Damaszkuszi út

Ha az embereket az élet mindenféle dolgában eligazíthatja az egyház, megteheti ezt politikai kérdésekben is. Izrael és a világ közti konfliktus valójában Isten és a világ közti konfliktus. Az államnak az erkölcsös életet támogatnia kellene, az erkölcstelent pedig nem volna szabad elősegítenie – vallja Hack Péter büntetőjogász, a Hit Gyülekezetének lelkésze.

Végleg visszavonult a politikától?
– A pártpolitikától egyelőre mindenképpen, úgy látom ugyanis, hogy az érdemi vita a pártok között már sokkal kisebb szerepet kap, mint a kezdeteknél. De a közélettől nem vonultam vissza.
– Az SZDSZ-től 2002-ben jött el. A vitakultúra eldurvulása miatt távozott?
– Már a kezdeteknél sem mindenben értettem egyet az SZDSZ fő irányvonalával, de a távozásom idejére úgy éreztem, több dolog választ el tőlük, mint amennyi összeköt velük. Azóta sem látok olyan politikai erőt, amelyikkel azonosulni tudnék…
– Konkrétan mi volt az, ami tarthatatlanná tette a helyzetet?
– Annak idején volt nap, hogy tizenhat interjút utasítottam vissza, mert mindenki erről akart kérdezni. Azóta is tartom magam ahhoz, hogy nem akarok a pártkritizálásból élni: ízléstelennek gondolom, mikor valaki kilép valahonnan, és kiteregeti a szenynyest, így próbálva népszerűséget szerezni magának. De például az MSZP-vel való koalícióval sem értettem egyet, csupán tudomásul vettem azt.
– Aztán négy évig együtt kormányoztak. Hogyan gondol vissza erre az időszakra?
– A koalíció pártolói abban reménykedtek, hogy az SZDSZ a saját normáit, vagyis a szabadság iránt való elkötelezettséget és a piacgazdaságot el tudja fogadtatni az MSZP-vel. Azonban fordítva történt: egyre inkább az SZDSZ vette át az MSZP módszereit, és mára, amikor együtt ülnek előzetes letartóztatásban a két párt egyes képviselői, beértek ennek a gyümölcsei. Az SZDSZ kezdetben nem ment bele tisztázatlan, korrupciógyanús ügyekbe. Később egyre többen keveredtek ilyenekbe.
– Sokan azt mondják, ekkor lepleződött le az SZDSZ valódi arca. S akik ezt a kezdeteknél esetleg nem látták, naivak voltak…
– Van ilyen leírása is az SZDSZ-nek. Én nem így látom. Egyébként az SZDSZ-nél indultak olyan jobboldali kerületi polgármesterek is, mint Derce Tamás vagy Tarlós István. A 2006-os Kossuth téri tüntetéseken számos olyan arcot láttam, amely a kilencvenes években még az SZDSZ rendezvényein bukkant fel. S nem csak az SZDSZ lett mássá, mint amilyennek indult, ez vonatkozik az MDF-re is, amely igen sok apró pártra szakadt a későbbiekben. A mai fejünkkel azt gondolnánk, hogy Antall és Csurka közt sokkal nagyobb a távolság, mint Antall és Tölgyessy közt. De annak idején még együtt voltak. Az SZDSZ szellemi arculata is folyamatosan változott. Nem igaz, hogy tisztán antikommunista vagy tisztán neokonzervatív, jobboldali-liberális politikát folytatott volna. Sokáig folyt belső vita arról, hogy a Liberális vagy a Szocialista Internacionáléhoz csatlakozzon-e.
– Ön a Hit Gyülekezetének tagjaként lépett be az SZDSZ-be. Hogyan tudta hívőként elfogadni a liberális ideológiát? Hiszen ez a homoszexualitás népszerűsítésétől a drogliberalizáción keresztül az abortusszal és eutanáziával kapcsolatos bátorító álláspontig sok mindent magában foglal…
– Ez ismét a jelenlegi helyzet visszavetítése. A kék könyvben, amely a rendszerváltás programját tartalmazta, ezekről szó sem volt. Az első dokumentumok, melyekben e törekvések marginálisan megjelentek, az 1998–2002 közötti időszakra tehetők, és sok vitát okoztak a frakcióban is. Ezekkel nem is értettem egyet soha, de mondom, a kezdeti időszakban e témák a párt politikájában nem voltak jelen.
– És az abortusz?
– Ez volt az egyetlen ilyen kérdés a kilencvenes évek elején, és én ellene szavaztam. A vezetőség korrekt volt: megengedték, hogy a véleményemet ne csak a szavazatommal, hanem a nyilatkozataimmal is kifejezzem. Egyébként a kilencvenes SZDSZ-frakcióban nem csak én ültem hívő emberként. Ott volt Hajdú Zoltán és Kádár Péter református lelkész, Laborczi Géza evangélikus lelkész, Iványi Gábor metodista lelkész. S voltak olyan aktív katolikusok, mint Lotz Károly vagy Dornbach Alajos, valamint ketten a Hit Gyülekezetéből. Raj Tamás rabbiként volt jelen. Ez majdnem tíz százaléka a frakciónak. Csak a kilencvenes évek végén kerültek komoly pozícióba azok, akik a klasszikus liberális témákkal akartak foglalkozni.
