Só után jött a show is

Káté Gyula kedden késő este harmadik győzelmét aratta a milánói ökölvívó-világbajnokságon, tegnap pedig a negyediket is, így már biztos érmes. Minden idők legnépesebb, kőkemény vb-mezőnyében ez remek eredmény.
A születésnapját itt, Milánóban ünneplő mester, Szántó Imre tőle szokásos aranyköpéssel illette Káté kedd késő esti, nyögvenyelős 10-8-as diadalát a brazil Myke Carvalho felett: „Gyuszi, ez olyan volt, mintha a tortám tetejét sóval szórtad volna meg, és a 66-os helyett 99-est írtál volna rá!” Öcsi bácsi nem értékelte túl, hogy kisváltósúlyú (64 kg) tanítványa egyetlen magyarként bekerült a világbajnoki negyeddöntőbe. „A rosszabb bokszolókat rosszabb boksszal veri, most bebizonyíthatja, hogy a jobbakat meg jobbal.”
Be bizony, tegnap esti kazah riválisa, Rusztam Szvajev ugyanis a kiválók közül való. A vb-dobogóért zajló csata 2-0-s magyar vezetéssel kezdődött, de a közép-ázsiai fordított (2-3). A második három perc a miénk, a végén már itt az előny (7-5), ülnek a balhorgok. A harmadikban megijedtünk (7-8), de Káté hatalmas szívvel és Szvajev intésének köszönhetően fordított, majd fantasztikus hajrával elhúzott, s nyert (14-9). S nemcsak a mecscset, hanem már érmet is, amit a mai szünnap után holnap az amerikai Frankie Gomez ellen csiszolhat nemesebbre. – A kazah és a meccs is nagyon kemény volt, igyekeztem zártan védekezni és egyeket ütni, sikerült – mondta a második vb-medálját szerzett kispesti bunyós, amihez Szántó csak annyit tett hozzá: „A sós torta csak a próbasütés volt…”
Káténak köszönhetően nemzeti gárdánk elkerülte azt a szégyent, hogy helyezés nélkül maradjon. Ilyen az 1974-es vb-kezdetek óta még nem fordult elő, az eddigi tizenöt viadalon hetedszer nyertünk érmet. A milánói célkitűzés (egy medál és még egy negyeddöntő) viszont már elérhetetlen. Csak részben okolhatjuk ezért a pontozókat, az viszont tény, hogy évek óta először itt, Milánóban nincs emberünk egy világverseny bírói karában, ahol olyan sportági „outsider” nemzet képviselteti magát, mint péládul Srí Lanka, Svájc, Botswana vagy Vietnam. Ők tudás híján a tekintélyelv mentén teszik a dolgukat, ami nekünk inkább Európában van meg, világszinten kevésbé. Pontozásos sportágban számít ez, amikor kevésen múlik, merre billen a mérleg nyelve.
A hazai pálya persze külön előnyt jelent, itt, Milánóban is, de csak egy bizonyos határig. A helyiek könnyűsúlyú (60 kg) vb-ezüst- és bronzérmese, Domenico Valentino ennek is köszönhetően győzte le 10-5-re a kubai Idel Torrientét, a két éve Chicagóban vb-t, tavaly Pekingben olimpiai ezüstöt nyert nehézsúlyú (91 kg) kedvenc, Clemente Russo viszont segítséggel is elvérzett 7-5-re az Európa-bajnok orosz Jegor Mehoncev ellen.