Argentína és Magyarország

December 19-én van éppen nyolc éve annak, hogy a bevezetett gazdasági megszorító intézkedések miatt kitörő zavargások következtében az egész argentin kormány lemondani kényszerült. Az előző nap éjféltől harminc napra elrendelt kijárási tilalom ellenére emberek ezrei vonultak Buenos Aires, az argentin főváros utcáira ekkor. A kijárási tilalom elrendelését és a rendkívüli állapot kihirdetését az tette szükségessé, mint ismeretes, hogy megfékezzék a súlyos gazdasági válság és a legfrissebb megszorító intézkedések által előidézett erőszakhullámot, amelynek már ekkor is több halálos áldozata volt. A rendőrség könnygázzal oszlatta szét az elnöki palota előtt tüntető tömeget.
Kijárási tilalom Buenos Aires utcáin
Mivel a dél-amerikai ország jelentősen túllépte a 2001-es évre előirányzott költségvetési deficitet, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2001. november 19-én leállította az Argentínának korábban megajánlott 1,3 milliárdos hitelrész folyósítását mindaddig, amíg az ország nem teljesíti azoknak a céloknak a végrehajtását, amelyeket korábban meghatároztak számára. A kormány ezért 2001 decemberében 13 százalékkal csökkentette az állami fizetéseket és a nyugdíjakat, és heti 250 dollárra korlátozta a polgárok bankszámláiról felvehető készpénzt. A felháborodott lakosság lecsillapítására pedig hétmillió dollár értékben élelmiszersegélyeket osztott ki. Az argentin gazdaság ekkor már több mint negyven hónapja recesszióban volt, és az összeomlás szélére került. A súlyosan eladósodott országnak már senki sem akart hitelezni, a kormány újabb és újabb megszorító intézkedésekkel próbálta kiegyensúlyozni az államháztartást, ezzel tovább gyengítve a gazdaság növekedését, és élezve a szociális feszültségeket.
A gazdasági miniszter 2001. december 18-án drasztikus, húszszázalékos kiadáscsökkentést tartalmazó 2002. évi költségvetést terjesztett a parlament elé. Az IMF ugyanezen a héten tette közzé legújabb prognózisát, amelyben 2001-re a gazdaság 2,7 százalékos csökkenését, 2002-ben pedig 1,1 százalékos visszaesést jelzett előre. Korábbi prognózisában 2001-re még csak 1,4 százalékos csökkenést, 2002-re pedig már 2,65 százalékos növekedést jelzett előre. 2001. december 18-án az IMF jelezte, hogy Argentína elhalaszthatja egy januárban esedékes, 940 millió dolláros törlesztését. De már ez sem tudta megakadályozni, hogy másnap elszabaduljon a pokol Buenos Aires utcáin.
Argentína és a világ 2001 decemberében tanúja lehetett annak, hogy az emberek különböző társadalmi rétegeihez tartozó legkülönfélébb csoportjai együttesen, névtelenül, de egybehangzóan, egy emberként nyilvánították ki akaratukat: mindenkinek távoznia kell (que se vayan todos) a hatalomból és a közéletből, aki eddig annak részese volt. És ebbe az akkori politikai rendszer minden képviselőjét beleértették.
Az argentinok két csoportja a megtakarításaikat (ahorristas) és a munkájukat (piqueteros) elveszítők, akik 1997 óta demonstráltak az utcákon, ekkoriban egy olyan demonstrációt kezdeményezett, amelyet a hatalom erőszakkal fojtott el, és a két évvel korábban választott elnökkel szembeni teljes bizalomvesztéshez vezettek, akit katonai járművekkel kellett kimenekíteni a hivatalából. E demonstráció során a rendőrség több mint harminc ember halálát okozta az utcákon, és ezzel végső soron az akkori politikai rendszer teljes összeomlását is. A politikusok nem mehettek végig az utcán anélkül, hogy az emberek ne zaklatták volna őket, és csupán maroknyi volt közöttük, aki a nyilvánosság előtt mutatkozhatott anélkül, hogy valamilyen agresszió ne érte volna.
A brit Economist 2009 februárjában a csődbe jutott Argentínához hasonlította több kelet-európai ország gazdasági helyzetét. A leggyengébb láncszemnek Ukrajnát nevezte a hetilap, Magyarország esetében pedig azt állapították meg, hogy hazánknak az általános problémák mellett extragondot jelent a hatalmas államadósság is. Argentína külső adósságállománya 1998-ban a GDP 47 százaléka, s közvetlenül a válság kitörése előtt is csupán a GDP 50 százaléka volt. Magyarországon a bruttó (maastrichti) államadósság 2004-ben a GDP 59,4 százaléka, 2005-ben 61,7 százaléka, 2006-ban 65, 2007-ben 65,8 és 2008-ban a GDP 73 százalékára nőtt, 2009-ben várhatóan meghaladja majd a GDP 80 százalékát, és 2010 végére megközelítheti a GDP 82 százalékát.
