Több mint negyven éve van a pályán, szinte össze sem lehet számolni, hány percnyi rajzfilm őrzi a keze nyomát. Azt még kevésbé, hogy hányan látták a filmjeit. Adatott a rajzfilmrendezőnek szép hivatása során pár emlékezetes találkozás művei befogadóival?
– Két évvel ezelőtt a zebegényi templomban – Kodály Zoltánra emlékező rendezvénysor részeként – a Háry János című daljáték egész estés rajzfilmváltozatát hirdették meg. Seprűvel, gyertyakoppintóval és más hosszú alkalmatosságokkal a helybéliek olyan állványt próbáltak a Kós Károly által tervezett templomban összeállítani, amelyre fel lehetett erősíteni a vetítővásznat. Én meg közben, sőt a vetítés végéig azon aggódtam, hogy Körösfői-Kriesch Aladár térdeplő angyalai mit fognak szólni a nagyot mondó Háry olykor bizony csiklandós történeteihez. Tavaly pedig a szülővárosomban, Sopronban, a tűztorony alatt, a borostyánkőút mentén feltárt római falakra kifeszített vásznon volt látható az óvodáskorú gyermekeknek készült mesesorozatom, A kockásfülű nyúl. Térben és időben olyan magasra s olyan messzire, mint a zebegényi templom meg a soproni tűztorony kétezer éves falakkal határolt alagsora, még soha nem jutottam. Öröm volt látni, hogy e két különös helyszínű vetítés végére nemhogy megfogyatkozott volna a nézőközönség, ahogyan az általában lenni szokott, hanem egyre többen gyűltek össze Isten házában is és a tűztorony alatt is.
– Munkáinak zöme irodalmi adaptáció, komolyzenei vagy képzőművészeti ihletésű alkotás. Richly Zsoltot mégis egy huszonhat részes tévésorozat, A kockásfülű tette híressé. A sors fintorának vagy ajándékának tekinti ezt az egysíkú népszerűséget?
– Csakugyan, a Marék Veronika tollából származó városi mesék rajzfilmváltozata, A kockásfülű lett a névjegyem, és ma sem tudom, hogy örüljek-e neki, vagy sem, hogy harminchárom évvel ezelőtt egy segítőkész nyuszi „taposta ki” az utat előttem. Egy modern őrangyal, „aki” úgy pártfogolja a gyermekeket, hogy azok egymásnak is tudjanak segíteni. Szerintem A kockásfülűt az tette sikeressé – s ennek mindenképpen örvendeni kell –, hogy mind a huszonhat epizódja a szeretetről szól.
– Másutt az olyan közkedvelt sorozatra, mint amilyen A kockásfülű volt, azonnal lecsapott volna a játékipar, a kereskedelem…
– És én még nem is panaszkodhatom! A kockásfülű „ihletésére” a bögrétől a naptárig, a hátizsáktól a mágneses tábláig sok minden készült – inkább azt fájlalom, hogy nemzeti mesekincsünket nem tudjuk kamatoztatni! Még a volt Szovjetunió mesesorozatai is bekerültek a világ vérkeringésébe, a lengyelek és a csehek sem jártak rosszul. Mi, magyarok meg Pussy Catet reklámozzuk-árusítjuk.
– Mostanában szinte röstelkednek azok az alkotók, akik a kisgyermekeknek szeretnének dolgozni. Az animációs film ifjabb mesterei pedig hevesen tiltakoznak, ha a műfajt valaki a televíziós esti mesék világával azonosítja. Richly Zsolt, aki már a diplomamunkáját is József Attila versére készítette – „Indiában, hol éjjel a vadak / zöld szeme cikkan át a dzsungelen…” –, nem háborog? Nem tiltakozik?
– Amikor magam választhatom meg, hogy mi lesz a következő filmem, három típust különböztetek meg, és ha elkészíthetem őket, mind a három típusban otthonosan mozgok. Az egyik a gyerekfilm, a másik a zenés film, a harmadik a balladisztikus versadaptáció.
– A magyar rajzfilm „hőskorában”, a hatvanas–nyolcvanas években készült animációs művek egyébként is eszébe juttatják az embernek, hogy nemcsak a kisgyermekek szeretik, ha mesélnek nekik, hanem a felnőttek is. Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy amikor Richly Zsolt munkához lát – mondjuk Kodály Zoltán női karra írt öt magyarnépdal-feldolgozásával kezd el foglalkozni vagy Heltai Gáspár fabuláival –, melyik korosztálynak dolgozik.
