A városi legenda szerint egy idős hölgy kora reggel, megpillantván az éj leple alatt a veszprémi Színházkertben felállított ötvenhatos szoborkompozíciót, így kiáltott fel: „szent isten, lezuhant egy repülőgép!” A „katasztrófa” óta három esztendő telt el, a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. telepén – ahová csak külön polgármesteri engedéllyel jutunk be – járva egy külön kerítéssel elzárt részen bukkanunk a több darabban heverő, leginkább fémhulladékra emlékeztető, szürkére pingált szobordarabokra. Neve elhallgatását kérő kísérőnk leszögezi: nem kell ahhoz nagy szakértelem, hogy valaki megállapítsa, hogy közönséges vasötvözetből készült az idén Kossuth-díjjal kitüntetett Rajk László szobra, nem krómacélból, ahogy azt annak idején szerződésben rögzítette a város és a művész.
A szoborral azonban nem ez (volt) az egyetlen gond. Veszprém város közgyűlése 2004 őszén a szabad demokrata Dióssy László regnálása alatt határozott úgy, hogy meghívásos pályázatot ír ki egy 1956-os emlékmű megalkotására a megvalósításra húszmillió forintos keretösszeget biztosítva. A pályázatok közül Rajk László műalkotását választotta ki Veszprém, noha a város által felkért képzőművészeti lektorátus Párkányi Péter és Trombitás Zoltán művét ajánlotta megvalósításra, míg Rajk pályázatát „nem javasoljuk az adott helyre” záradékkal látta el; emellett a közönségszavazáson sem a művész pályázata végzett az első helyen.
Az alkotónak úgy sikerült meggyőznie a döntéshozókat pályaműve alkalmasságáról, hogy azt ígérte: az emlékmű öt önálló szoborból áll majd, a különböző elemek önmagukban és együtt jelenítik meg az 1956-os forradalom emlékművét. Az elemek anyaga „acier cortain” minőségű acél lett volna, a kompozíció részét képezte volna egy úgynevezett nevezetes pont is, ahonnan az öt absztrakt szobor egy képpé áll össze, valamint egy márványburkolat a hősök neveivel, továbbá hetven acélsodrony is. A művész a költségeket húszmillió forintban jelölte meg, amely nemcsak a felsoroltakat foglalja magában, hanem az alapozást és a későbbi díszkivilágítás kábelezését is.
2006 márciusában készült egy megismételt lektorátusi szakvélemény, amelyre azért volt szükség, mert állami támogatásra csak akkor pályázhatott a város az emlékművel, ha mellékel hozzá támogató lektorátusi véleményt. Az új bírálat szerint „a pályázó a tervét a város felkérésére továbbfejlesztette, és a csillogó helyett mattított, szálcsiszolt krómacélból készül az öt önálló zászlószoborból álló kompozíció”. (Veszprém azonban ennek ellenére sem nyert támogatást a beruházáshoz.)
A később készült vállalkozási szerződés megkötésében már nem szerepel az alapozási munka, arra csak később szerződtek, külön, tízmillió forintért, jócskán túllépve ezzel a húszmillió forintos keretösszeget. A szobrok száma ötről négyre csökkent, és a lehorgonyzó sodronykötelekből is már csak oszloponként egy szerepelt a szerződésben, de eltűnt a megállapodásból a gránittömb is. Ezek a változások viszont már nem kerültek a képviselő-testület elé, így újabb közgyűlési határozat sem született róla. Rajk cége, a Köztigon Kft. két számlát bocsátott ki összesen 15 millió forintról, melyet a város ki is fizetett a vállalkozásnak.
Mindezek miatt Bősze Ferenc veszprémi ügyvéd 2008-ban feljelentést tett ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt. A nyomozást a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság idén augusztus elején megszüntette, dacára annak, hogy határozatában a rendőrség is leszögezi: a Rajk által benyújtott és a közgyűlés által elfogadott tervekhez képest a szerkezeti felépítés és az anyag minősége „jelentősen módosult, egyszerűsödött”.
A nyomozás azt is megállapította, hogy az önkormányzat és a szobrász egyeztetéseik során már 2005-ben meggyőződhettek arról, hogy az elfogadott pályázat szerinti emlékmű kivitelezésére „csak részben jelent fedezetet a közgyűlés által elfogadott húszmillió forint”. Az egyik tanú, Karhusz Péter jogtanácsos vallomásában azt állította: kapkodva, rövid idő alatt készült a szerződés.
Németh László, a városfejlesztési és városüzemeltetési iroda vezetője mindezt kiegészítette azzal, hogy „amikor látszott, hogy a szobor elkészülte veszélyben van, akkor Rajk a politikába menekült”. Dióssy László vallomásában kijelentette: „Rajk vele nem egyeztetett az emlékműre vonatkozó változásokról, módosításokról”.
Bősze Ferenc a rendőrségi határozat ellen panasszal élt, mert érvei szerint a nyomozás nem tért ki olyan lényeges kérdésekre, mint egy-egy elem értéke (tekintve, hogy az öt helyett eleve csak négy szobor készült el); az el nem készült acélsodrony költsége; miért nem készült el a gránittömb és a márványtábla; és krómacél helyett miért a jóval olcsóbb szénacélt használta a művész.
Megkerestük a Köztigont, ahol nem tudták Rajk Lászlót adni; egy cégvezetőként bemutatkozó nő először kérdésünkre azt mondta: bonyolult, hosszú történet a szobor körül kialakult helyzet, és nem kívánnak nyilatkozni, „nem is érintettek az ügyben”, mert nem tudnak arról, hogy a rendőrség nyomozna. A nyilatkozó kilétét firtató kérdésünkre a „cégvezető” magából kikelve csak annyit közölt, nem kaptunk senkitől nyilatkozatot, és lecsapta a kagylót. A város korábbi vezetőjét, Dióssy Lászlót sem sikerült lapzártáig elérnünk.
– Az önkormányzat elállt a szerződéstől, az erről szóló határozatot a közelmúltban postáztuk a Köztigonnak – tájékoztatta lapunkat az önkormányzat által megbízott ügyvédi iroda vezetője. Sebestyén Attila ügyvéd hozzátette: a vállalkozói díjat, az elbontás és a tárolás költségeit is be akarják hajtani a cégen, ha szükséges, akár peres eljáráson keresztül. Ugyancsak megkísérlik visszaszerezni az adófizetők pénzét az alapozást végző Kész Kft.-től is.
hidegfront
Már úton vannak a zivatarok, jön a hidegfront + videó
