Tusk sem tud éket verni közénk

Újkori történelmünk során senkinek sem sikerült éket vernie a lengyel–magyar barátság sok évszázados gránittömbjébe. Pedig voltak próbálkozások, például a második világháború alatt a náci Németország részéről, de a történelmi barátságunk töretlen maradt.

Ma nem idegenek, hanem

éppen egyes lengyel politikusok dolgoznak a lengyel–magyar barátság megbontásának ellenszenves projektjén. E tevékenység fontos eleme a lengyel társadalom rémisztgetése a magyarokkal, akiknek a kormánya nem akar lemondani az olcsó orosz energiahordozókról, továbbá háborúellenes, tehát nem ukránbarát,

valamint „populista”, és azt kockáztatja, hogy az országot kizárják az EU-ból. E lengyel politikusok a balliberális Donald Tusk kottájából játszanak, és egy húron pendülnek azokkal a Brüsszel-imádó lakájpolitikusokkal, akikből a magyarországi ellenzék is fel tud mutatni jó néhányat.

Tudjuk, történelmi okokból nagyon sok lengyelnek jogos ellenérzései vannak az oroszokkal szemben, és ezen az alapon mi is lehetnénk oroszellenesek, hiszen a szabadságharcaink leverése, a szovjetrendszer ránk erőltetése miatt sok rosszat köszönhettünk nekik. Csakhogy nem vagyunk elvakultak, és látjuk a változást. Látjuk, hogy a mai oroszok nem szovjetek – nem is akarnak azok lenni, bár a kommunista korszakot nem törölhetik ki a történelmükből −, ezért ugyanolyan hiba lenne a mai Oroszországot a Szovjetunióhoz hasonlítani, mint a mai Németországot a nemzetiszocialista birodalomhoz.

A lengyel társadalom Nyugat-szimpátiája, orosz- és németellenessége közismert, és sok szempontból érthető. A mi nézőpontunkból azonban elfogadhatatlan, hogy a Tusk nevével fémjelzett irányzat csak akkor tekint bennünket a barátjának, ha mi is elfogadjuk a brüsszeli birodalmi diktátumokat és kellőképpen gyűlöljük az oroszokat.

(E felfogás szerint a németgyűlölet már nem kötelező.) És persze el kellene fogadnunk azt a képtelen, de kötelező feltételezést, hogy a gonosz Putyin-rendszer Európa megtámadására készül, ezért még több oroszellenes szankcióra van szükség, valamint tovább kell önteni a fegyvert és a pénzt Ukrajna feneketlen zsákjába, mert ettől várható Oroszország térdre kényszerítése.

További Vélemény híreink

Orbán Viktor: Ukrán összeköttetésekkel rendelkeznek a magyar ellenzéki pártok + videó

Mi viszont nem osztjuk ezt a nézetet. Tudjuk, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, de tudunk azokról az előzményekről, azokról a provokációkról is, amelyeket egyetlen atomnagyhatalom sem tűrne el a tőszomszédságában.

Szerintünk a baloldali lengyel kormány rossz úton jár, és a brüsszeli forgatókönyvek elfogadásával nem szolgálja sem saját nemzetének, sem a térség országainak érdekeit.

A hagyományos lengyel–magyar barátság gyengítésében a balliberális Donald Tusknak komoly szerepe és személyes felelőssége van. A két nemzet barátságát ugyanis nem a „szocialista testvériség” vagy a baloldali „nemzetköziség” hazug eszméje alapozta meg. Ezért is volt érthetetlen, amikor három évvel ezelőtt, március 15-én Tusk, az Európai Néppárt akkori elnöke megjelent és felszólalt a Műegyetem rakparton. A nemzeti-keresztény szólamokat hangoztató, de nyugati balliberális támogatókba csimpaszkodó Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt kampányrendezvényén Tusk kijelentette: „Nagyon határozottan mondom, hogy ha élne Bem József tábornok, önökkel lenne itt ma, és nem Budapest másik helyszínén.” (Mármint nem a Kossuth Lajos téren, ahol Orbán Viktor miniszterelnök mondott ünnepi beszédet.)

Lengyel hősünk, a legendás Bem tábornok egykor éppen a birodalmi elnyomást elutasító Magyarország szabadságáért és függetlenségéért harcolt. Hasonló célokért, mint ma az Orbán-kormány, amely nagy szálka a brüsszeli „elit” szemében. Tusk őket képviselte három évvel ezelőtt, abban bízva, hogy Márki-Zayt ültethetik a „Putyin-párti” Orbán Viktor helyébe.

Ám hiába igyekezett hamis színben feltüntetni Bem apó történelmi szerepét, hiába szónokolt Ukrajnát és Európát dicsőítve, és a hazai ellenzék hiába üzente Orbán Viktornak, hogy már csak napjai vannak hátra a hatalomból – végül minden sanda próbálkozás elbukott. A Fidesz–KDNP zsinórban negyedszer is kétharmados többséggel győzött a választásokon.

Igen,

újkori történelmünk során még senkinek sem sikerült éket vernie a hagyományos lengyel–magyar barátság sziklaszilárd gránittömbjébe. Három évvel ezelőtt a Műegyetem rakparton Donald Tusk is hiába próbálkozott ezzel.

Ezekben a napokban mindenki a lengyelországi elnökválasztásra figyel. Az első forduló eredményei azt mutatják, hogy ottani barátaink nem tűntek el a süllyesztőben. Régi barátságunk megmarad, mert alulról, nemzeti közösségeink között szerveződik, és semmi köze ahhoz a „barátsághoz”, amelyet az Európai Egyesült Államok globalista megálmodói szeretnének ránk kényszeríteni.

A szerző író, újságíró