– Kodály népdalfeldolgozásainak animációs filmmé való alakításakor a varázslás, a bájolás izgatott. Miniatűr mítoszokat láttam e dalokban. A népművészet és a belőle táplálkozó modern művészeti lehetőségek foglalkoztattak, meg az élet alapkérdései: élet, halál, szerelem. Heltai Gáspár meséit akkor vettem kézbe, amikor döbbenten fedeztem fel, hogy az alapideálokat, az európai kultúra sok száz éves „példatárát” egyre inkább kiforgatják, jellemcseréket visznek végbe. Aki még tudja, hogy a róka ravasz, a boszorkány gonosz, talán érdekesnek találja, hogy a modern mesében a róka egyenes jellem, a boszorkány jóságos. De ha nincs mihez hasonlítanunk a ravaszságot és a gonoszságot, úgy gondoltam, sürgősen vissza kell menni az alapokhoz. Heltai Gáspár fabulái a három részre szakadt országban prédikátori szellemben, szép magyar nyelven íródtak, aligha a véletlen műve, hogy századokon át oly szívesen forgatták az emberek. Arra gondoltam, ha a mozgókép népszerű műfajában, egyszerű stílusban jelennek meg, mint a protestáns templomok mennyezete vagy a középkori fametszetek, talán megint hatni tudnak. Mostanában Kormos István meséivel foglalkozom, már elkészült A hetvenkedő sün, A kevély kiskakas, készülőfélben van A fecske meg a szalmaszál, A fázó rókafiak, és pályázatok révén talán nekifoghatok A nyulacska csengője című Kormos-mese adaptációjának is. Mert nagyon-nagyon becsülöm, a népművészet és a modern festészet összekapcsolásával mindenképpen szeretném megtartani az átdolgozás során a költő népi szürrealizmusát.
– És a zeneművek képi világára hogyan talál rá az animációs film rendezője?
– Szerintem a zenészek a legjobb dramaturgok. Fantasztikusan tudnak szerkeszteni. Kodály Zoltán népdalfeldolgozásainak rajzfilm-adaptációjánál egyébként is eszembe jutottak azok a közösségi játékok, táncok, amelyeket régen e dalokra „adtak elő” még az óvodások is. Bartók Medvetánca már nehezebb feladat elé állított: e zenemű rajzfilmváltozatában a művész kiszolgáltatottságát kellett megjelenítenem. Ezért aztán annak a gazdag színvilágnak, amelyben oly szívesen tobzódom, búcsút kellett mondanom. A Medvetánc nálam a szürke különböző árnyalataival, a lepusztult, körfolyosós városi folklór motívumaival jelenik meg. Az ugyancsak Bartók zenéjére „írt” Este a székelyeknél szinte maga teremtette meg a látványt, a rajzfilmesnek – nemcsak nekem, de négy fiatal kollégámnak is, akik korábban a növendékeim voltak az iparművészeti főiskolán – voltaképpen nem is volt más dolga, mint mitikus hátteret varázsolni a bartóki képek mögé.
– Ezek után szinte már meg sem merem kérdezni: az egész estés Háry János is „hozta” a képi világát?
– Az egész estés rajzfilmekben nem nagyon hiszek: az egész estés film regény, a rajzfilm ellenben legfeljebb novella vagy vers adaptálására alkalmas műfaj. Szerencsémre a Háry daljáték, van cselekménye, és zenei betétek is vannak benne. Háry János híres magyar álmodozó, aki nem Münchausen iróniájával és nem is Plautus hetvenkedő katonájának nagyszájúságával hazudozik, ő csak azt meséli el, hogy szerinte milyennek kéne lennie a világnak.
– A Háry-film is, A kockásfülű is televíziós megrendelésre készült, a rendszerváltozás után azonban eltűntek a megrendelők. Ilyen helyzetben mihez fog a rajzfilmrendező?
– Megy a saját feje, pontosabban a saját álmai után. Így készült az Hommage ŕ Vajda Lajos című „vízióm” – az egy időben, de nem egy helyen történő jelenségek párhuzamos ábrázolását oly szikáran, mégis oly elragadó lírával megoldó Vajda Lajost ugyanis nagyon szeretem. A magyar piktorokról megálmodott rajzfilmsorozatom nyitányának szántam, a következő rész Czóbel Bélával foglalkozott volna. Nem ez volt az egyetlen sorozattervem, amellyel kudarcot vallottam, így jártam A magyar föld szentjeivel is.
