Fakutak Békéscsabánál

Késő török kori, fából ácsolt kutakat és több mint hatszáz régészeti emléket találtak a régészek Békéscsaba határában. A csaknem öthektáros terület feltárása tavaly kezdődött és jelenleg is tart, a munkálatok költségeit az a társaság állja, amelyik ott kíván agyagbányát létesíteni.

Árulkodó évgyűrűk. Az egyik kútban egymásba csapolt deszkákból álló bélést találtak, amelyet az agyagos föld és a magas talajvízszint meglehetősen jó állapotban konzervált. A kút fáinak kivágási időpontja pontosan megállapítható a dendrokronológia segítségével, amely az évgyűrűk vastagsága alapján határozza meg a növény korát. Az ilyen épségben megmaradt faszerkezet különösen ritkának számít. Belsejében kevés anyagot (korsótöredékeket, néhány állatcsontot és egy teknőspáncélt) leltek, ez arra utal, hogy rendszeresen tisztíthatták. A kutak alján lévő iszapréteg általában gazdag növényi maradványokat őriz meg az utókornak. Ezek elemzése még folyamatban van.

Az eddigi leletek a szarmata, az avar, az Árpád- és a késő középkorból származnak. Az idén megtalált három fakút feltárása nagy feladat elé állította a szakembereket – tudtuk meg Gallina Zsolt régésztől. A nagyméretű (4-5 méter átmérőjű) kutakra – amelyek faszerkezetét a talajvíz konzerválta – a mostani felszíntől számított 1,5–3 méteres mélységben bukkantak rá. Az ilyen mély kutak feltárását számos körülmény akadályozza: a több méter mélységben folyó munkát nehezíti a szivattyúzás ellenére percek alatt visszaáramló talajvíz, és fennáll a gödörfal beomlásának veszélye. „Csaknem két méterrel a talajvízszint alatt már nagyon nehéz a betörő vízzel és iszappal megbirkózni. Ezért, amíg lehet, a faszerkezeten belül végezzük a bontást, majd amikor ezt már nem tudjuk folytatni – dacára a szivattyúzásnak, vízmerésnek és a támfalaknak –, akkor adódik egy újabb lehetőség. Körbebontjuk a kutat gépi erővel, s így annak faszerkezete kiemelkedik, tehát ettől kezdve kívülről bontunk. Körülbelül 5,5 méteres mélységig haladunk majd” – avatott be a feltárás rejtelmeibe Gallina Zsolt. A késő középkori település vízellátását ezek a kutak szolgálták, feltárásukat a héten fejezik be. A fákat cukoroldatba helyezik, így megőrizhetik eredeti szerkezetüket.
A fabéléses kutak mellett kopolyakutakat is használtak, amelyek évszázadokon át működtek az Alföldön. Ezek lefelé szűkülő, mélyebb gödrök voltak, amelyekben felgyűlt a talajvíz. A területen nagy számban kerültek elő ilyen, az állatok itatására szolgáló helyek. Bronzkori és szarmata temetőre, valamint szkíta, gepida, Árpád-kori és késő középkori településre utaló leleteket már korábban is találtak a közelben folyó építkezésekkor. Most egy szarmata kori temető negyven sírját tárták fel. Temetkezésük jellegzetes eleme volt, hogy bizonyos sírokat árokkal vettek körbe, elhatárolva egymástól az élők és a holtak világát.
A lelőhelyet a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága és megbízottja, az Ásatárs Kft. régészei – Gallina Zsolt, Hornok Péter, Somogyi Krisztina és Varga Sándor – tárják fel. „Említésre méltó, hogy a gazdag leletekkel szolgáló ásatást – nem nagyberuházásról lévén szó – nem a budapesti székhelyű Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat végzi, hanem a területileg illetékes megyei múzeum. A különleges technikát igénylő, magas szakmai színvonalú feltárás bizonyságul szolgál arra, hogy a megyei múzeumok örökségvédelmi tevékenysége is megfelelő minőségben zajlik” – tájékoztatta lapunkat Liska András régész.