Jó néhány éve történt. Csörög a telefon, régi ismerősöm keres. Mivel tudja, hogy új szavak gyűjtője vagyok, úgy véli, új szó alkotójaként is megállom a helyem. Ezért arra kér, hogy segítsek neki egy új termék-, s egyben üzletnév kitalálásában. Egy járműnek kellett nevet adni, amely külső megjelenését illetően kerékpár, azonban motor is, mivel akkumulátorral működő motor hajtja. Az egyértelműnek tűnt, hogy a cégtáblán az új szó alá kell az értelmező szószerkezet: motoros kerékpár vagy elektromos kerékpár.
A javaslataim a következők voltak: bringamoped (bizalmas hangvételű szóösszetétel), moci (a motor szó kicsinyítő-becéző képzős rövidítése), motocikli (a motor és a bicikli szó összerántása), s végül a dongó (egy régi szó felelevenítése). Ez utóbbit a fiatalok nyilván nem ismerik: a dongó olyan jármű volt, amelyet kerékpárból alakítottak ki kis módosítással: a hátsó kerék meghajtására odahelyeztek egy kis motort. Nyilván ennek a hangjáról kapta a nevét.
A barátom a bringamoped elnevezést választotta. Azonban úgy véltem, hogy e direkt, szándékos szóalkotásokat szemügyre lehet venni kicsit részletesebben is. Meg lehet vizsgálni a tekintetben, hogy egy új szó elfogadása vagy elutasítása milyen motivációk alapján történik. Bemutattam magyar szakos hallgatóknak a négy kifejezést, s kértem, válasszák ki a számukra legtalálóbbnak tűnőt, s ami a lényeg: indokolják döntésüket! Az „első helyezett” a bringamoped lett, a második a moci, a harmadik a motocikli, a negyedik pedig a dongó.
Az indokokból kiderült, hogy milyen nyelvesztétikai, szerkezeti, szemantikai okok alapján döntöttek a hallgatók. Ezek a következők: a jó hangzás, a közérthetőség, találó a kifejezés és nem erőltetett, könnyen megjegyezhető, megkapó, dinamikus, lendületet, fiatalságot árasztó, játékos, hangsúlyozza a lényeget, mókás, könnyű kimondani, leginkább tükrözi a tartalmat, rövid, tömör, találó. Természetesen ezekből nem derül ki a szóválasztás, illetve a szóalkotás elfogadottságának a természetrajza, minden motivációja, kognitív és mentális háttere, de valamelyest talán közelebb visz a döntés indokához. Egyébként ismert az e-kerékpár, e-bike, e-bicikli is.
Nemrég az üzlet környékén sétáltam, s mit látnak szemeim a cégtáblán?! Csak úgy illeg-billeg, kelleti magát egy újabb elnevezés, álikerszó: inga-bringa.
Egyébként a tárgyelnevezés sajátos példájaként említhetjük azt a magasított talpú és sarkú cipőt, amelyet a hölgyek hordtak, de mára már kiment a divatból. Az egyik internetes honlap (www.mommo.hu) nem kevesebb mint 29 kifejezést mutat be, amelyeknek a többsége tele iróniával, rosszallással. Íme néhány: mocsárjáró, konténercipő, mamuttalpú, árvízvédelmi cipő, pata, plázarobogó, tócsalépő, technopata, barbiepatkó, békalapító, csótánytaposó, IQ-cipő (amilyen magas a talp, olyan alacsony az IQ), villanyszerelő cipő (jó a szigetelése, nagy az átütési szilárdsága), zsiráfetető, tériszonysaru, komplexuspata, hím-alája, nyafihintó, macsófogó, emancipata, óceánjáró, plafonmeszelő, létrapótló, csitribakancs, ereszfejelő, hipercsoszogó, diszkóroller, macafutómű. Nyilvánvaló annak idején a hölgyek ebben a lábbeli alkalmatosságban aligha bringamopedeztek.
origo.hu
Elképesztő felelőtlenség: 30 gyereket szállított a részeg buszsofőr
