Kohl nyomdokain

Kancellárként még a nagy elődök, Helmut Kohl vagy Gerhard Schröder is csak álmodtak ilyen népszerűségről. Angela Merkel elmúlt négyévi munkájával a németek 42 százaléka elégedett, míg ennek ellenkezőjét csupán 26 százalék állítja. Még ennél is többen szeretnék, hogy ő maradjon a kancellár. Így aztán a CDU koalíciós partnere ugyan még kérdéses lehet, az azonban egyértelmű, hogy az egykori keletnémet kémikus a világ egyik legbefolyásosabb asszonya marad. A választók bizalmának másodszori megszerzésével olyan politikusok nyomdokaiba lép, mint Konrad Adenauer, Ludwig Erhard, Willy Brandt, Helmut Schmidt, Helmut Kohl vagy Gerhard Schröder.
Az 55 éves Merkel egy evangélikus lelkész és egy latin–angol szakos tanárnő gyerekeként ugyan Hamburgban született, apja áthelyezése miatt tanulmányait azonban már az NDK-ban végezte, s ellenzékiként ott kezdte a politikai pályáját is. Tanítómestere hosszú ideig Kohl, majd szép lassan kinőve a nagy előd árnyékából, 2000-ben Merkel lett a CDU elnöke, öt évvel később pedig a kereszténydemokraták kancellárjelöltje.
Ekkor még sokan úgy gondolták, hogy nagy lesz rá e kabát, Merkel CDU-ja azonban legyőzte az akkor jóval népszerűbb Schröder vezette szociáldemokratákat, a gyakran Angie-nek nevezett politikus pedig Németország első női, ráadásul az ország keleti feléből jött kancellárja lett, akit azóta az amerikai Forbes magazin már negyedszer jelölt a világ legbefolyásosabb asszonyának.
Merkeltől kancellárrá választásakor a közvélemény nem várt túl sokat, hamar kiderült azonban, hogy alkalmas a feladatra. A hozzá közel állók szerint rendkívül fegyelmezett, állhatatos, pragmatikus politikus. E tulajdonságai domináltak a CDU ezúttal már rá épített mérsékelt és visszafogott kampányában is. Egyáltalán nem megosztó, amit a németek értékelnek, ellenségei nincsenek, s még az ellenfelei is elismerik képességeit. Úgy vélik, határozottan irányította az országot a válság idején, ráadásul a nemzetközi téren is csak elismerést szerzett. Merkel pozíciót erősíti, hogy vele négy éven át egy koalícióban kormányzó kihívója, Frank-Walter Steinmeier nem igazán tudta alternatívaként bemutatni önmagát. Nem is volt ez egyszerű feladat, hiszen a két fő erő kancellárjelöltje a felmérések szerint meglehetősen hasonló személyiség, a többség intelligensnek, felkészültnek, kompromisszumkésznek és megbízhatónak tartja őket, a különbség közöttük mindössze annyi, hogy e tulajdonságok Merkelnél világosabban jelennek meg. Mellette szól az is, hogy a négy évvel ezelőtti helyzettel ellentétben nincs ellentmondás a kancellár és a párt népszerűsége között sem. Paradox módon a válság ellenére optimistább a hangulat, a németek nem gondolják, hogy sorsfordító választás előtt állnak, s a CDU-hoz sem tapad annyi negatív várakozás, mint a mostanit megelőző választásokon. Míg négy éve például a kereszténydemokraták az áfa emelését helyezték kilátásba, addig a mostani kampányban az adócsökkentés ígéretével álltak elő, tartózkodtak azonban konkrét ütemterv felvázolásától.