Kereken 130 éve alapították az első – és egyetlen jelentős – magyar buszgyár elődvállalatát Uhry Imre Kovács- és Kocsigyártó Üzeme néven, és a kis családi vállalkozás már a két világháború között járműfelépítmények igazi sokaságát kínálta, sőt 1939-től a változatos beceneveken (koporsó, harcsa) ismert MÁVAG buszok is a Hungária körúti, majd mátyásföldi cégnél készültek.
Ekkoriban aligha sejtette az Uhri-család, hogy tíz évvel később külföldre távozni kényszerül,
államosított autó- és repülőgyárát pedig összevonják az Ikarus Gép- és Fémáru Rt-vel. Utána a buszgyártás fokozatosan – a KGST feladatmegosztását követve – a Magyar Népköztársaság gazdaságának egyik húzóágazatává vált, termékei itthon és külföldön milliókat mobilizáltak.

Hallatlan sikereket ért el a moduláris elv szerint épített, a funkcionalitást esztétikummal ötvöző, több mint 250 ezer példányban eladott 200-as sorozat, melynek megmaradt példányai ma az Ikarus többi típusával együtt a nosztalgiázók kedvencei.
Heves vitákat gerjesztett a budapesti gyár 2000-es, és a székesfehérvári egység 2003-as bezárása,
akárcsak a márkanév későbbi sorsa, mindenesetre kis szériában napjainkban is készülnek elektromos Ikarus városi buszok. Összeállításunkban a legendás cég tíz modelljét mutatjuk be, ám nem azokat, amelyek ezrével járták az utakat, éppen ellenkezőleg: rövid életű vagy kevés – akár egyetlen példányban – készített Ikarusok következnek, melyek közös vonása a különlegesség.

1. Toldalékképzés: IK 60 pótkocsival
Fontos évszám volt 1951 a hazai iparban: az osztrák licencre készülő Csepel dízelmotorokra alapozva útjára indult az Ikarus buszmárka, először a kisebb (önhordó) 30-as és a nagy (alvázas építésű) 60-as sorozattal. Hamar kiderült, hogy az autóínséges Rákosi-korszakban közlekedő tömegek igényéhez szerény a kapacitásuk, ezért az évtized közepén kisipari módszerekkel elkezdtek pótkocsikat készíteni az Ikarus 60-asokhoz.

Később ezeket a székesfehérvári ÁMG (nem összetévesztendő a Mercedes sportrészlegével) már tervszerűen gyártotta, de kalandos úttartásuk miatt szükségmegoldások voltak, és tömegükkel inkább a trolik nyomatéka birkózott meg. Rövid ideig jártak a pótkocsik, a hatvanas évek elején leváltották az új csuklós buszok.