Év végén az ember óhatatlanul összegez. Mire gondol majd, ha éjfélt üt szilveszter éjjelén?
– Annak örülök, hogy ilyen hosszú ideje a szakmában vagyok, és úgy érzem, mindig képes voltam a megújulásra. Hol az egészségem, hol magánéleti nehézségek miatt voltak persze törések, de szerencsére tovább tudtam lépni. Az élet nem áll meg attól, ha velem valami történik. Sokszor éppen a munka segített át a nehéz korszakokon. Az alkotói folyamat, amire egy lemezt készen kézbe veszek, a koncertek, a közönségtől kapott visszajelzések doppingolnak.
– Bőven akad, ami fölött lehetne keseregni, az új lemez szövegei mégis meglepően derűlátók. Egy esti híradó után hallgatva a dalokat sokan megkérdeznék: mitől ennyire optimista?
– Nem napi perspektívából nézem a dolgokat. Semmi nem tart örökké, a mostani helyzet sem. A társadalom szétziláltságának, az erkölcsi válságként emlegetett mélypontnak megvannak a politikai, történelmi okai, de nem szabad elfelejteni, hogy a káoszt szükség szerint visszarendeződés követi. Utópia lenne azt gondolni, hogy egyszer elkövetkezik a tökéletes társadalom kora, de hiszek abban, hogy a világ a hosszabb-rövidebb ideig tartó kitérők ellenére egyenletes fejlődési pályán, előre halad.
– „Semmit sem értünk el gyorsan / bár volt ezer év / Sokszor előre mentünk / de még többször hátrafelé / Lassanként mégis itt vagyunk / s csak egy irányban hajthatunk / Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér” – énekli az új lemez címadó dalában. Úgy hangzik, mint egy évértékelő beszéd.
– Azoknak üzenek, akik értik. Az elmúlt rendszer haszonélvezői jórészt átmentették a hatalmukat a rendszerváltás utáni időkre. Mára talán bennük is beért a felismerés, hogy azon az úton, amerre az országot terelték, nincsen semmi. Aggasztó viszont, hogy a kicsinyes trükközésekben még mindig mennyire jelen van a múlt rendszer mentalitása. A szocializmus évtizedei alatt mindenki – kényszerűségből – megtanult a sorok között olvasni. A dal akkor médium volt, kimondhatatlan üzenetek hordozója. A dalaim lassabban hatnak, mint a sokkoló főcímek az újságban vagy egy agyonjátszott sláger. Még ha ma nem is a finom megfogalmazások divatosak, biztos vagyok benne, hogy működnek a régi reflexek, és a sorok közé rejtett lényeget az emberek most is értik, értékelik.
– Az elmúlt évet mindenki mélypontnak jósolta, ami után valódi paradigmaváltás következik. Hangzatos idea, vagy ön szerint valóban új fejezet következik?
– Olyan határvonalhoz értünk, amelynél tovább nem lehet halasztani, hogy változás történjen. Addig nem változik semmi, amíg az emberek a saját bőrükön meg nem érzik a végletes mélységet. Egységes közakarattal, összeszorított fogakkal ki kell másznunk a gödörből. Láttunk már példát ilyesmire, most is egyedül az aggaszt, hogy a hatalom átmentésére irányuló trükközések beférkőznek az érdemi változást szorgalmazó akaratok közé.
– A közérzetet, életminőséget mérő statisztikák szerint aggasztóan rossz a magyarok boldogságteremtő képessége. Élen járunk alkoholizmusban, depresszióban. Épp az alapoknál bukik el a megújulási kísérlet.
– Egyéni boldogságok nélkül nincs társadalmi megelégedettség. A boldogság pedig nem egyéb, mint egy-egy kiteljesedett pillanat. Ha a dolgok működnek, annak már a puszta gondolata is boldogság. Ha a magyar társadalmat nehéz sorsú nagycsaládként képzelem el, csak annyi kellene a megelégedettséghez, hogy mindenki a saját helyén végezze el a feladatát. Érthető persze, hogy hosszú hiánykorszak után a többség még mindig materiális javakhoz köti a boldogságát, és kimerül a görcsös haszonszerzésben. Ami a politikai vezetésben megtörténik, az begyűrűzik az egyéni életek szintjére is. Végtelenül cinikus, hogy miközben a hasznait szedik, még mindig azok oktatják ki a társadalmat a jóléti társadalom helyes működéséről, akik a kapitalizmust korábban ördögi rendszernek bélyegezték. Hosszú ideje élek vidéken. Mivel az emberek részben anyagi okokból, de még inkább azért, mert nem volt tiszta, világos vezérelv, amelyhez igazodhattak volna, gátolva voltak az aprólékos építkezésben, igénytelenség, beletörődöttség uralkodott el a magyar falvak többségén. Megtévesztéssel nem lehet egy országot felemelni. Az igazság egyszerű. És nem lehet megúszni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