– Nagy kár. Ha elkészülhetett volna a Szent Istvánról, Gellértről, Szent Lászlóról, Szent Erzsébetről, Kapisztrán Jánosról és Boldog Özsébről tervezett sorozat, egyházi és nemzeti ünnepeinken volna mit vetíteni a magyar nyelvű televíziós adóknak. Ismeretterjesztő sorozatként is lehetne futtatni.
– Annál is inkább, mert sok kevéssé ismert történelmi dokumentumot szerettem volna ebbe a sorozatba beletenni: krónikatöredékeket, ereklyék képeit… Így akartam közelebb hozni a XXI. századi halandókhoz a magyar föld szentjeit.
– Megmenthető valami hamvába holt sorozataiból? Vagy kárba vész az idő, az ötlet, a művészi energia?
– Tapasztalatom szerint a legtöbb meghiúsult tervem előbb-utóbb megtalálja magának az „átmenetet” más filmterveimbe.
– De bőkezű s nagyvonalú támogatókra maguktól biztosan nem találnak. Milyen pénzekre számíthatnak azok a munkái, amelyek kőszívű vállalkozókról és uralkodókról szólnak? Az öt és fél perces, fekete-fehér, „rovásírásos” Kőműves Kelemen, amely mintha a XXI. század vállalkozóit is képbe hozná, vagy a Pilinszky János verses meséje alapján formálódó A kőszívű király, amelyhez Sáry László írt zenét, milyen pénzekből készült-készül?
– A Kőműves Kelemen szándékom szerint azt az örök lelkiismereti drámát jeleníti meg a maga balladisztikus stílusában, amit oly sok alkotó ember átélt a századok során, mert nem tudta eldönteni, milyen áldozatokat szabad – érdemes? – hoznia az „egeket ostromló” nagy mű elkészülte érdekében. A most formálódó A kőszívű királyt a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatja meg a Nemzeti Kulturális Alapprogram. Az élő hangfelvétel már elkészült, a zenei anyag „kikockázása”, másodpercről másodpercre való feldolgozása szintén. A figuratervek is megvannak, a keretjáték is kész, a törzsanyagból mintegy másfél perc szintén…
– Több mint két évtizede tanít az iparművészeti főiskolán, a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Pár héttel ezelőtt, a kecskeméti animációs fesztiválon, a Kőműves Kelemen vetítése után hallottam, hogy tanítványai igen-igen meg voltak elégedve a mesterükkel. Sose gondoltam volna, hogy a rajzfilmrendezést is egyetemen tanítják valaha.
– A művészetet nem lehet tanítani. Vannak tehetséges fiatalok, egymásra épülő feladatsorokat kell kitalálni számukra. Megfelelő légkört lehet teremteni, az ember beleélheti magát tanítványai lelkiállapotába. A frissességüket meg én tanulom el tőlük.
– M. Tóth Géza munkáját Oscar-díjra terjesztették fel, Bánóczki Tibor és Ducki Tomek Nyugat-Európában gyűjti a babérokat…
– Mindegyikőjüket tanítottam, sőt több tanárukat is.
– Melyik korosztálynak volt szerencsésebb az indulása? A mai nagynevű hatvanasoknak-hetveneseknek, akik kizárólag idehaza, pártos tekintetek kereszttüzében, de többé-kevésbé a kedvük szerint dolgozhattak, vagy a szintén nagynevű húszéveseknek-harmincasoknak, akik előtt nyitva a határ, de magukra hagyottan kell alkotniuk?
– Régen volt egy stúdió, a Pannónia, ahol annyi rajzfilmest képeztek, amennyit foglalkoztatni tudtak. Ez mindnyájunknak biztonságot adott, ez a biztonság azonban a kutyák biztonsága volt. A mostani fiatalok a farkasok szabadságát élvezik.
– A Pannónia az anyagmegmaradás elvét is megcáfolva tűnt el a szemünk elől. A hungarikumként is tisztelhető magyar rajzfilmgyártás nevezetes alkotásait – például Richly Zsolt Gyergyai Albert széphistóriája alapján készült Árgyélus királyfiját – sehol nem árusítják, kikölcsönözni nem lehet.
– Ha szerencséje van, A kockásfülűt talán megkapja…
– Az alkotónak odahaza megvan legalább a saját életműve?
– Kalózkiadásban.
Egyesült Államok
Polgárháború szélére sodródhat az Egyesült Államok 2035-re?
