Sóskifli és globalizáció

A XX. században 230 ezer találmányt jegyeztek be Magyarországon, a világon pedig több tíz milliót. Ki gondol ma arra, aki feltalálta a tejport, a villanyborotvát vagy a villanyvasalót? Bármerre nézünk, találmányok vesznek körül anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk; számuk egyre növekszik – kivéve hazánkban. Ennek okáról kérdeztük Vedres Andrást, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkárát, aki egyben a Feltalálók Világszövetségének is elnöke. Tegnap kiállítás és a budapesti vásárközpontban feltalálók vására is nyílt.

Pályakép. Vedres András 1940-ben született Budapesten. Többszörös feltaláló, huszonhárom szabadalom birtokosa. A Feltalálók Egyesületeinek Nemzetközi Szövetsége, amelynek tagja, több mint nyolcvan ország feltaláló szervezete, 2006. április 7-én elnökévé választotta. Mandátuma 2010-ig szól. Kitüntetései: ENSZ–WIPO-aranyérem (1996), Európa Lovagrend (1995), belga feltalálói lovagrend parancsnoki fokozata (2004), Gagarin-érem (2007), Országos Találmányi Hivatal emlékérme (1991), Henri Coanda-aranyérem (1994, Románia), Interprom-medál (1995, Lengyelország), Humanitárius díj (1995, Egyesült Államok), Jedlik Ányos-díj (2007).

