Törékeny zsilip

Rendőreink, útlevélkezelőink kesztyűs kézzel bánnak a külföldiekkel az ukrán határnál, a lakosság viszont nem akar védekezni maszkkal, oltással az Ukrajna felől érkező vírus ellen. Ne dőljünk be a kormányzati üzletpolitikának, inkább legyünk egészségesek, jól tápláltak, és tartsunk a polcunkon C-vitamin-tartalmú sombefőttet! – így foglalható össze a megkérdezettek bölcsessége.

Varga Attila
2009. 11. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tiszabecsen, a ködös sötétségbe vesző határátkelőnél fázósan húzza össze magán a zakót egy férfi, aztán betolja maga előtt a presszó nyikorgó ajtaját. Néhányan a kályhát izzítják, valaki ököllel megütögeti a pénznyelő játékgép oldalát. Nem szokás itt kérdezgetni, óvatosan viccelődöm a pultosnővel, miközben műanyag poharas kávémat szürcsölgetem. Kárpátaljáról, Mezőváriból jár át ide dolgozni, a sajtóhíreknek ellentmondva nem tapasztalt pánikot otthon, s ő maga sem tart a H1N1-es vírustól.
– Időnként levesszük a savanyú sombefőttet a polcról, így vesszük magunkhoz a C-vitamint. A határ ukrán oldalán mezőgazdaságból élő települések fekszenek, a lakosság ellenállóbb, mint a városiak. A vírus gócpontja amúgy is messze van Kárpátaljától, s főképp a legyengült szervezetű alkoholisták közül szedte áldozatait – szögezi le magabiztosan a fiatalasszony.
– Úgy tudjuk a hírekből, hogy Ukrajna több megyéjében, így Kárpátalján is rendkívüli, háromhetes óvodai, iskolai szünetet rendeltek el. A gyógyszertárakból elfogytak a vitaminok, és az eddig ismert leghatásosabb ellenszer, a szájmaszk is hiánycikk már – mondom neki. Erre is van válasza.
– Lehet. De vasárnap Mezőváriban Zán Fábián Sándor református püspök úr kinyilatkoztatta az igehirdetésen a járvánnyal kapcsolatban: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk”…
Lefelé fordított poharak száradnak a pulton.
– Legalább erősebb szerrel mosogat? – próbálkozom némi aggodalommal a hangomban, de mindhiába. Úgy véli, nincs szükség a megszokottnál erősebb fertőtlenítőszerre, bevált a hipós víz.
Az öltönyös úr, aki eddig a háttérből figyelt, ajkához emeli alkoholos „ellenszerét”. Azt mondja, az ukrán elnökválasztási kampány miatt került ennyire előtérbe a H1N1-es vírus terjedése. Még akkor sincs félelemre ok, ha pénteken 30, hétfőn pedig már 70 halálos áldozat volt, hiszen ez nem kiugróan magas szám az influenzajárványok időszakában a 46 millió lakosú országban.
Mit lehet erre mondani? Már este tíz óra múlt, s messze van még szálláshelyünk, a gergelyiugornyai panzió, ezért elbúcsúzunk. Milotán rendőrök tartóztatnak fel bennünket piros fényű bottal jelezve, s úti célunk felől érdeklődnek.
– Ha ukrán rendszámú kocsijuk lenne, kesztyűs kézzel bánnánk magukkal – viccelődnek, miközben egyikük gumikesztyűt s egy köteg szájmaszkot vesz elő a zsebéből.
A szálláson, amelyet még az 1998-as és a 2001-es árvizek időszakában fedeztem fel, jegyzeteimet rendezgetem. A külföldön tartózkodó Sértő-Radics Istvánt, Tiszabecs, Uszka és Magosliget háziorvosát út közben értem el telefonon. Ezerhatszáz felnőtt betege van, közülük hetven az ingyenes oltásra jogosult egészségügyi dolgozó, szociális munkás, inzulinos cukros és szívbeteg. Ez utóbbiak közül első körben harmincöten kérték a H1N1 elleni vakcinát. Az ukrajnai hírek hatására megnőtt az oltási lehetőség iránti érdeklődés a nem kedvezményezettek körében is, így várhatóan sokan keresik fel november első felében – vélekedett a háziorvos.

