A frissen publikált adat ismételten felveti a kérdést: mennyiben megalapozott a tőzsdék szárnyalása, a nyersanyagok és energiahordozók területén hónapok óta zajló drágulás, és mennyiben hihetünk azoknak a jósoknak, akiknek kristálygömbjeiben 2010 a fordulat, avagy a növekedés beindulásának éveként szerepel? Befektetői szempontból látni kell, hogy az alacsony alapkamat és az ebből értelemszerűen következő alacsony betéti kamatok nem a hoszszú távú megtakarítások, hanem a rövid távú, nagy nyereséggel kecsegtető spekulatív tőzsdei ügyletek felé terelik a forrásokat.
A központi bankok által az elmúlt egy évben a piacra zúdított tőke érezhetően jelen van az értéktőzsdéken, illetve a határidős árupiacokon. A jelenség markánsan érhető tetten a kőolajárakban is. A hordónkénti 71 dolláros árszintet a kereslet oldaláról semmi nem indokolja. A világ olajkészletei, beleértve a növekvő étvágyú Kínáét is, rekordszinten állnak. A befektetők ismét elővették a legutóbbi olajár-emelkedésben fontos szerepet játszó fegyvert, vagyis a gyengülő dollár, erősödő kőolaj egyenlet alkalmazását, amit azóta kiterjesztettek az amerikai részvénypiacokra is. Logikájuk alapja: ne tartsuk eszközeinket egy szinte nulla kamatozású devizában, vegyünk inkább árfolyam-emelkedéssel kecsegtető aranyat, olajat, részvényt, vagy bármi mást, mert ezzel nyereséget érhetünk el.
Mint tudjuk, a sok vevő bármilyen piacon áremelkedést idéz elő. A piacokon nyüzsgő spekulánshad egy része intézményes, központi banki áldással és az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) pénzével megsegítve kereskedik, másik része pedig a hullámot meglovagolni igyekvő magánszemély. Erre az állításra egyértelmű bizonyíték a Fed év eleji bejelentése, amely szerint a bankoktól, ha kölcsönért folyamodnak, fedezetként vállalati részvényeket is elfogad. Vagyis a bank nem a fokozottan kockázatosnak minősített normál hitelkihelyezések növelésében érdekelt – hiszen a gazdaság recesszióban van, a lakosság pedig eladósodott –, hanem az árfolyamnyereségre törekvő tőzsdei kereskedelem finanszírozásában.
Amióta pedig a tőzsdék léteznek, szakmai alapszabály, hogy bármilyen áremelkedés elszakadása a gazdaság alapvető folyamataitól árfolyambuborék kialakulását eredményezi. Szakértők szerint jelenleg ilyen buborékokat fújnak a tőzsdéken.
A gyengülő és betéti hozamokat nem biztosító dollár ilyenfajta befektetése sokak szerint egyenes út az infláció felé. Inflálódik az óriási államadósság, a vállalati tartozások, a magánszemélyek adósságai, és ez – bizonyos szempontból nézve – nem tűnik nagy bajnak. Csakhogy az államadósságot finanszírozó, befektetéseiket dolláralapú eszközökben tartó hitelezők türelme is elfogyhat egyszer. Ez pedig akkor következik majd be, amikor a buborékok kipukkannak, hiszen attól a naptól kezdve az elért árfolyamnyereség nem ellensúlyozza majd a dollár értékvesztését. Van, aki úgy látja: ez a pillanat lesz a válság következő szakaszának nyitánya.
A Lehman Brothers bukása után beindított amerikai bankmentő csomag nyilvánosságra kerülésekor Jim Rogers, az ismert nagybefektető úgy nyilatkozott: felesleges megmenteni azokat a piaci szereplőket, akik saját elhibázott döntéseik áldozatai. Indokként felhozta, hogy az ilyen mentőakciók azt az érzetet keltik a felelősökben, hogy döntéseik következményét az állam kiküszöböli majd. Ez meg is történt, tetszetős érvekkel alátámasztva. Szakértők szerint van azonban egy probléma. Milyen rendszer az, ahol egy évtizedig nem veszik észre, hogy felelőtlen hitelezés zajlik, s amikor az elkerülhetetlen bekövetkezik, akkor az elkövetők nem bűnhődnek oly módon, hogy eltűnnek a piacról? Ráadásul a mostani helyzet azt bizonyítja, hogy az illetők ott folytatták, ahol tavaly szeptemberben abbahagyták, csak más területen. Most nem ingatlanok, hanem részvények, nyersanyagok, energiahordozók vásárlására buzdítják ügyfeleiket.
A pénzügyi válság kirobbanását az elemzők általában 2008 szeptemberére teszik. Azóta alig több, mint egy év telt el. A derűlátók szerint a fellendülés legkésőbb 2010-ben beindul. Ugyanakkor a borúlátók ellenérvei is szaporodnak.
origo.hu
Te is más vagy, te sem vagy más?
