Tildy Zoltán köztársasági elnök így nyilatkozott 1946-ban: „olcsó autókat kell forgalomba hozni, amelyeket a legkisebb jövedelmű dolgozók is meg tudnak vásárolni. Úgy tudom, a Weiss Manfréd-gyárban készül már a magyar szerkezetű kisautó, ez is egy lépéssel közelebb visz a probléma megoldása felé”. Az említett WM kisautó valóban létezett, Pentelényi János gépész- és repülőmérnök alkotása volt, aki már az 1930-as években is a Weiss Manfréd Művekben dolgozott. Jól ismerte kora autótípusait, külföldi tanulmányútjai révén a gyártástechnológiát is. Gépészmérnökként tanulmányozta a német gyárak gyártáselőkészítő munkáját, sokoldalú képzettsége által tudta, mivel jár egy új típus megtervezése és gyártása.

(Fotó: Autó-Motor archív)
A csepeli gyár vezetői Pentelényi terveit örömmel fogadták, megvalósíthatónak tartották. A tervező ugyanis reális alapokon állt, és pontosan látta az adottságokat és a lehetőségeket, nem kergetett álmokat. A vezetők azonnal elfogadták a kisautógyártással kapcsolatos elképzeléseit,
amelynek lényege az alacsony önsúlyra, kevés alkatrészre, egyszerű szerkezetre, hosszú élettartamra, kis előállítási költségre törekvés volt.
Pentelényi a vázolt alapelvek szerint tervezte meg kisautóját, amely két felnőtt és két gyermek szállítására készült. Hátulra helyezte a kéthengeres, kétütemű, léghűtéses, 500 cm³-es, 3600/perc mellett 15 lóerőt teljesítő motort.

(Fotó: Autó-Motor archív)
A lendkerékbe épített turbóventilátor az alvázcsatornán át a kocsi elejéről szívta a friss levegőt. Ennek működtetése kb. 2 LE-t vett igénybe, és számításai szerint percenként körülbelül 30 köbméter levegő jutott a hűtőbordákra. A hűtés egyszerűsítése, továbbá a tömeg csökkentése miatt mondott le a vízhűtésről. Magát a motort a kocsi belsejében, a vezetőülés mellett elhelyezett hosszú kar megrántásával lehetett beindítani, ezzel a megoldással a tervező az indítómotor tömegét kívánta megtakarítani. Elgondolása szerint megtolással is beindíthatták a könnyű kocsit, míg villamos energiát a lendkerékbe épített mágnes szolgáltatta.

(Fotó: Magyarjármű.hu)
Itt is az egyszerűségre és a tömeg csökkentésére törekedett, emiatt hagyta el az akkumulátoros gyújtást. A sebességváltót 3+1 fokozatúra, a féket mechanikus működtetésűre, a kormányt pedig fogaslécesre tervezte. Számításai szerint az alváz 270 kg-ot, a teljes jármű (pótkerékkel, szerszámokkal, tele tankkal) kb. 400 kg-ot nyomott. A kocsi az I. sebességi fokozatban legfeljebb 24 km/h, a II. fokozatban 42 km/h, a III. fokozatban kb. 75 km/h sebességgel közlekedhetett; a méreteit így adta meg: nyomtávolsága 1100 mm, tengelytávolsága 2000 mm, a teljes hossza 3000 mm, magassága kb. 1300 mm.