– A Hit Gyülekezete hogyan próbálta az SZDSZ politikai pozícióját erősíteni?
– A kampányban sokan részt vettek közülünk. A gyülekezet kezdetektől a nagyfokú személyes aktivitásra építkezett. A rendezvényeink lebonyolítása is önkéntes szolgálatokra épül; azért tudtuk a kilencvenes években rendszeresen megtölteni a Budapest Sportcsarnokot, mert nem kellett rendezőket, takarítókat fizetni, és a szükséges összeg a tagok önkéntes adományaiból származott. Így aztán plakátragasztásban, kopogtatócédulák gyűjtésében is aktívak voltak, egészen 1998-ig. Azóta, legalábbis olyan formában, mint a kilencvenes években, nem.
– Miért éppen az SZDSZ-t választották szövetségesként?
– A gyülekezet a nyolcvanas évektől már szerette volna legalizálni magát, de ezt az Állami Egyházügyi Hivatal, amely belügyi fedőszervként tevékenykedett, a rendszerrel együttműködő egyházi vezetőkkel kooperálva, törvényes indok nélkül megakadályozta. A református és katolikus püspöki kar, valamint az evangélikus egyház vezetői közül sokan tevékenykedtek III/III-as ügynökként, s együtt akarták lehetetlenné tenni a gyülekezet működését. Ez a szabad vallásgyakorlás súlyos korlátozása volt. Azokat a vádakat, amelyeket ma is néhány szélsőséges gyűlölködő hangoztat: egyházellenesség, családellenesség, a CIA-val való együttműködés, eredetileg a KGB és a III-as ügyosztály fogalmazta meg.
– Azért elég komoly kritikák érték a nagy egyházakat a Hit Gyülekezete részéről is.
– Teológiai viták vannak különböző felekezetek között, ez természetes. De sohasem történt meg, hogy egyénileg vagy szervezetten bármely felekezet rendezvényét megzavartuk volna. Nem vagyunk a történelmi egyházakkal ellentétes oldalon, nagyon sok erkölcsi kérdésben egyetértünk, ilyen a család védelme, az abortusz vagy a melegházasság kérdése. A jobboldali pártokkal is jó az együttműködésünk e kérdésekben. A gyülekezet képviselőit rendszeresen meghívják a Balog Zoltán vezette emberi jogi bizottság üléseire. Nem ellenségeink politikai értelemben a történelmi felekezetek, de azok voltak a nyolcvanas években, amikor a pártállammal együttműködtek. A titkosszolgálat akciókat szervezett ellenünk, ebben benne voltak kihallgatások, fenyegetések, sőt az egyik imaházunk felgyújtása is. Abban az időben csak a Beszélő-kör, a demokratikus ellenzék mutatott szolidaritást velünk. A gyülekezet bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózatába, együtt a Bokor Bázisközösséggel, környezetvédő csoportokkal és olyan szociális szervezetekkel, mint a Szegényeket Támogató Alap, a Szeta. E közösségekből ellenzéki népfrontot akartunk kialakítani, de egy darabig nyitott volt a kérdés, hogy ebből legyen-e párt valamikor. A gyülekezet azon az állásponton volt, hogy legyen egyéni tagság, így a szavazatunk hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ létrejöhessen. Amikor aztán a kampány elkezdődött, az SZDSZ nagyon lemaradt az MDF mögött. Megjegyzem, ennél jobban már csak a Fidesz volt lemaradva, így aztán sok helyütt a Fidesz kopogtatócéduláit helyi SZDSZ-esek gyűjtötték össze – nélkülünk talán be sem jutottak volna a parlamentbe.
– Egykori és mai SZDSZ-hez közeli liberálisoktól gyakran hallani: bűn, ha az egyházak a politikába beleártják magukat. Ezt az elvet a Hit Gyülekezetére nem alkalmazzák.
– Ez az ő problémájuk, nem az enyém. Úgy gondolom, hogy ha az emberek az életük olyan fontos kérdéseiben, mint a házasság, a gyereknevelés, a munkavállalás, megkérdezik a plébánost vagy a lelkészt, akkor megkérdezhetik a politikai kérdésekben is. Azt magam is sérelmesnek tartom, ha valaki üdvösségi kérdést csinál politikai ügyekből. Ilyen a Hit Gyülekezetében nem fordult elő.
– Olvastam akkoriban egy hites szórólapot, miszerint aki nem az SZDSZ-t támogatja, az ördög martaléka.
