Klímaegyezménnyel a gleccserek olvadása ellen

A nemrégiben ellátogattam a sarkvidékre, ahol egy – néhány éve még hatalmas jégtömeget képező – gleccser maradványait láttam. Összeomlott. Nem elolvadt, összeomlott. Kilenc órát utaztam hajóval a világ legészakibb településére, hogy elérjem a sarkkört. Néhány év múlva ugyanez a hajó talán már akadálytalanul hajózhat egészen az Északi-sarkig. A sarkvidék 2030-ra gyakorlatilag elvesztheti teljes jégtakaróját. A tudósok figyelmeztettek, hogy a sarkvidéken nagyon gyors változások zajlanak. Ami még ennél is rosszabb, ezek a változások az általános felmelegedést is gyorsítják. Az olvadó fagyott réteg egy olyan üvegházhatású gázt, a metánt engedi szabadjára, ami hússzor súlyosabb hatást vált ki, mint a szén-dioxid. A Grönlandon olvadó jég pedig a tengerszint emelkedésének rémével fenyeget.
Ugyanakkor az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke egyre növekszik. Ezért szeptember 22-re, az ENSZ keretén belül összehívtam egy különleges, a klímaváltozással foglalkozó csúcsot a világ mintegy száz vezetőjének. Ez a történelem valaha volt legnagyobb ilyen jellegű, államfőket és kormányfőket is érintő találkozója volt. Az előttünk álló feladat az, hogy a klímaváltozás válságát egy biztonságosabb, tisztább, fenntartható zöld növekedéssé változtassuk mindnyájunk érdekében. A kulcs Koppenhága, ahol decemberben a kormányok azért fognak összegyűlni, hogy megtárgyaljanak egy új, globális klímaegyezményt. Tisztességes, hatásos és nagyra törő egyezmény kell Koppenhágában. Ha ez nem jön össze, a jövő nemzedékei fizetik meg az árát.
A klímaváltozás korunk legjelentősebb geopolitikai problémája. Fenyegeti egyaránt a piacokat, a gazdaságokat és a fejlődésben elért eredményeket. Kimerítheti az élelmiszer- és víztartalékokat. Konfliktusokat és migrációt idézhet elő. Destabilizálhatja az így is ingatag társadalmakat, sőt: kormányzatok összeomlását is előidézheti. Egy szakértői anyag szerint a gázkibocsátásnak világszerte maximum tíz éven belül el kell érnie csúcspontját, ha el akarjuk kerülni, hogy a ma a kezünk közül lassan kicsúszó természeti erők elszabaduljanak. Tíz év pont annyi, mint amennyi sok résztvevőnek a politikai pályafutásából hátravan. A klímaváltozási válság éppen az utolsó pillanatig áll őrt fölöttük.
Van más lehetőség is: a környezetbarát technológián és a mai intenzív szénhasználattal ellentétben az alacsony kibocsátásokat engedélyező irányelveken alapuló fenntartható növekedés. Számos nemzeti ösztönző csomag, amely a globális gazdasági válság idején látott napvilágot, tartalmaz környezetbarát irányvonalat, ami munkahelyeket teremt, és az egyes országokat olyan helyzetbe hozza, hogy a XXI. század tiszta energiájú gazdaságában majd kiemelkedhetnek.
A kulcs egy globális klímaegyezmény, ami visszafogja az üvegházhatású gázok kibocsátását, és a Föld átlaghőmérsékletét megtartja egy tudományos szempontból biztonságos szinten. Egy egyezmény, ami katalizátorként hathat a tiszta energiát használó növekedésre. Mindennél fontosabb azonban, hogy az egyezmény megvédje és segítse azokat, akiket a klímaváltozás hatásai a leginkább veszélyeztetnek. Amire szükség van, az politikai akarat, méghozzá a legmagasabb szinten: elnökök és miniszterelnökök részéről.
Azt várom el a vezetőktől, hogy minden erejüket latba vetve próbálják meg megoldani azokat a fontos politikai kérdéseket, amelyek a tárgyalásokat oly sokáig gleccserekre jellemző lassúságra kárhoztatták. Ez a kifejezés ironikus módon – egészen a legutóbbi időkig – azt jelentette: lassú. De a gleccserek gyorsabban olvadnak, mint ahogy a megőrzésükre irányuló emberi törekvések haladnak. Koppenhágában nem kell minden apró részletet tisztázni. De egy sikeres, a Föld egészét magában foglaló klímaegyezményhez szükség van minden ország bevonására. Számomra ezek a siker mérőszámai:
Először is minden országnak meg kell tennie, amit csak megtehet, hogy a kibocsátás összes jelentős forrását korlátozza. Az iparosodott országoknak tovább kell szigorítaniuk csökkentési célkitűzéseiket, amelyek jelenleg távolról sem közelítik a szükségesnek mondott értékeket. Másodszor: egy sikeres megállapodásnak segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy a leginkább veszélyeztetettek alkalmazkodni tudjanak a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz. Harmadszor: a fejlődő országoknak tőkére és technológiára van szüksége ahhoz, hogy gyorsabban tudjanak továbblépni az alacsony kibocsátással együtt járó fejlődés irányába. Az egyezménynek ugyanakkor fel kell oldania a magánbefektetések uralmát a szénpiacon. Negyedszer: az erőforrásokkal úgy kell igazságosan gazdálkodni, hogy mindenki szóhoz jusson.
Az idén Koppenhágában kiváló lehetőség áll előttünk. Nemcsak arra van lehetőség, hogy elkerüljük a katasztrófát, hanem arra is, hogy alapvető változást indítsunk a világgazdaságban.

A szerző az ENSZ főtitkára