a többi között létrehoztam a már említett Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumát, valamint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot; a jövő nemzedék ombudsmanja intézménynek pedig az egyik parlamenti kezdeményezője voltam. Kezdeményezésemre létrehoztuk az Országgyűlés Civil Irodáját is, amely a parlament nyitott működésének az egyik letéteményese.
– Meddig követhet el még mulasztásos alkotmánysértést az Országgyűlés azzal, hogy a hazai nemzeti-etnikai kisebbségeknek nem biztosít parlamenti képviseletet?
– Most készítjük azt a határozattervezet, amelyet reményeim szerint az Országgyűlés még az ősszel elfogad, és amelyben a kormány számára előírjuk, hogy meddig kell a Tisztelt Ház elé terjesztenie a kisebbségek parlamenti képviseletéről rendelkező törvényt.
– Kérem, igennel vagy nemmel feleljen! Biztosítaná a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság lehetőségét, persze egyéni kérelem alapján, de úgy, hogy ne kelljen elhagyniuk a szülőföldjüket?
– Igen.
– És egyetértene olyan kezdeményezéssel, amelynek nyomán 2011-től csak rendkívül szigorú feltételek teljesítése után szerezhetnének magyar földtulajdont más uniós országok polgárai?
– Igen. Meg kell találni azt a szabályozási módot, amellyel a magyar gazdákat védjük. Ám ugyanezt fontosnak tartom a hazai kis- és középvállalkozókkal kapcsolatban is, akiket szintén helyzetbe kell hozni. A munkahelyek védelme ugyanis a legfontosabb alapelveim közé tartozik.