Az Egyiptom és Algéria közötti csata európai mércével már nehezen elképzelhető feszültséget gerjeszt. Egyúttal azt a sematikus képet is árnyalja, amely az arab világot egységesnek láttatja. Ismert, hogy az afrikai selejtezősorozat utolsó fordulójában Egyiptomnak hazai pályán két góllal kellett győznie ahhoz, hogy kicsikarja a ráadás lehetőségét. S láss csodát, Emad Moteab a hosszabbítás ötödik percében fejelte be a 2-0-s sikert jelentő találatot. Ám a mai meccs előzményeinek az ismertetését még korábban kell kezdenünk. Az algériai küldöttség csütörtökön érkezett meg a szombati mérkőzés helyszínére, s hűvös fogadtatásban volt része Kairóban. A csapat buszát a helyi fanatikusok megdobálták, három játékos is könnyebb sérülést szenvedett. A vendégek tiltakoztak a nemzetközi szövetségnél, amire az egyiptomiak arcátlanul azzal álltak elő, az algériaiak rendezték meg az esetet… A FIFA igyekezett csillapítani a botrányt, csupán arra kötelezte Egyiptomot, hogy szigorítsa a biztonsági intézkedéseket az algériai csapat védelmében.
A vendégek már bánhatják, hogy csak a vereség után vették fel a kesztyűt. Ennek jegyében nyilatkozott hétfőn az egyik játékosuk, Kaled Lemusia: – A futballistáink egy része sápadtan, a másik pedig bénultan lépett pályára Kairóban. Mi is emberek vagyunk, családjaink vannak, és félelmeink, örömeink, mint mindenkinek, s a FIFA hagyta, hogy ilyen állapotban pályára lépjünk. Ha inkább Egyiptomot szeretnék látni a világbajnokságon, tisztességesebb lenne, ha kimondanák. Sérülten kellett játszanunk. Az én fejbőrömet például három öltéssel varrták össze, de senki sem kérdezte, hogy ez zavar-e a játékban. Mit gondolnak, mi történt volna, ha az egyiptomiakat éri támadás Algériában? Hazamentek volna, s kérték volna a játék nélküli győzelem megállapítását. S meg is kapták volna.
Kemény szavak. Ám még semmi sincs veszve. S a mai mérkőzés előtt az algériaiak a lélektani hadviselés minden létező fegyverét bevetették. A szombati összecsapások után zavargások támadtak Kairóban, amelyekben tizenkét hazai és húsz vendégszurkoló sérült meg. Algériában valóságos hisztéria tört ki: a sajtó „mészárlásról”, négy halottról és több száz sebesültről írt. S ez nem minden. Egymást érték a bojkottfelhívások az egyiptomi termékekre és tévésorozatokra, az ott dolgozó egyiptomiakat pedig bántalmazták.
Emiatt a mai találkozón, a szudáni Omdurmanban majdnem valóban az a helyzet áll elő, amikor minden szurkolóra jut egy biztonsági ember. A két csapatot kilenc-kilencezer vendégdrukker buzdíthatja – a stadion befogadóképessége negyvenegyezer fő –, s tizenötezer rendőr ügyel a rendre. A munkájuk aligha ér véget a hármas sípszóval.
Európában és Amerikában a vetélkedés a sport keretei között maradt. A legnehezebb helyzetből a hazai pályán 1-0-s vereséget szenvedett írek várják a visszavágót, mégis ők a legtüzesebbek, huszonötezer szurkolójuk kísérte el a csapatot Párizsba. Giovanni Trapattoni, a rutinos olasz mester pedig gondoskodik arról, hogy egy percre se apadjon a lelkesedés: „Nyomás alatt kell tartanunk a franciákat, s gólt kell rúgnunk, kihasználva, hogy meggyengült a védelmük.” Kétségtelen, Abidal hiányozni fog, s csakúgy mint szombaton, Clichy, Ribéry, Toulalan, illetve Diaby ezúttal sem játszhat, de a franciáknak a második csapatuk is roppant erős.
A legnagyobb meglepetésre a bosnyákok készülnek. Portugáliában úgy kaptak ki 1-0-ra, hogy rúgtak, illetve fejeltek három kapufát, ráadásul három labdarúgójuk – Spahic, Rahimic és Muratovic – nem játszhat a mai visszavágón. Horvát szövetségi kapitányuk, Miroslav Blazevic – aki 1998-ban Horvátországot világbajnoki bronzéremre vezette – a gondokból is erőt igyekszik meríteni: „Ennél több balszerencse már nem érhet bennünket. Készen áll a tervem, amivel meglephetjük a portugálokat.”
A görögök többsége csalódásként élte meg a hazai 0-0-s döntetlent Ukrajnával, ám német kapitányuk, Otto Rehhagel gyakorlatiasan értékelt: „Ha egy csapat nem érez magában elég erőt a győzelemre, akkor arra kell játszania, hogy ne kapjon gólt.” A görögök a selejtezősorozat gólkirályában, az eddig tíz találatot szerzett Gekaszban bíznak a legjobban, de a túloldalon is akad egy elismert csatár, Sevcsenko.
Az oroszok az első mérkőzést szinte végig uralták, csak magukat okolhatják a 2-0-s vezetéskor a hajrában bekapott gólért. Ám a szlovénok a pótselejtezők specialistái, a 2000-es Eb-ért Ukrajnát, a 2002-es vb-ért pedig Romániát verték egyaránt összesítésben 3-2-re, s ez az eredmény még most is kialakulhat.
Vb-pótselejtezők. Európa: Ukrajna–Görögország (az első meccsen 0-0), Bosznia-Hercegovina–Portugália (0-1), Szlovénia– Oroszország (1-2), Franciaország– Írország (1-0); Amerika: Uruguay–Costa Rica (1-0); Afrika: Egyiptom–Algéria.
origo.hu
Magyar Péter néppárti képviselőtársa beismerte, hogy a Tisza Párt határozottan Ukrajna-párti
