Ha valaki tényleg elhitte, hogy az MSZP már feladta a választási küzdelmet, esetleg meghatódott a baloldali média elhalásáról szóló sirámokon, annak most, a nyugdíjügyben indított brutális offenzíva láttán talán érdemes volna újragondolnia az egészet. A Fidesz persze felszólíthatja a szocialistákat cinikus hazugságkampányuk befejezésére, de valami azt súgja, ettől nem fog leállni a mozgásba lendült gépezet. És a hivatalos kampányidőszak még el sem kezdődött…
Az MSZP a sarokba szorított vad agresszivitásával, minden mindegy alapon veti bele magát a küzdelembe. Nagy bajban van, mert már a nyugdíjasok – akik körében hagyományosan népszerűbb a párt – is tudják, a saját bőrükön is tapasztalják, hogy a baloldal rosszul kormányoz. Amit ez a társaság adott, vissza is vette – az eltelt időben padlóra küldve a gazdaságot –, a 13. havi juttatás elvonása valójában nyugdíjcsökkentés, s a Népszabadság is azt közölte tegnap, hogy tavaly a nyugdíjak 1,8 százalékot veszítettek értékükből. Amikor másfél éve Orbán Viktor zárt körben állítólag arról beszélt, hogy kormányra kerülve az első időszakban a nyugdíjak reálértékének megőrzésénél nem tud többet ígérni, valóságos hajtóvadászatot indítottak ellene a szocialisták, holott Gyurcsány és Bajnai kormánya azóta ennél cudarabbul bánt az idősekkel. A Fidesz nemegyszer égette meg magát ebben az ügyben, miközben semmi szégyenkeznivalója nem lenne, amikor teljesítményét az MSZP-éhez mérik. Feltéve persze, ha a tények tiszteletben tartásával folyik a vita, s a Fidesz nem tér ki előle.
A baloldal ma azt mondja, hogy Horn Gyula és a mostani kormány időszaka volt a magyar nyugdíjasok két aranykora, a Fidesz pedig, amikor hatalmon volt, kibabrált az idősekkel. Nos, a Bokros-csomag inflációt felpörgető, jövedelempusztító éveit mégiscsak barokkos túlzás paradicsomi idillként leírni. A szoclib reformértelmiség máig büszke a magánnyugdíjrendszer akkori bevezetésére, holott azzal hatalmas összeget vontak ki az állami nyugdíjkasszából, amelyet pótolni kell, s erősen kétséges, hogy a pénztártagok jól jártak a változtatással. Az Orbán-kormány 1999-ben valóban valamivel kevesebb átlagos nyugdíjemelést adott, mint amit elődje törvénybe foglalt, ám a differenciált juttatás a szegényebbeknek kedvezett. Összességében pedig a Fidesz négy év alatt növelte a nyugdíjak reálértékét, amire rátett még egy nagy lapáttal Medgyessy Péter kabinetje. Csakhogy a balliberális pártok kormányképtelensége miatt évek óta a folyamatos megszorítások terhét nyögi az ország, amelynek hatásai alól már a nyugdíjasok sem tudják kivonni magukat, s hazánkat a világgazdasági válság első szélrohama ledöntötte a lábáról.
Ami most folyik, nem nyugdíjvita, hanem aljas és irracionális félelemkeltés. De a racionális vitát ma a szocialisták hitelvesztése miatt is megnyerhetné a Fidesz. A szakértők által az átláthatósága miatt is inkább támogatott egyéni számlás rendszertől azért retteg az MSZP, mert korlátozza a nyugdíjakkal való politikai manipuláció lehetőségét. A svéd modell pedig a Gyurcsány Ferenc által életre hívott nyugdíjkerekasztal anyagában szerepel – a testület munkájához asszisztált Korózs Lajos (MSZP) államtitkár –, s a drasztikus nyugdíjcsökkentés és a 70 éves korhatár rémséges vádját ebből a dokumentumból ollózták ki a szocialisták, nem Varga Mihály szavaiból. Ráadásul az ebben javasolthoz képest gyorsabb korhatáremelésről döntöttek azóta.
Az MSZP csökkentette a nyugdíjat, emelte a korhatárt, többletjuttatást pedig csak erőteljes gazdasági növekedés esetén ígér. Utóbbi azonban a tapasztalatok alapján a baloldal kormányzásától nem várható. Ez így együtt az igazi nyugdíjkatasztrófa.

Rendkívüli egyeztetést tart a miniszterelnök