Ötvenöt esztendeje, hetvenévesen halt meg Fekete István. Nevét főképp ifjúsági regények, állattörténetek (Tüskevár, Téli berek, Vuk, Bogáncs) szerzőjeként emlegetjük, holott „komolyabb” műveket is írt. Ameddig tehette.
Erős istenhitéről, emberségéről árulkodó első novellái Herczeg Ferenc Új Idők folyóiratában jelentek meg, és gyors sikert arattak – 1940-től már a Kisfaludy Társaság tagja, az ország tizenöt legjobb írójának egyike. A koppányi aga testamentumával és a Zsellérekkel díjakat nyert, utóbbi négy év alatt hét kiadást élt meg – szívszorító olvasmány. Nem politizál, csupán leírja a tanácskommün valóságát. A Rákosi-rendszer indexre tette, köteteit bezúzták, elégették. Az ÁVO elhurcolta, fél veséjét leverték, egyik szemére megvakították, végül egy katonai autóból egyszerűen kidobták a nyílt utcán. Évtizedes szilencium után lett ifjúságiregény-szerző.