Ukrajnában nem tudják, hogy a H1N1-es vírus terjed-e országukban vagy kaliforniai módosulata – hallom a reggeli hírműsorokban. „A vírus Magyarországon van, az aktivitása alacsony” – nyugtázza az országos tiszti főorvos helyettese az egyik televízióban.
Az étkezőben gyümölcsteát és sonkás tojást varázsol elénk az éjszaka megismert recepciós hölgy, aki éjjeliőrként vigyázott a panzió vendégeinek nyugalmára, most pedig szakácsnőként és felszolgálóként sürög-forog az asztaloknál. Ő maga „babonás”, így nem oltatta be magát a háziorvosánál, de a lánya munkahelyén, aki recepciós egy helyi szállodában, csak az dolgozhat, aki beadatta magának a védőoltást. Mivel a mi panziónkban is sok az ukrán vendég, alaposan áttörlik a bútorokat a vendégek után hipós vízzel, Domestosszal.
Kedden délelőtt Vásárosnaményban nem találok olyan patikát, ahol oltóanyagot lehetne kapni az országos kampány jegyében.
– A szokottnál jóval többen vásároltak vitaminokat, immunerősítő készítményeket, s szájmaszkkészletünk ki is fogyott egy napra – mondja Lakatos Jánosné, a Stella patika vezetője, hozzátéve: megnőtt az Ukrajnából érkező, e cikkeket keresők száma.
Az éledő gyógyszerturizmusról számol be Csapóné Szabó Julianna szakgyógyszerész, az Arany Borostyán patika vezetője. A hét első napjaiban ötszáz szájmaszkot adtak el, s mivel készletük kifogyott, erre a hétre ezernyolcszáz darabot rendeltek belőle.
Talán több a vitamin és oltóanyag iránt érdeklődő külföldi ebben a patikában, mint helyi lakos – állapítjuk meg. A később találomra megkérdezett vásárosnaményiak hangjában valóban nem érzek félelmet.
Orrvérzéssel küszködik Veres Sándor, de úgy gondolja, az nem a vírusnak tudható be. Viccelődik az ötven év körüli férfi:
– Az Ukrajnából érkezők itt járnak közöttünk, az ABC-ben s a piacon egymásnak adjuk a bevásárlókosarat, a kilincset, de mégsem oltatom be magamat. Figyelem a híreket. Elgondolkodtató, hogy mit tegyünk, de nem tudjuk, mi az injekció mellékhatása. Egy pusztadobosi ápolónő az elsők között oltatta be magát, később az oltás hatásának vélve rosszul érezte magát, s a szája is kicserepesedett – mondja a férfi, mire társa, Bori Szilárd veszi át a szót.
– Beszéljünk komolyan! Nincs konkrét állásfoglalás arról, hogy ez az oltás valóban jó és használ. Csak javaslat van rá még a parlamentben is. Csokoládét nem lehet reklámozni – utal egy közelmúltbeli országgyűlési vitára –, de az injekciót rendre reklámozzák. Szabad, javasolt vagy szükséges? – döntsék el! Kísérleti gyógyszer vagy hatásos vakcina? Lehet a gyerekeknek adni vagy mégsem? – teszi fel az egyelőre vagy még sokáig meg nem válaszolt kérdéseket.
Célozgatnak azokra a képekre, amikor az egészségügyi miniszter úgy adatta be magának a vakcinát, hogy közben a védőkupak rajta volt a tűn.
– Gyanús, de nem tudunk dönteni: anyagi problémáról, kormányzati üzletpolitikáról van szó, mert legyártatták a sok vakcinát, és nem kell senkinek, vagy valóban nagy a baj? – szegezik nekem a kérdést.
A zsurki orvosi rendelő várójában kézmosást népszerűsítő plakátot látok, „A tisztaság ereje a kezedben van” jelszót olvasni rajta. Berényi István háziorvosnak Tiszaszentmártonban és Zsurkon 1100 betege van, s míg az elején csak kinevették, amikor a védőoltást javasolta, a héten az ukrán helyzet „nagyot dobott a dolgon”, a sokasodó halálesetek hírére egyre többen kérik tőle a vakcina beadását.
– Amikor a patikákban megvásárolható lesz, sokan keresnek majd fel – vélekedik a háziorvos.