Vékony kötélen a szakadék fölött
Az, hogy jelenleg nálunk piaci módon látszólag finanszírozható az államháztartás, az kizárólag annak köszönhető, hogy az IMF védőernyője lehívható hitel formájában rendelkezésre áll, és ezzel a piac szereplői is tisztában vannak. A kérdés az, hogy ha megszűnik ez a védőernyő, és esedékessé válik az IMF-hitel törlesztése, valóban finanszírozható lesz-e a piacról a magyar államháztartás az újonnan felvett hitelekkel együtt, és mennyivel értékelik le majd ekkor a kockázat megnövekedése miatt a hitelminősítők a magyar országkockázatot. Ugyanis az ország gazdasági helyzete és ennek következtében pénzügyi helyzetének is több fontos összetevője töretlenül egyre romlik ma is. Így az adósságállomány visszafizetésének kockázata nem hogy nem csökken, éppen ellenkezőleg: nő. Ezért rendkívül káros a Bajnai-kormány tevékenysége, ugyanis azonnal a gazdasági helyzet javítására kellett volna koncentrálnia teljes erővel, a költségvetési egyensúly alakulása ugyanis döntő mértékben a gazdasági helyzet alakulásának függvénye. Nem a szakadék széléről sikerült elrántani az országot, hanem valójában a szakadékban lógunk egy egyre vékonyodó kötélen. S eközben fentről egy hang folyamatosan azt kiabálja, hogy már nem bír tartani minket, dobjuk le a belénk kapaszkodó gyerekeinket, nagyszüleinket, a fogyatékkal élőket, a betegeinket, a romákat stb. Egyszerűen csak vágjuk le előbb a bal, majd a jobb lábunkat annak érdekében, hogy könynyebb legyen tartani minket. Mások eközben meg azt tanácsolják, ne várjuk meg, míg elszakad a kötél, vágjuk el magunk, elvégre mi történhet, kemény fából faragtak minket.
Mindenesetre jelzésértékű, hogy a hitelminősítők egyre-másra rontották le a múlt héten egyes rosszul teljesítő euróövezeti tagországok hitelképességi osztályzatait, a többi euróövezeti országnál lényegesen rosszabb növekedési és adóssághelyzetre hivatkozva. A Standard & Poor’s negatívra rontotta Spanyolország adósbesorolásának kilátását. Míg a Fitch Ratings a közepes befektetői „BBB” sávba sorolta át Görögországot. A spanyol GDP 4, míg a görög pedig csupán 1,6 százalékkal romlott 2009 harmadik negyedévében az előző év azonos időszakához képest. Összehasonlításul ugyanez a mutató Magyarország esetében mínusz 8 (!) százalék volt ugyanebben az időszakban az Eurostat erre vonatkozó kimutatásai szerint.
A zavargások kockázata
A jövő évi magyar költségvetés megszorító intézkedései éppen azokra a területekre mérik a legnagyobb csapást – mellesleg éppen a gazdasági növekedés megalapozására hivatkozva –, amelyek a gazdasági növekedésben kulcsfontosságú szerepet töltenek be. A költségvetési egyensúlyhiány csökkentése önmagában kedvező hatással lehetne a magyar gazdasági növekedésre, hiszen egyéb feltételek megléte esetén növelhetné a nemzetgazdasági megtakarításokat, kedvező feltételeket teremtve a magánberuházások számára. De éppen ezek az egyéb feltételek – egy új, versenyképes, növekedésbarát társadalmi és gazdasági környezet megteremtése – hiányoznak leginkább a jövő évi költségvetésből, és még inkább az MSZP új kormányfőjelöltje programjából. Ugyanakkor ha a megszorítások az érintett költségvetési intézményeket alapjaiban rengetik meg, akár ellehetetlenülésüket okozzák, akkor ezek az intézkedések a gazdasági növekedésre kifejezetten negatív hatást fognak gyakorolni. Egyébiránt, ha a recesszió tovább folytatódik Magyarországon, amelyre elég nagy az esély ilyen körülmények között, akkor Argentínához hasonlóan Magyarországon is csak további megszorító intézkedésekkel lehet majd tartani a jelenlegi kormány által vállalt költségvetési hiánycélt. Ha ott tévedtek az IMF és a hitelező bankok, akkor az sem kizárt, hogy nálunk is rosszul ítélik meg a valós társadalmi és gazdasági helyzetet. És meglehet, hogy egyszerűen csak az agyongyötört magyar lakosság türelme fog elfogyni, és özönlik majd az utcára, mint 2001 decemberében Argentínában. Az újabb és újabb megszorítások egyre növelik ennek a kockázatát. Mint ismeretes, maga az IMF-vezér, Dominique Strauss-Kahn nyilatkozta korábban a BBC-nek, hogy Magyarországon, Fehéroroszországban, Lettországban és Ukrajnában látja a legnagyobb esélyt arra, hogy zavargások törjenek ki a gazdasági válság és az IMF-kölcsönök kemény feltételei miatt, mint annak idején Latin-Amerikában.
De mindezek miatt már fájjon az új kormány feje. Mindenesetre az új kormányfőjelölt programjában erre az eshetőségre nemigen találhatunk megfelelő eligazodási pontokat. Meglehet, hogy nemcsak a következő kormány, hanem minden magyar állampolgár feje fájni fog emiatt, beleértve az MSZP szimpatizánsait is. És valószínűleg nemcsak a fejünk fog fájni, hanem bele is rokkanunk. Ugye még emlékeznek, hogy milyen társadalmi, gazdasági helyzetben vették át a jelenlegi kormányzóerők a kormányrudat 2002-ben? Nem legalább olyan, vagy annál jobb helyzetben kellene továbbadniuk azt?

A szerző közgazdász, egyetemi tanár