Kulturális diverzitás és nyelvtörvény

A kreativitás és innováció európai éve alkalmából irodalmi díjat osztott szeptember végén az Európai Bizottság. A Culture Forum nevű kétnapos rendezvény részeként Brüsszelben 12 európai szerzőnek, köztük egy magyarnak, a Kommunista Monte Cristo című könyvével pályázó Szécsi Noéminak adták át az 5000 euróval járó díjat a fővédnök Henning Mankell író és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, illetve Jan Figel oktatásügyi biztos jelenlétében.

Az Európai Unió Irodalmi Díjának kitüntetettjei. Szécsi Noémi (Kommunista Monte Cristo); Paulus Hochgatterer, Ausztria (Az élet édessége); Mila Pavicevic, Horvátország (Jéglány és más mesék); Emmanuelle Pagano, Franciaország (A kamasz trogloditák); Karen Gillece, Írország (Longshore Drift); Daniele Giudice, Olaszország (Mozgó horizont); Laura Sintija Cerniauskaite, Litvánia (Márványba lehelés); Carl Frode Tiller, Norvégia (Bekerítés); Jacek Dukaj, Lengyelország (JÉG); Dulce Maria Cardoso, Portugália (Os Meus Sentimentos); Pavol Rankov, Szlovákia (Szeptember elsején – vagy mikor – történt); Helena Henschen, Svédország (Egy bűn árnyéka).

A brüsszeli Flagey centrumban több mint ezer résztvevővel szervezett Culture Forum konferencia a Kultúra programban támogatást kapott projektek számára adott bemutatkozási lehetőséget workshopok és villámelőadások formájában. A program célja, hogy az európai kulturális diverzitás és a kultúrák közötti párbeszéd hangsúlyozásával olyan elképzeléseket támogasson, amelyek országok közötti együttműködés részében jönnek létre és ezzel, vagy magával a témájukkal is az európai gondolatot erősítik. A bemutatott projektek azonban vegyes színvonalúak voltak. Az interkulturalitás elvárását ugyan teljesítették, de a valóban hasznos angol oktatási módszertől az uniót népszerűsítő nemzetközi alternatív színielőadásig túl sok minden bemutatkozott.
Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy idén a zenei European Border Breaker, az örökségi Europa Nostra és a kétévente kiadott építészeti Mies van der Rohe-díj mellett elindítja az Európai Unió Irodalmi Díját, amelyre a még nem csatlakozott országok is (idén Norvégia és Horvátország) jelölhetnek írókat. A díjat már csak két alkalommal adják ki: 2010-ben és 2011-ben is 11 országnak. A díjra érdemes alkotást a helyi kiadók, kereskedők és írószervezetek képviselőiből álló zsűri választja ki. Arra Brüsszelben nem kaptam választ, hogy miképp küszöbölik ki azt, hogy a testületben helyet foglaló kiadó, kereskedő és irodalmi csoportosulás saját termékeiből válasszon. – A jelölést nemzeti ügynek tekintjük, hiszen az adott nyelven íródott munkákat csak helyben ismerhetik teljes körűen – válaszolta ezt firtató kérdésemre Ann Branch, a bizottság kulturális programokért felelős osztályvezetője. Bár a kiírás szerint a feltörekvő irodalmat támogatja az elismerés, az idei díjazottak között egyaránt volt 21 és 69 éves is. A díjak célja, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi irodalomra, és elősegítse, hogy az egyes országok polgárai ne csak saját, anyanyelvi kortárs irodalmukat olvassák.
A konferencián részt vette Vladimir Sucha, az Európai Bizottság szlovák származású kulturális és kommunikációs igazgatója. A lehetőséget kihasználva arról kérdeztem, kulturális területen dolgozó európai uniós köztisztviselőként mi a véleménye a szlovák nyelvtörvényről. Nem szívesen válaszolt, unja már a témát, mondta. – Ebben az ügyben túl sok a politika és a félreértés – magyarázta végül. – A törvény nem akadályozza meg, hogy a magyarok anyanyelvükön beszéljenek, csupán a hivatalos és közösségi nyelvhasználatról van szó. Ebben nem látok kivetnivalót, és nem is mond ellent az EU törvényeinek. Ugyanakkor az anyanyelv ügye érzékeny probléma, hiszen a kultúra, identitás hordozója is. Ezért igyekszik az unió támogatni a nemzeti nyelveket, megfelelve az egyik fő cél, a kulturális diverzitás elvének. De azt se feledjük el – védte hazája álláspontját Vladimir Sucha –, hogy a kisebbségnek is meg kell tanulni a többség nyelvét. Sucha tanáccsal is ellátta Magyarországot: szerinte nem a szlovákokkal, hanem a kinti magyarokkal kellene foglalkozni, illetve meg kellene előzni a nacionalizmus terjedését. Ján Slota szlovák nacionalista politikus szerepét ugyanakkor nem értékelte nagyra, reménykedve abban, hogy a közelgő választások után nem lesz politikai súlya.