Másolt hattyú

Szimbólum az egész világ, és jelkép benne minden férfi és nő – Shakespeare után (nagyon) szabadon így foglalhatjuk össze a Corvina Kiadó újdonságának, a Robert Adkinson szerkesztette Szent szimbólumok című kötetnek a sugallatát. A címlap közlése szerint 770 képet tartalmaz a mű, azaz oldalanként legalább egyet, ami akkor is ígéretes, ha némelyik képet úgy vág ketté a tördelőszerkesztő, akarom mondani, az art editor a hajtással, hogy éppen a legfontosabb részletek tűnnek el.
A szerkesztőről a könyvben sajnos semmilyen információ nem olvasható, elég azonban egy kattintás az internetre, hogy nyilvánvalóvá váljon, szimbólumügyben alighanem korunk egyik legfelkészültebb… Mije is? Tudósról nem mernék beszélni, az egyes szócikkek olyan rövidek, olyan „átlagos olvasónak” szólóak, annyira mentesek attól a szándéktól, hogy a szimbólumok világának mélyebb, ha úgy tetszik, univerzális összefüggésrendszerét írják körül, s ráadásul a képek és szövegek forrásjegyzéke olyannyira tőszavakra szorítkozik, hogy képtelenség kideríteni, a könyv milyen szakirodalom alapján készült. Ami pedig a szócikkek szerzőit illeti, nos, a könyvben rájuk sem történik utalás.
A legfontosabb forrást nyilván magának a szerkesztőnek a korábbi kötetei jelentik, amelyekből jó néhány megjelent már 1995 óta a Thames & Hudson Kiadónál a Szent szimbólumok sorozatban. Az előzmények után talán nem is csoda, hogy a sokat tapasztalt szerkesztő fejében kialakult olyan recept, amely biztos sikert ígér: végy néhány jelképet kalandos sorsú népektől (óegyiptomiak, kelták, észak-amerikai indiánok, maják), tégy hozzá pár világvallásokhoz (buddhizmus, taoizmus, kereszténység) fűződő szimbólumot, keverj melléjük néhány misztériumot (mandala, szent szex, tarot), fűszerezd őket sok színes képpel, és rendezd el az egészet a tálon vonzó alakzatban, nevezd el szentnek – meglátod, a vegyes vágott biztosan finomra sikerül.
És csakugyan, szívesen ízlelgeti a kóstolót, aki a kötetet kézbe veszi: sok a jó kép, nem kevés az ismeretlen információ, a frappáns szócikk. Csak hát sok olyan íz hiányzik a könyvből, amelynek a teljességet ígérő cím alapján benne kellene lennie, s amely az európai kultúra története szempontjából esetleg fontosabb, mint ami a könyvbe került (mondjuk az ókori görög–római mitológia, az ószövetség, a hinduizmus vagy az iszlám világa). Olykor az is előfordul, hogy a kép és a szöveg másról beszél, mint a tarot-kártya hold lapja esetében, s olykor még az is, hogy sok száz éve nem létező művet „reprodukál” színesben a kötet, így az olvasó akár azt is gondolhatja, hogy Michelangelo Léda a hattyúval című festménye nemcsak másolatban, hanem eredetiben is létezik, s nem pusztíttatta el Ausztriai Anna, mert erkölcstelennek ítélte. Az is lehet persze, hogy az ilyesféle jutalomjátékhoz a fentiek jelezte könnyed felületesség szervesen hozzátartozik, ez már legyen a londoni kiadó gondja! De az sem lehetetlen, hogy a magyar olvasóknak a Corvina korábbi tartalmas, de fekete-fehér illusztrációkkal kísért kiadványai után nem ezzel a kétségtelenül nem érdektelen, de mégiscsak a raktáron lévő anyagból újraszabott szövettel, hanem a talán sokkal alaposabban kidolgozott, a maguk keretein belül teljességre törekvő alapmunkák valamelyikével kellett volna megidézni a szimbólumok titokzatos, sokszínű világát.
(Szent szimbólumok. Népek, vallások, misztériumok. Szerk.: Robert Adkinson. Corvina Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 7990 forint)