Már megint a szexről

Színészként és rendezőként dolgozott saját filmjében Tóth Barnabás. Nem szerencsés egyszerre kívül és belül is lenni, de ebben neki már rutinja van. Egyébként is ugyanazt adja mindig, mindkét minőségben: tétovázó kamaszt vagy fiatalt, nehézségek előtt toporgó félig gyerek felnőttet. A Rózsaszín sajtban sincs nagy meglepetés.

Egyszerű a helyzet, hiszen mindig aktuális, és mindenkinek ismerős. A soha fel nem növő szülő birkózik a gyerekneveléssel. Fogalma sincs, hogy kell. Talán senki nem tanította, talán a sorsa zavarta össze a szálakat. Mindeközben a pelyhedző állú gyerek felnő, de igazán, nem úgy, mint az egyre gyámoltalanabbá váló szülő, és átveszi a vezetést. Nehéz a helyzet épp azért, mert ismerős a szituáció irodalomból, filmművészetből, életből. Szinte archetipikus, és mindenkit érint. Az elválás mindkét félnek trauma, még akkor is, ha tudják, épp maradni lenne hiba. Ha mindez egy csonka családban történik, és megfejeljük egy fiára rátelepedő, elviselhetetlen apával, a trauma tragédiává fejlődhet.
Ezt kerülte el sajnos filmjében, a Rózsaszín sajtban Tóth Barnabás: a konfliktust a két harcoló fél kiegyezésével oldja fel. A menő nőgyógyász és -csábász apa, Tibi úgy tűnik, minden erejével azon van, hogy egyetlen fia életét pokollá tegye. Könnyű dolga van, hiszen a gyerek, Dani számára ő megkérdőjelezhetetlen tekintély. Irányítja napirendjét, gondolatait, ízlését, jövőjét. A fiú orvosi egyetemre jár, saját magyarázata szerint azért, mert kell valami kézzelfogható az életben, valójában nyilván apja döntött helyette. Tibi próbálja rávenni a maga erőszakos és vulgáris módján arra, hogy veszítse el a szüzességét, mindegy, kivel és hogyan. A film végére minden megoldódik, és megtörténik, nem írom le, miképp.
Fontos témákat súrol a Rózsaszín sajt. A túl erős szülő a csonka család problematikájával és a szexuális tanácstalanság jelenségével kiegészítve bergmani mélységű téma. Tóth Barnabás azonban sikerrel elkerüli a mélységeket. Talán azt gondolta, túl sok lenne a lélektan a magyar nézőnek, talán maga sem mert túl komoly kérdéseket felvetni, talán a gyakorlata vagy a képessége hiányzik hozzá. Mindenesetre a fiatal fiú szempontjából megfogalmazott történet nem lett több a szokványos kamaszsztorinál arról, hogyan szedte fel a hős az első csajt, és hogyan költözött el otthonról. A fiú átalakulása azonban nem indokolt és nem érthető. Az édesanyja rokonaihoz tett franciaországi kiruccanás sok mindent megváltoztathat, ez hihető, de a nagy fordulatra kevés okot ad. Hiába követ el mindent Bezerédi Zoltán is, hogy sátáni apa legyen, a hatás elmarad. Igaz, egy kiemelkedő színészi teljesítmény kevés is az ilyesmihez, különösen, ha nem áll mellette más említhető alakítás. A többiek (barátnők és barátok figurái) sematikusak, élettelenek maradnak egy légüres társadalmi térben, a dramaturgia több ponton megbicsaklik, és végig nem tudjuk eldönteni, miről szól a film: a szexről vagy a felnőtté válásról. Így pedig megint felmerül a kérdés, mint a tavalyi és idei termés majd mindegyik darabjánál: többek lettünk-e általa? Ha nem, tolakszik a következő: érdemes volt elkészíteni?
(Rózsaszín sajt. Rendező: Tóth Barnabás. Főszereplők: Tóth Barnabás, Bezerédi Zoltán, Forgalmazó: Mozinet Kft.)