Terv a devizahitel forinthitellé való átváltására

A devizajelzáloghitel-adósok száma Magyarországon 1,4 millió, azaz minden harmadik család érintett. Ha nem tudják követni az adósságterheik kiszámíthatatlan emelkedését, akkor nem fizetés esetén a hajlékukat kockáztatják egy olyan országban, ahol gyakorlatilag lakástulajdonlási kényszerben élünk. A forint kamatszintjének csökkentése érezhető közelségbe hozta azt, hogy érdemes legyen deviza helyett forintalapú hitelt választani. Ha a forint alapkamata a 6,5 százalékot nem haladja meg – jelenleg hét százalékon áll –, akkor kellő fedezetek, például a lakásokat terhelő jelzálog esetén piaci alapon is el lehet érni egyszámjegyű forint lakossági hitelkamatot. Biztosítékokat kellene azonban beépíteni a rendszerbe arra az esetre, ha újból magas forintkamatok jelentkeznének. Azt azonban látni kell, hogy ha a forint alapkamatot kényszerűségből meg kellene emelni, az amúgy is a forint gyengülése miatt lenne szükséges, amely a devizában eladósodottak számára önmagában is rossz hír lenne.
A jelzálogadósoknak a forintkamat plafonjának bevezetése jelenthetne védelmet, például az, ha a teljes hiteldíjmutató nem haladhatná meg a kilenc százalékot. A devizahitelek forintosítása mellett még két tényező szól. Egyrészt a kereskedelmi bankoknak jelentős összegű pénze parkol a jegybanknál, amelynek összege már elérte a 3500 milliárd forintot. Más szóval ezek a pénzek nem a gazdaságot élénkítik, hanem „befagyva” kockázatmentesebb időkre várnak, miközben óriási szükség lenne a hitelezés beindulására. További probléma, hogy a jegybanknak magas kamatot kell fizetni a kereskedelmi bankok ezen betétei után, amely végső soron a költségvetésnek több száz milliárd forintos kiadást jelent az elkövetkezendő években. Éppen ezért kitörési pontot jelenthetne, ha forintra átváltanák a mai külkereskedelmi többletet. A hazai export szeptemberig csaknem 3,2 milliárd euróval több volt, mint a behozatal, vagyis ennyi pénz lehetne az átváltás alapja.
A hitelek (részbeni) forintosításakor a kölcsönök közeli években törlesztendő tőkehányadát kellene forinthitellé átalakítani: első lépésként a 2010–2013 között visszafizetendő tőkerészt átalakítva forinthitellé. Egy ilyen megoldással ugyanis a következő, kritikus években kisebb lenne az évente az ország által teljesítendő devizakiadás. Csökkenne egy jövőbeli spekulatív támadás veszélye, amely egészen az euró bevezetéséig reális veszélyt jelent a forintra. A 4500 milliárd forintnyi lakossági devizajelzáloghitel-állomány után a lakosság évente mintegy 650 milliárd forint terhet fizet, amelynek kevesebb mint a fele a tőke törlesztése. Ha ezt hároméves időszakra vetítjük, akkor 900 milliárd forint tőketörlesztéssel kalkulálhatunk. Mivel az idei külkereskedelmi többletünk várhatóan meghaladja ezt az összeget, ezért meg lehetne hirdetni, hogy a lakossági devizajelzálog-hitelek háromévnyi törlesztőrészletével azonos értéket át lehet alakítani forinthitellé.
A törlesztőrészlet forintosítását a következő évben egy hasonló lépés követhetné, remélhetően akkor is az ideihez hasonló külkereskedelmi többlet devizájának a felhasználásával. A két lépéssel a devizajelzálog-hitelek állományának csaknem a fele forinthitellé alakulna át, és a forint árfolyamának változásából eredő kockázat csak a távolabbi, 2017-es évben jelentkezne azoknál a családoknál, akik élnek a forintosítás lehetőségével.
Eszerint egy ötmillió forintos, ma havi 45 ezer forintnyi törlesztési terhet jelentő kölcsön esetében a fennálló tartozásból négymillió forint továbbra is devizában állna fenn, változatlan feltételekkel, havi 36 ezer forint teherrel, a fennmaradó egymillió forint pedig forinthitellé alakulna. Ezután az adóssághányad után az eddigi kilencezer forintos teher csak kismértékben emelkedhetne, mert a svájci frank hitelkamata olcsóbb. Ugyanakkor a devizában fennmaradó adósságrész terhe várhatóan csökkenne, mert a kereskedelmi bank olcsóbban jutna devizakölcsönhöz, csökkenne ugyanis az országkockázati felár. Egy négymilliós devizahitelt példaként véve minden százalékpontos kamatcsökkenés havi 3200 forint tehercsökkenést eredményez az adós számára.
A kevesebb devizahitel csökkentené az ország kockázatát, így alacsonyabb kamatfelárakat eredményezhetne az államkötvények után. További pozitívum, hogy ha a mainál kisebb lenne a külföld felé devizában esedékes adósságteher a következő időszakban, akkor alacsonyabb devizatartalék is elegendő lenne az ország iránti bizalom visszaszerzésére, illetve megtartására.

A szerző közgazdász