Fókuszban a „történelem legszebb tévedése”

November 9. nemcsak a berlini fal megnyitásának a jubileumi ünnepe. A dátum a történelmi visszaemlékezésektől gazdag dokumentációk áradatát hozta magával, alig ismert magyarázatokkal, megválaszolatlan kérdésekkel, feledésbe merült részletekkel és a drámai fordulathoz illő megállapításokkal.

Schabowski cetlije címmel tálalta a közszolgálati ARD a világtörténelem legsúlyosabb következményekkel járó, de legszebb félreértését, amely hógolyóként indult, majd lavinaként maga alá temette az NDK mindaddig brutális kegyetlenséggel védelmezett határerődítményét. 1989. november 9-én a kelet-berlini Mohrenstrassén létesített nemzetközi sajtóközpontban a politikai bizottság szóvivője, Günter Schabowski az utazási könnyítésekre vonatkozó tervekről referált a tudósítóknak, amikor röviddel 19 óra előtt az olasz ANSA hírügynökség munkatársa, Ricardo Ehrmann feltette neki a sorsdöntő kérdést: „Mikor lép hatályba a rendelet?” Ekkor következett a feljegyzései között bizonytalanul lapozgató funkcionárius elszólása: „Tudtommal azonnal. Igen. Haladéktalanul.” A jelenlévők tetemes része első hallásra fel sem fogta a világpolitikai szenzációt. A leggyorsabban Frieder Reimold, az AP hírügynökség riportere reagált, az ügynökség rövid kilenc perccel később már jelentette: „Az NDK megnyitja határait.”
Azóta kiderült, a keletnémet vezetésnek eszébe sem jutott egy csapásra megnyitni a százötvenhat kilométer hosszúságú berlini falat. A hatalmáért harcoló Szocialista Egységpárt utolsó aduja volt az áthatolhatatlan határ.
Noha röviddel azelőtt Friedrich Dickel belügyminiszter még magabiztosan hangoztatta a központi bizottság tagjai előtt, hogy „a határt meg kell védenünk”, a fatális melléfogás gyökereit éppen az általa vezetett minisztériumban kell keresni. Az ott dolgozó Gerhard Lauter kezéből került ki a magánutazásokra vonatkozó reformjavaslat, azzal a kitétellel, hogy a kérvényeket nem kell sem családi kapcsolatokkal, sem mással megindokolni.
Az irat második oldalán mindössze egyetlen mondat állt: „Az átmeneti szabályozásról november 10-én adandó ki a sajtójelentés.” Ez a megkötés kerülte el a központi bizottság üléséről távol maradt Schabowski figyelmét. A lakosság reakcióját aztán a nyugatnémet rádió- és tévéállomások jelentései gerjesztették tömegmegmozdulássá. „Szabad az utazás nyugatra. A fal kapui szélesre tárultak” – hangzott a tízezreket mozgásba lendítő információ.
De hol is nyílt meg elsőnek a határ?
A tévéállomások súlypontilag a Bornholmer Strasse-i átkelőhelyre koncentráltak, ahol a parancsnok – Gerhard Jäger alezredes – 23 óra körül szabad utat engedett a felgyülemlett és egyre türelmetlenebb tömegnek.
A másik közszolgálati adón, a ZDF-en futó A történelem legszebb tévedése című dokumentumfilm szerint a város délkeleti részén, a Waltersdorfer Chausseé-nál már röviddel 21 óra után átjutottak nyugatra az NDK-polgárok. A határőrség itteni alakulatát irányító Heinz Schäfer – a Schabowski-kijelentés hallatán – azonnal az ellenőrző állomáshoz sietett, a szolgálatot teljesítő katonákat felszólította fegyvereik leadására egy esetleges eszkaláció megelőzésére, majd megnyitotta a határt. „Az első polgárokat 20.30 és 21 óra között engedtük át” – hangzik a Stasi-tiszt nyilatkozata.
A berlini fal megnyitásával foglalkozó történész, Hans-Herrmann Hertle megfogalmazásában az „akaratlan eseményt” egyszerű tényezők váltották ki: az NDK-vezetés összeegyeztetés nélküli döntései, a szituációt tévesen elemző nyugati média, a spontán reagáló tévé- és rádióhallgatók és végül a határvédő szervek ad hoc elhatározásai.