– Ezek inkább rágalomként fogalmazódtak meg a gyülekezettel szemben, vagy egyes hívők túlbuzgó megnyilatkozása lehetett. Vezetőségi szinten vagy istentiszteleten ilyen soha nem hangzott el. Az lehetséges, hogy elmondjuk: nyíltan antiszemita vagy raszszista párt tevékenysége a keresztény értékrenddel összeegyeztethetetlen. Én most lelkészként is szolgálok a gyülekezetben, s közösségi rendezvényeken előfordul, hogy beszélek politikáról, ám amikor az istentiszteleten ez szóba kerül, tekintettel kell lenni arra, hogy ülnek ott olyanok is, akik más pártokhoz tartoznak. Egyébként politikáról lehet beszélni szerintem az istentiszteleten is. A város jóléte a mi jólétünk is – olvashatjuk a Bibliában, tehát van felelősségünk a közösségért, ahol élünk, van felelősségünk a nemzetért. Az, hogy például a gyermekeinket normális körülmények közt tudjuk felnevelni, függ attól, milyen a politika. Szavazás előtt is segíthet a lelkész útbaigazítani a híveket. Amerikában a Reagan megválasztásához vezető konzervatív fordulatnak az volt az alapja, hogy a hagyományos keresztény közösségek rájöttek: a szekularizáció jegyében kiszorítják őket a döntéshozatalból. Erre válaszul jött létre a keresztény koalíció.
– Az elmúlt időszakban a sajtó gyakran emlegette önöket az MDF-fel együtt. A közelgő választásokon melyik párt felé fogja irányítani híveit a Hit Gyülekezete?
– Ezzel a kérdéssel jelenleg nem foglalkozunk, hiszen sem a pártok programjai, sem a jelöltek személyei nem ismertek. Amikor mindez ismertté válik, akkor dönthetünk arról, hogy indokolt-e valamelyik program támogatása.
– Egy tanulmány szerint, mely a magyar neokonzervativizmus lehetőségeit taglalta, ezt a politikai irányzatot a legtisztábban a Hit Gyülekezete testesíti meg hazánkban. Mit szól ehhez? Neokon gyülekezet az önöké?
– Az értékrendünk és társadalomképünk közel áll a neokonzervatív gondolkodáshoz, de mi nagyobb hangsúlyt helyezünk a társadalmi szolidaritásra. Nem vagyunk annyira kapitalisták, sőt inkább a dél-amerikai pünkösdi-karizmatikus közösségek a lelki rokonaink. Nagyon aktív a gyülekezeten belül az adakozók hálózata, a közösséghez tartozó szegények támogatása is régóta működik, és ez a gazdasági válság hatására erősödött. Nemrégiben termelői piacok létesítésén kezdtünk fáradozni, hogy a kistermelők és a fogyasztók egymásra találjanak.
– Viszont összeköti önöket az amerikai neokon keresztényekkel, hogy igyekeznek segíteni Izrael államot, mivel hitük szerint Jeruzsálemben jön majd el Isten országa. Ez az elkötelezettség meghatározó vonása az amerikai külpolitikának. Ha jól tudom, önöknek vannak kapcsolataik az amerikai neokonok egy rétegével és izraeli politikusokkal is.
– E kérdésben valóban közelebb állunk az amerikai evangéliumi keresztényekhez. Hiszünk abban, hogy Izrael népének az idők végén történő egybegyűjtése, ami a bibliai próféciákban szerepel, megfelel annak, ami az 1900-as évektől történt, vagyis a modern Izrael megalakulásának. De ez nem jelenti azt, hogy az izraeli politika minden elemével egyetértenénk. Mindazáltal valóban hisszük, hogy Izraelnek van teológiai küldetése.
– Teológiai küldetése?
– Ez természetesen politikai téren jelenik meg. E tény nagy konfliktust jelent a világban, ám ez valójában a világ konfliktusa Istennel. Erről mind ószövetségi, mind újszövetségi próféciák szólnak. A Jelenések könyvében nyilvánvaló, hogy a világ végének eseményei jórészt Jeruzsálemben zajlanak, ott, ahol Jézus Krisztust megfeszítették. Az Izrael melletti kiállás nem politikai kérdés, hanem egy nagyon fontos teológiai kérdés, más szóval hitkérdés a számunkra.
– Ön jelen volt a gyülekezet alapításánál?
– Az alapításnál nem. Huszonkét éve csatlakoztam, a nyolcvanas évek végén. Materialista családban nőttem föl, egyáltalán nem ismertem a Bibliát. A nyolcvanas évek közepén már oktattam a jogi karon. Volt egy baráti társaságom, s ott egy egykori tanítványommal találkoztam, aki a gyülekezet tagja volt. A beszélgetéseink hatására elmentem vele az istentiszteletre, és harmadik alkalommal csatlakoztam.
– Sutba vágta addigi világszemléletét?
– Ez valóban radikális fordulat volt, de a Biblia erről szól. Az apostolok radikálisan megváltoztatták a gondolkodásukat, amikor elhívta őket Jézus, ez történt Pállal is a damaszkuszi úton. Ilyen fordulatot jelent, amikor az ember személyesen találkozik Istennel. A tékozló fiú története leírja ennek a lélektani folyamatát. Jézus azt mondja, hogy bármennyire eltávolodtunk az értékrendtől, amelyet Isten a teremtéskor meghatározott, vissza lehet hozzá találni. Meg lehet hozni ezt a döntést felnőttkorban is.
Folytatás a 24. oldalon