Miközben az Egészségügyi Minisztérium az oltás fontosságát hangsúlyozza, a betegség elleni vakcina a leginkább veszélyeztetett, 133 kilométer hosszúságú ukrán–magyar határszakasz városi gyógyszertáraiban hiánycikk. Hiába rendeltek belőle a patikák, az csak csütörtökre, péntekre érkezett meg, így csak a jövő héten dől el, hogy lesz-e roham.
– A múlt héten még a békés kisvárosok életét éltük, s mára megváltozott ez a helyzet – tudtuk meg Gere Sándor szakgyógyszerésztől, a záhonyi Forrás gyógyszertár vezetőjétől. – A kárpátaljai állampolgárok felvásárolták a vitaminjainkat, maszkjainkat, gumikesztyűinket, de már sikerült feltölteni a készleteket – teszi hozzá.
Kedden megkapták a húszdarabos „kiszerelést” az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézettől 31 900 forintért. Aznap jelentette be Budapesten Székely Tamás egészségügyi miniszter, hogy az ország minden patikájába szállítanak bizományba a védőoltásból egy bizonyos mennyiséget, függetlenül attól, hogy a gyógyszertár rendelt-e az oltásból vagy sem. Gere Sándor úgy vélte, hogy az eladatlan mennyiség a kis patikákban fog megmaradni.
Miközben a magyar hírportálok ukrajnai pánikról tudósítanak, ezt nem erősítik meg a Záhony belvárosában egy kis piacon szegényes portékáikat árusító kárpátaljai asszonyok. Száz forint a paradicsomos-, kétszáz az olajoshal-konzerv. Rizst, tésztaféléket, cukorkákat és természetesen cigarettát árusítanak. Csapról, Ilosváról, Szolyváról jöttek.
– Nálunk a faluban semmiféle pánikot nem tapasztalok – mondja Erzsike, aki Ilosváról érkezett. – Kétségtelen, hogy C-vitamint és szájmaszkot nem lehet kapni a patikánkban, de majd pótolják a készletet. Fel van fújva az egész. Egy kicsit megijesztettek azzal, hogy azt tervezik, lezárják a határt, s nem lehet majd átjárni. Kárpátalján boltban dolgoztam, de megszűnt a vállalat, még négy évet kell várnom a nyugdíjig. Nekem csak ez a piacozás hoz elemózsiára való jövedelmet. Vagy alamizsnáravalót – mondja keserű humorral, de nevetve az aszszony. – Csendes a piac. Mikor hozzák a nyugdíjat, vagy fizetés van a vasútnál, érezni a forgalmat. De most átkozottul nagy a csend – int a nézelődő nélküli sorokra.

„Záhony Európa kapuja” – jut eszembe a régi szlogen, ahogy a határátkelőnél a maszkos, fehér kesztyűs útlevélkezelést és vámvizsgálatot figyeljük. A rendőrség és a vámhatóság kötelezővé tette a védőfelszerelés használatát az utasforgalommal kapcsolatba kerülő állomány tagjai számára, és a H1N1-vakcinát is megkaphatták az arra jelentkezők.
– Mi vagyunk a zsilip, igaz, ez törékeny védelem – fakad ki egy alhadnagy, s arról beszél: nem érti, miért nem szabták meg a magyar hatóságok, hogy csak vírusmentességről szóló orvosi igazolással lehessen belépni az ország területére. Kifelé enyhe, befelé, Magyarország felé jelentősebb a forgalom. Négy sávon harminc-negyven autó araszol az útlevélkezelők pavilonjai felé. Többségük magyar rendszámú autó, tulajdonosaik benzinért jártak a szomszédos országban.
– Volt itt már lépfene, sertésinfluenza, marhavész, Csernobil, és ki tudja, még micsoda, de ekkora felhajtást még nem láttunk – kommentálja az erőfeszítéseket egy másik rendőr.
Kisvárdáról ugrott át tankolni Pál László.
– Gazdasági turista vagyok. Míg Ukrajnában 190 forint a 95-ös oktánszámú benzin, nálunk 295, s januárban a bejelentett emelés után eléri a 320 forintot is. Ukrajnában pánikot nem láttam, igaz, a korábban tapasztaltaknál kevesebben járnak az utcán.
– Beoltatja magát?
– Nem érdekel annyira. Nem vagyok félős típus, de nincs tapasztalat róla. Akár még bajom is lehet belőle…
Feltűnik a maszkja. Lám, mégis védekezik! A maszk nem a szokványos, patikában kapható zöld színű, hanem fehér, az orrán fémcsíptetővel.
– Ez festőmaszk, szórásnál használják – magyarázza a fiatalember. Legalább annyira megfogja a szennyeződést, mint az egészségügyi – int az egyik hagyományos védőfelszereléses rendőr felé, aki hozzánk lépve be is kapcsolódik a szakmai értekezésbe.
– A legjobb a 3M-es szűrőbetétes fajta, amelyet egy számítástechnikai cég állít elő. Csak azt nem tudom, hol lehet kapni – mondja tanácstalanul.
Előregördülnek az autók, egy BMW-ben ülő hölgy Sárospatakról érkezett, megtankolt, s most hazafelé menne.
– A tizenegy éves lányom Lembergbe utazott fellépésre a néptánccsoportjával, s már úton volt, amikor bemondta a tévé, hogy a lembergi központú vírusgócban már 37 halott van. Óránként hívogattuk a telefonján ilyen tanácsokkal: ne ülj rá a vécére, ne igyál senki után, mossál gyakran kezet, ő pedig csak nevetett azon, hogy odakinn maszkban és gázálarcban járnak az emberek az utcán. Hazajöttek, semmi bajuk nem lett. A média halálra ijeszt minket, s ez nem jó. Arra megy ki az egész, hogy bepánikoljunk, és megvegyük a vakcinájukat.
– Azért önnél is ott van a kéztisztító.
– Ahogy az útlevelet visszakapom, megmosom a kezemet. Ha Ukrajnában járok, mindig van nálam kéztörlő. Egyébként pedig esszük a mandarint, a banánt, s C-vitaminból is többszörös adagot veszünk magunkhoz. Kezdetnek ennyi is jó lesz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.