A focitudás nem kötelező, a foci szeretete igen

Nyilasi, gyere haza! – virított éveken át a falfirka az Üllői úti pálya kerítésén, és minden arra járó számára egyértelmű volt, hogy az otthont a Ferencváros jelenti. Hiszen Nyilasi Tibor játékosként két bajnoki címet, három Magyar Népköztársasági Kupát, gólkirályságot és európai Ezüstcipőt nyert a Fradival, húszéves fejjel, 1975-ben Kontinentális Kupa-finálét, KEK-döntőt játszott, majd edzőként tizenegy esztendei szünet után, 1992-ben vezette újra az NB I-es tabella élére és emelte megint országos üggyé a Fradit. Hetven válogatott mérkőzésébe harminckét gól és két világbajnokság fért bele, 2002 és 2007 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) utánpótlásért felelős szakfelügyelője volt. Olyan veretes múlt ez, amely meghatározza a jelent és a jövőt is. Más kérdés, hogy válaszul a magyar közélet, a labdarúgás és a Ferencváros zilált állapotaira, Nyilasi csak olyan körökben mozog, ahol otthon érzi magát; ezért aztán nem kell hazamennie.