Évi több száz baleset a síneken

Minden évben közel háromszázan szenvednek balesetet a síneken hazánkban. Míg a tragédiák nagyobb része figyelmetlenség következménye, legalább százra tehető azoknak a száma is, akik úgy akarnak véget vetni életüknek, hogy vonat elé vetik magukat. A szakértők szerint a legnagyobb gond, hogy az emberek alábecsülik a vonatszerelvények sebességét és tömegét. Az átjárók fokozatos felfejlesztése ellenére a balesetek száma nem csökken.

Tavaly százkilenc gyalogost ért baleset a vasúti vonalakon. Többségük vagy figyelmetlen volt, vagy tiltott helyen próbált átkelni a síneken – mondta el lapunknak Kertész Ottó, a MÁV Biztonsági Igazgatóságának üzembiztonsági szakértője. Százra tehető azoknak az eseteknek a száma, amikor kocsival közlekedő személy hagyta figyelmen kívül a közlekedési szabályokat, de közel ugyanennyien voltak azok is, akik öngyilkossági szándékkal feküdtek a sínekre.
A 2003-as siófoki baleset után – amikor is harmincnégyen haltak meg, miután egy német turistákat szállító autóbusz összeütközött a Nagykanizsára tartó gyorsvonattal – a közlekedési miniszter ötszázmillió forintban határozta meg a vasúti átkelők fejlesztésére fordítandó összeget. Kertész Ottó szerint ennek alapján évente 15-20 sorompót javít meg, vagy egészít ki a MÁV. Ennek ellenére – tette hozzá a szakértő – az elmúlt években nem csökkent érezhetően a balesetek száma. Kertész Ottó szerint az a fő probléma, hogy az emberek nem értik meg: esetenként az óránként akár 120 kilométeres sebességgel haladó szerelvények 300–1000 tonnát nyomnak, amelyből csak a mozdony súlya 80 tonna. Egy ilyen monstrum fékútja legalább 300-400 méter hosszú. Hazánkban eleve kevés az olyan hosszú egyenes sínszakasz, amelynél ez a távolság egyben belátható, s mikor a vezető észleli, hogy valaki van a sínek közt, rendszerint már késő. Fékezni és dudálni tud, megállni azonban nem. Ráadásul az áldozatok többsége a kürt hallatán ahelyett, hogy félreugrana, ledermed a félelemtől. Hibás az a feltevés is, hogy a vonatot minden esetben már mérföldekről lehet hallani, különösen az újabb, hézagmentes vágányok esetében. Gondot jelent az is, hogy a nyolcvanas évek óta fokozatosan tűnnek el azok a táblák a közutakról, amelyek figyelmeztetnek az átjárókra – tette hozzá Kertész Ottó.
Arra a kérdésre, hogy a mozdonyvezetők hogyan dolgozzák fel a gázolásokból adódó traumákat, a szakértő elmondta: a munkaszerződés biztosít számukra lelkisegély-szolgálatot, de pszichikai okból betegállományba is vehetők a mozdonyvezetők.
A vonatgázolások általában halállal végződnek, az áldozatok azonban enyhébb esetben is rendszerint életük végéig rokkantak maradnak. Ennek ellenére minden évben van egy-két esetünk, amikor ittas ember esik be a két sín közé, s a vonat úgy halad el felettük, hogy hajuk szála sem görbül – mondta Kertész Ottó, hozzátéve: ez is igazolja a mondást, hogy a Jóisten is vigyáz a részegekre.
Lapunk megkeresésére a BKV munkatársa elmondta: 2008-ban a HÉV vonalain összesen tíz, a metróhálózaton pedig öt gázolásos baleset volt. Idén júliusig az előbbin öt, az utóbbin négy hasonló baleset történt.