A magyar innovációs potenciál a nyolcvanas évek közepétől folyamatosan csökken – mondta Vedres András. – Akkoriban még a világ első tíz országához tartoztunk az egymillió emberre eső találmányok számát tekintve, jelenleg a fejlődő országok élbolyában vagyunk. Nagyon kevés olyan ország van a világon, ahol ilyen óriási lecsúszás tapasztalható. Ez jellemző volt az úgynevezett szocialista gazdálkodási rendet alkalmazó államokra, azonban az egykori vezérországban, a volt Szovjetunió utódállamaiban is megfordult már a helyzet, és ismét növekszik az alkotások száma. Talán Magyarország az egyedüli, ahol ez nem áll fenn, mert a gazdaság átszervezése következtében fellépő természetes innovációs potenciálvesztés tovább tart. Ez egy húszéves folyamat. Ennek a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy ahol a termelés mértéke csökken, ott nincs szükség műszaki alkotásokra, és ha nincs szükség valamire, az ember nem is próbálkozik a létrehozásával. Ha csökken a gyárak száma, csökken a mezőgazdasági termelés, akkor ez azt eredményezi, hogy a megoldások száma is csökkenni fog – fejtette ki Vedres András.
Ahhoz, hogy hazánk gazdasága talpra álljon – folytatta –, a kis- és közepes vállalkozások, valamint új műszaki megoldásaink nemzetközi szabadalmaztatásának állami támogatása szükséges. Ahol ezt felismerték, és támogatják az invenciót – nem az innovációt, mert az szigorúan titkos, ezáltal ellenőrizhetetlen –, ott sokszorosan megtérül ez a befektetés.
Nem oka a növekedésnek a nemzetközi monopóliumok betelepülése, mert kulcsra kész technológiákat hoznak ide, ahol a változás nem megengedett, tehát nincs szívóhatás a műszaki megoldások terén. A magyar találmányok másik nagy forrása az egyetemi szféra, a kutatóterületek, a legnagyobb csökkenés itt mutatkozik a nyolcvanas évek óta, ma alig-alig akad jól működő magyar kutatóintézet. Az egyetemek folytonos átszervezése és a pénzhiány a felsőoktatásban, valamint a szívóerő megszűnése azt eredményezi, hogy egyetemeinkről alig kerül ki olyan műszaki alkotás, amely szabadalmat kap.
Vedres András szerint a magyaroknak nagy tehetségük van vert helyzetből talpra állni, voltunk párszor mélyponton: a kereszténységre áttéréskor, a tatár, a török, a Habsburg elnyomás idején, azután minden háborúnkat elvesztettük, az ezeréves ország is elveszett, de mindig talpra tudtunk állni. Nem kellett eltelnie húsz esztendőnek, úgy, mint most – ’89-től már húsz év eltelt, és ilyen nehéz partra vergődésünk még soha nem volt! Ebből következik, hogy ilyen botcsinálta törvényhozóink, politikusaink, vezetőink még soha, egyetlen húszéves időszakban sem voltak.
Trianon után vezetőink nem hagyták, hogy elvesszünk, hanem jött a Ganz–Kandó aranykorszak. A magyar történelemben hosszú távon a legtöbb műszaki alkotás fajlagosan Horthy Miklós kormányzása alatt született. Az elnök úgy véli, elsősorban a közgondolkodásra kell hatni ahhoz, hogy a helyzet javuljon. – Ezzel a mostani Géniusz kiállítással is hatni szeretnénk. Rádöbbenteni egyre több embert a feltalálók, találmányok, az innováció és a prosperitás fontosságára. Valahol megrekedtünk ott, hogy innováció. Talán még összekapcsoljuk a GDP-vel, de a prosperitás, a boldogulás mérése sokkal többet mutat, mint a GDP, mert az származhat például ópiumtermelésből is, és hiába hatalmas egy ország GDP-je, ha nincs demokrácia, vallásszabadság, egészségügyi ellátás mögötte – fejtegette.
A mai magyar feltalálók helyzetéről Vedres András a következő példát hozta fel: „Azt szoktam mondani, hogy a magyar piacra talán csak a sóskiflit érdemes innoválni, mert ez tízmilliós kis piac, és az ideális szérianagyságot minden terméknél el kell érni, a sóskiflire, amit reggelente megvesznek, elég egy tízmilliós kis piac és elég egy vállalkozás, amely megpróbál tízmillió embert megetetni sóskiflivel. De hogyha már valaki egy pipaszurkálót talál fel, ahhoz négy-ötszáz milliós népesség szükséges, hogy legyen annyi pipás, aki a pipaszurkálót meg is veszi. Akkor már globális termelésről, kereskedelemről, reklámról beszélünk, és ha ezt a tevékenységet nem védi globális monopólium, senki nem fogja ezt vállalni. Ugyanis olyan hatalmasak a beruházási költségek, hogy ha nem vagyok monopolhelyzetben, akkor fennállhat annak a veszélye, hogy én beruházok, és más aratja le a hasznot. Tehát széles, nemzetközi monopóliumokra van szükség! Hiába van alkotás, ha nincs ez mellérendelve. Rendkívül költséges a széles nemzetközi monopólium elérése, ezért sehol a földön nincsenek abban a helyzetben a kicsik – azaz a független feltalálók, a kis- és közepes vállalkozások, egyetemek –, hogy ezt pénzelni tudják. Ezért aztán csak a hazájukban lesz oltalmuk. Az oltalmi költség Magyarországon és az Egyesült Államokban egyforma, de itthon tízmilliós piacra kapok oltalmat, ott meg négyszázmilliósra. Egy akkora piacra már érdemes feltalálni valamit. Ez vonatkozik Kínára, Oroszországra, de a szerencsétlen kicsi, az elmehet… zabot hegyezni. Ám ha okos a kormánya, akkor a kis- és közepes vállalkozások állami támogatása, magának a fejlesztésnek a segítése erre a pontra kell, hogy építsen: az új műszaki megoldásaink nemzetközi szabadalmaztatását állami eszközökkel támogatni kell.”
Az emberek elfelejtik, hogy minden innováció mögött ott áll valaki, aki alkot – folytatta. Amerikában a feltalálót istennek tekintik, nálunk meg hülyegyereknek. Nagyon fontos az alkotó ember tisztelete, becsülete és arra sarkallása, hogy eszközt adjon az emberek kezébe, amellyel jobbá tehetik életüket – különben félremegy a világ. Megint Edisonok kellenek, sokan, akik aztán vállalkoznak, és kiteljesítik a technikát sok területen. Nem hiába ez a sorrend: „Hass, alkoss, gyarapíts”, először hatni kell, mert hatás nélkül hiába az alkotás, nincs gyarapodás. A hatás annak a felismertetése, hogy a boldogulás útja nem az „olcsón venni, drágán eladni”, hanem létrehozni jogvédett alkotásokat. Ez következik a megváltozott körülményekből, a globalizációból.
Az Egyesült Államokban például a nagy horderejű találmányokat nem a hatalmas monopóliumok hozzák létre, hanem a független feltalálók. Ha megnézzük az ottani leggazdagabbak listáját, nem egy garázsfeltalálót látunk köztük, mivel ott a nagyvállalatok rabszolgává teszik a műszaki alkotókat. Szabadalmi törvényük lehetővé teszi, hogy akár egy dollár képletes összegért megvehessék egy találmány szabadalmi jogát. Aztán a feltaláló kap egy borítékot, vagy elküldik Hawaiira nyaralni, de ez nem más, mint rabszolgaság, nem kapja meg azt, ami méltán járna neki. Sajnos ez már itthon is így működik.
Vedres András szerint a hazai feltalálás átrétegződött, mert az úgynevezett független feltalálók adják az összes találmánybejelentés hetvenöt százalékát. Ez világrekordnak számít, a helyzet hasonlatos, mint az Egyesült Államokban Edison korában, amikor a XX. század technológiája kialakult, és szép számmal születtek Edisonok, akik akár ezer találmánnyal is büszkélkedhettek, függetlenek voltak mindenféle egyéb vállalkozástól, és később maguk hoztak létre cégeket.
Vedres leszögezte: az ember teremteni nem tud, csak a meglévő anyagot képes átalakítani. A teremtés óta egy milligrammal több anyag sincs, mint akkor volt. A föld népessége egyre nő, ez késztető erő, állandóan új és új megoldásokat kell találnunk. Nyilvánvaló, hogy az emberiség ellátása csak találmányok segítségével oldható meg. Jelenleg a világban egymillió új találmányt jegyeznek, ez a szám évről évre gyarapodik. Ennek két oka van: a növekvő szükségleteket csak így lehet kielégíteni, másfelől növekszik a potenciális feltalálók száma. Ez hatalmas kihívás és lehetőség.
A Magyar Feltalálók Egyesülete fennállásának huszadik esztendejét ünnepli, ez alkalommal rendezi meg a Géniusz Európa nemzetközi találmányi vásár és diplomázók nemzetközi fóruma című kiállítást a Budapesti Vásárcsarnokban. A rendezvény tegnap kezdődött, és szeptember 13-ig látogatható a Hungexpo Budapesti Vásárközpont 16-os pavilonjában.