Intenzív osztályon a magyar egészségügy

Sokak szerint az országvezetés három éve bár jogszerű, de illegitim. A közvélemény-kutatások azt igazolják, hogy Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde óta a kormánynak (csekély) parlamenti többsége van, szavazói felhatalmazása nincs. A válságról válságra tántorgó, sorozatos botrányai miatt hitelét vesztett vörös-kék-zöld koalíció ugyan érzékeli a társadalom ellenállását, de elkeseredett utóvédharcokat folytat a hatalomért és azokért a vagyonelemekért, amelyek még kisajátíthatók. Nehéz méltósággal visszavonulni. Károlyi Sándor fegyverletétele a majtényi síkon, majd Görgey kapitulációja Világosnál katonailag szükségszerű volt. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett politikája 1956-ot lett volna hivatott megelőzni, ugyanígy 1989–90-ben a vérontást elkerülendő a Németh-kormány belátása, amely – világpolitikai fejlemények és a hazai állapotok nyomán – szabad választásokat tett lehetővé. Gyurcsány Ferenc és utódja azonban vagy nem ismeri a történelmet, vagy különböző érdekek mentén ragaszkodik a zsákmányhoz. Mégis, miben reménykednek?
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2008. október 28-án 12,5 milliárd, az Európai Unió 6,5 milliárd, a Világbank pedig 1 milliárd eurós kölcsönt ígért. Azóta Magyarország három részletben vette fel az IMF két év alatt felhasználható támogatásának csaknem 70 százalékát: 8,4 milliárd eurót. Az Európai Unió által megígért öszszegből eddig ugyancsak három bontásban 5,5 milliárd euró érkezett. Néhány napja Washingtonban bejelentették, hogy a Világbank igazgatótanácsa véglegesítette azt az 1 milliárd eurós hitelt, amelyet még 11 hónappal ezelőtt helyezett kilátásba. Ezzel a pénzügyi világ a Gyurcsány– Bajnai-kormánynak 20 milliárd eurót biztosított egy olyan kölcsön formájában, amelyet a 2010-es választásokig lehet lehívni, törleszteni pedig azután.
Irdatlan összegről van szó. Húszmilliárd euró 250 forintos árfolyamon számolva 5000 milliárd forint. Ez a töméntelen pénz alig másfél év alatt minden magyar állampolgárt félmillió forint adóssággal terhel. Összehasonlításul: az Egészségbiztosítási Alap 2009. évi költségvetésének előirányzott kiadási főösszege 1422 milliárd forint, a szóban forgó hitel kevesebb mint harmada! A kormányzat ezzel a gigantikus kölcsönnel tartja fenn magát, más szóval: a pénzügyi összeomlás a választások után következne be. A Bajnai–Oszkó-tandem kötéltáncos módjára egyensúlyozva ide-oda tologatott hitelekből próbálja elkerülni az egyes költségvetési szektorok látványos összeomlását.
Páholyból nézve akár izgalmasnak is tűnhet. Kívülálló elszórakozhat az egészségügyi kormányzat és a Magyar Kórházszövetség csatározásán. Egyfelől zöld zászló a gyógyintézményeken, karszalag és éhségsztrájkkal fenyegető kórházigazgatók; másfelől az erkölcsi tőkéjét lassan felélő miniszter, Székely Tamás. Megszorítások esetére ígért lemondása helyett alkudozik: 4,5 milliárd forinttal a zsebében tárgyal, holott a kórházszövetség – megalapozottan – legkevesebb ötszörösére tart igényt. Tudvalévő, hogy a fekvőbeteg-ellátásból a kormány 30 milliárd forintot akar kivonni, ami szakértők szerint a rendszer összeomlásával jár. Az egészségügyi és gazdasági vezetés szakértelmét amúgy is alapjaiban kérdőjelezi meg, hogy az egészségügyi büdzsé az év első hét hónapját több mint 63 milliárd forintos hiánnyal zárta. Az Egészségbiztosítási Alap nagyságrenddel lépte túl az egész évre előirányzott 5 milliárd forintos deficitet. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) közlése szerint a kedvezőtlen egyenleg oka a tervezettől jelentősen, 43,1 milliárd forinttal elmaradó járulékbevétel, amely idén július végéig 37,5 milliárd forinttal kevesebb a vártnál, míg a kiadás 20,6 milliárd forinttal több.
Ám a lakosság a kritikus helyzetet nem páholyból szemléli. Aki nem dúsgazdag, vagy nincs jelentős megtakarítása, az egyre súlyosbodó válság elszenvedője. Kis rálátással a hazai egészségügyre nyilvánvaló: a tét nem a vitatott huszonkétmilliárd forint. Ez az összeg csak az azonnali halál elkerülésére, a fekvőbeteg-ellátás agóniájának meghosszabbítására jó. Kezelés nélküliek, kétségbeesett hozzátartozók, bolyongó mentőautók, reménytelenül hosszú várólisták egyfelől; kizsigerelt, fásult nővérek és orvosok másfelől. Az egészségügy szereplői közt egyre mélyülő szakadék tátong. A lassan húszéves vergődés azt igazolja, hogy az egészségügy problémái pártpolitikai módszerekkel nem kezelhetők. Széles körű egyetértésen alapuló koncepcióra és ciklusokon átívelő, lépésről lépésre tervezett átalakításra van szükség. Az ellátórendszer szétesését megállítandó, haladéktalanul intézkedni kell, de erre csak egy választói felhatalmazást és a társadalom bizalmát elnyerő kormány vállalkozhat.

A szerző orvos, a Budapesti Szent Ferenc Kórház orvos igazgatója, a Magyar Páneurópa Unió budapesti szervezetének alelnöke