Az orrtörés nem sérülés

A rögbi, különösen annak hétfős változata alig ismert Magyarországon, sőt tulajdonképpen a földkerekség nagyobb részén is. Valamelyest mégis itt lenne az ideje, hogy legalább az alapfogalmait tisztázzuk, hiszen a sportág felkerült a 2016-os nyári olimpiai játékok műsorára.

1823-ban történt az angliai Rugby városában, hogy egy futballmeccs során az egyik játékos felkapta a labdát, és besétált vele a kapuba. Valahogy így született meg a rögbi, de csak sok évvel később vált külön a labdarúgástól. Az angolszász országokban hamar népszerűségre tett szert, jellemzően a diákság, az egyetemek sportja lett. 1900-ra már az olimpiai programba is bekerült – 1924-ig ott is maradt –, és egy tavalyi döntés következtében 2016-ban újra láthatjuk az ötkarikás játékokon. Az 1980-as évekig csak amatőrök űzhették, és ma sem jellemzők a nagy fizetések. Többféle változata létezik, attól függően, hányan alkotnak egy csapatot, illetve engedélyezett-e a valódi testi kontaktus. A legnépszerűbb a tizenötös rögbi, de a leglátványosabbnak az olimpiai mandátumot nyert hétfős változatát tartják, éppen a gyorsasága miatt. A tizenötössel szemben, ahol kétszer negyven perc a játékidő, itt egy meccs kétszer hét percig tart. S a versenyek torna formájában kerülnek megrendezésre.
A rögbiben alapszabály, hogy a labdát csak hátra lehet passzolni, előre vinni és rúgni lehet. Szerelni – földre vitellel – csak a labdát birtoklót lehet, a szabálytalanságok után tolongás vagy büntetőrúgás következik. A lesszabályok igen bonyolultak, ezért kiemelten fontos a bírók szerepe, akikhez csak a csapatkapitány szólhat. Reklamálás vagy szimulálás szinte kizárt.
– Óriási jelentőségű a csapatmunka, a legfontosabb a bajtársiasság és a családias szemlélet. Mindig van egy harmadik félidő, amikor a mérkőzések után az ellenfelek megvendégelik egymást és a bírót, és megbeszélnek mindent – mondja Bőhm Balázs, a Magyar Rögbiszövetség főtitkára, aki cáfolja, hogy a rögbi durva sport lenne: – Egy angol felmérés szerint kevésbe sérülésveszélyes sport a futballnál, igaz, mi az orr- vagy ujjtöréseket nem tekintjük igazi sérülésnek.
A rögbi magas szinten észak (Anglia, Írország, Wales, Skócia, Franciaország és Olaszország) és dél (Új-Zéland, Ausztrália és Dél-Afrika) vetélkedése. A legpatinásabb sorozat a Hat Nemzet Tornája – a kiemeltek Európa-bajnoksága –, napjaink talán legjobb, de mindenképp legismertebb csapata pedig az új-zélandi válogatott, amely sajátságos és félelmetes maori tánccal melegít a mérkőzésekre. A világbajnokságokat a labdarúgáshoz hasonlóan négyévente rendezik, a kijutásra a magyar csapat egyelőre esélytelen. Hazánkban nagyjából kétezer igazolt játékost tartanak számon, férfi válogatottunk a 60–70. hely között áll a világranglistán. Az aktuális és reális cél a 38. Csehország befogása, ami klubszinten már sikerült. Bőhm Balázs elmondta, hogy kiemelten foglalkoznak a hetes rögbivel – hiszen ez lett olimpiai szám –, és az olimpiai felvételnek köszönhetően 30-40 százalékkal több gyerek jelentkezik játszani. Több egyetemen – Szegeden, Pécsen és a Testnevelési Egyetemen is képeznek rögbiedzőket, rengeteg iskolának van saját csapata. Öt város, Esztergom, Százhalombatta, Kecskemét, Gyöngyös és Székesfehérvár rendelkezik stabil kapus rögbipályával, az elmúlt bajnokságot a Battai Bulldogok nyerte, de előtte az Esztergom sorozatban tízszer győzött. Az NB I-ben tíz, az NB II-ben kilenc csapat szerepel.
– Zömében amatőr játékosaink vannak, de akadnak félprofik is, az edzők tekintetében pedig nem panaszkodhatunk. Romániából sok szakvezetőt importálunk – mondja Bőhm Balázs, amiatt azonban fáj a feje, hogy a fővárosi helyzet meglehetősen elkeserítő a sportágban.
Ennek ellenére a rögbi töretlenül fejlődik Magyarországon, és már régen nem csak néhány fanatikus időtöltése.