Németh és Tölgyessy kitüntetései

Megütközve hallgattam az augusztus 20-i kitüntetések nyomán Németh Miklós volt miniszterelnök és Tölgyessy Péter alkotmányjogász némelyik nyilatkozatát. Ahhoz, hogy a volt kormányfő számára eljött az igazság pillanata, és méltó módon elismerik a rendszerváltozásban betöltött szerepét, annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy eddig erényének tartottam, hogy háttérbe tudott húzódni, s le tudott mondani a politikai szereplésről. Jó lenne, ha ezt a tulajdonságát továbbra is megtartaná.
A Hír TV Kommentár nélkül című blokkjában ez alkalomból mondott szavai visszatetszők voltak. Közölte, ő előre tudta, hogy a demokrácia megvalósulása évtizedeket fog igénybe venni, igen hosszú folyamat lesz.
Ezek a mondatok korosztályom számára ismerősek. Az életünk ment rá. A szocializmus, a kommunizmus felépítésének hosszú folyamatát is ugyanaz a párt vizionálta, amelyik most hatalmon van. Ők nekünk mindig a távoli jövőben ígértek emberhez méltó életet. Nekem sokkal egyszerűbb receptem van, és így rövidebb idő alatt vélem megvalósulni hazánkban a demokráciát. Ez pedig az, hogy a kommunista diktatúra működtetői, kiszolgálói, haszonélvezői többé ne kerülhessenek a hatalom közelébe.
1998–2002-ig, a polgári kormány idején, négy év alatt végre remény tölthetett el bennünket, hogy életünk kedvező fordulatot vehet. Nem voltak megszorítócsomagok, mégis növekedett a gazdaság, nem ütlegeltek bennünket a rendőrök a nemzeti ünnepeinken, nem gúnyolták, tiltották a magyar és keresztény értékeket, számos maradandót alkotott a polgári kormány rövid négy év alatt (Mária Valéria híd, Nemzeti Színház, a Sándor-palota felújítása, termálfürdőprogramok, árvízkárosultak otthonainak felépítése, Terror Háza Múzeum stb.), támogatta a családokat, a továbbtanuló diákokat, a cigányokat, nem szított ellentéteket, és a bűnözés is visszaszorult. Ha nem is éltünk luxus- szinten, de nem nyomorogtunk, nem taszítottak bennünket – mint a volt kommunista hatalom utódpártjai – a teljes kilátástalanságba. Egészségügyünk, oktatásunk, ha nem is kifogástalanul, de megfelelően működött. Ezzel szemben ma azok, akik valaha a kommunizmus távoli jövőben történő megvalósulását ígérték nekünk, a valamikori csodálatos jóléttel, szabadsággal, már most egészen hiánytalanul élvezik a maguk számára megteremtett áldemokráciát. Nekik ismét nem kell évtizedeket várni a luxuséletvitelre, s biztonságukra, önnön szabadságukra a rendőrséget sajátítják ki, és különböző őrző-védő cégeket tartanak fenn. Az emberek többségének pedig – őket mélyen megvetve – a nyomort, a nélkülözést, a szennykultúrát, a hazudozást, a nyilvánvaló tények letagadását. Az egészségügyi ellátás megtagadását, az elbutító iskolát, egész létezésünk ellehetetlenítését, vagyis teljes anyagi, szellemi, lelki lepusztulást kínálnak.
A másik kitüntetett, Tölgyessy Péter is mondott egy örök érvényűt. A Magyar Nemzetben olvasom, hogy szerinte a magyar nép a föld egyik legelégedetlenebb nemzete. Igen, kedves Tölgyessy úr, egyáltalán nem vagyunk megelégedve bőrünk többszörös lenyúzásával, a kilakoltatásokkal, az átverésekkel, a kórházak, az iskolák fölszámolásával, a közlekedés lepusztításával, népünk hagyományainak folyamatos gyalázásával, az állandó rendőrterrorral. Azzal sem, hogy az egyébként is nyomorgóknak lemondásról, önmérsékletről szónokolnak, s olykor becsületes munkájuk jogos járandóságait sem fizetik meg, míg ezzel párhuzamosan mások százmilliókból, milliárdokból dőzsölnek, amelyekhez törvénytelen úton, bűncselekmények által jutottak.
Amelyik nemzet ezzel megelégedne, azt jogosan nevezhetnénk birkának. Ám a diktatúra korábbi működtetői, kiszolgálói és azok utódai nem képesek másként tekinteni az emberekre, mint birkákra, de inkább mint hülyékre (bocsánat a kifejezésért, de így igaz), mert ez a hozzáállás szinte már beidegződés náluk. Ezért jó, ha tudjuk, hogy ha valóban demokráciát szeretnénk megvalósítani, és nemcsak a távoli jövőben (vagyis soha), akkor a kommunista diktatúra volt haszonélvezőivel, leszármazottaival erre nem lehet reményünk.
Az ő úgynevezett „értékrendjük” ugyanis minden értéktől mentes, ami emberi, ami szép, ami jó, ami a szolidaritással, a becsülettel, a tisztességgel összefügg.
Horváth Gabriella,
ny. pedagógus, Budapest

1989-ben Németh Miklósnak meghatározó szerepe volt abban, hogy az NDK állampolgárai előtt megnyílt a magyar határ, azonban annak érdekében, hogy elkerüljük hamis legendák gyártását néhány személyről, pár tényt tisztázni kell(ene). 1989-ben a magyar állam a csőd szélére került. Németh Miklósék Moszkvától reméltek (és igenis: próbáltak) segítséget kapni, de a szovjet vezetőség a saját házuk tűzoltásával volt elfoglalva, és közölték a magyar kormánnyal, hogy Moszkva belügynek tekinti a magyarországi eseményeket. Az említett helyzetben Németh Miklós az IMF-hez fordult, amely viszont csak meghatározott kikötések megtartása esetén ad hitelt, tehát a történészeknek illő lenne megvizsgálni, hogy Magyarország akkor milyen feltételekkel kapott pénzt. Véleményem szerint Németh Miklósnak nem az IMF-től kellett volna pénzt kérni, hanem egyszerűen államcsődöt kellett volna jelentenie, mert abban a helyzetben a nyugati bankok és kormányok a magyar állam tartozását leírták volna, azonban ezen folyamat az MSZMP és a kormány bukásához vezetett volna. Kritikus szemmel tekintve a múltra, én azt gyanítom, hogy nem a hatalom megtartására törekedett kormány döntései voltak meghatározóak a szocializmus szétolvadásában, ennélfogva Németh Miklósnak „illő lenne” megmagyarázni, hogy miniszterelnökként miért az MSZMP érdekét helyezte Magyarország érdekei elé.
Magasházi Mihály, Budapest